Ferencváros, 2006 (16. évfolyam, 1-12. szám)
2006. március / 3. szám
/ Ági néni, a Kodály-tanítvány Takács Nagy Gábor neve is olvasható azon az asztalterítőn, amelyet 1966-ban a tanárnőjüknek hímeztek emlékül a hálás diákok. A ma már kiváló hegedűművész, karnagy és osztálytársai kedves ajándéka még most is megmelengeti dr. Horti-Dávid Akosné Straky Ágnes tanárnő szívét, amikor ránéz. Hiszen a kivarrt nevekben ott az üzenet: Ági néni, nem felejtjük! És hívják is telefonon, érdeklődnek hogvléte felől az egykori tanítványok, akik közül sokan lettek ének-zene tanárok, illetve zeneművészek. „Pedagóguscsaládból származom, édesapám a nyelvtudást, édesanyám a művészetek szeretetét adta át bátyámnak és nekem. Nyíregyházán éltünk, s Debrecenben kezdtem dolgozni, miután elvégeztem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolát 1951-ben Budapesten, ahol ének-zene tanári és karvezetői diplomát szereztem. Debrecenben jó iskolám volt, hiszen minden korosztállyal megismerkedtem, és tanárként is gyakorlatot szereztem. A fővárosba jöttem férjhez 1956-ban.” Az Üllői úton laktak, közel a Kilián laktanyához, így az ’56-os forradalom harcai az ő házukat sem kímélték meg, lakásuk teljesen tönkrement. Miután helyrehozták az épületet, visszaköltözhettek. „A Ferencvárosban akkor én úgynevezett pend- lizős voltam, vagyis abban az iskolában tanítottam, ahol éppen helyettesre volt szükség. Megfordultam a Lenhossékban, a Balázs Béla utcai, majd az Illatos úti iskolában is. Közben 1957- ben megszületett Miklós fiam, 1958-ban Ágnes lányom, s volt egy nevelt gyermekem is, Ákos, a férjem előző házasságából. Családanyaként szerettem volna már egy helyen megállapodni. Ekkor kerültem a Knézich utcai fiúiskolába - amelyből később a Bakáts Téri Ének-zenei Általános Iskola lett -, ahol 24 szép évet töltöttem, s kizárólag alsó tagozatosokkal foglalkoztam. Fontosnak tartottam, hogy tanítványaimat emberileg és érzelmileg is motiváljam a jóra, a szépség felfedezésére, amelyhez az út a zenén keresztül is vezet. Nem baj, ha nincs túl jó hangja a tanulónak, hadd szerepeljen a többiekkel a kórusban, legyen sikerélménye. Furulyát is oktattam. Emlékszem, volt olyan kisdiákom, aki először bele sem akart fújni a hangszerbe, aztán elbeszélgettünk, megpróbálta, majd meg is tanultjátszani rajta. Kodály Zoltán és Bárdos Lajos is tanárom volt a főiskolán. Módszerüket igyekeztem átörökíteni és saját tapasztalataimmal kiegészíteni. Jöttek is a Bakáts téri iskolába rendszeresen a világ minden tájáról tapasztalatcserére a zenetanárok, hogy megismerjék a munkánkat és a Kodály- metódust. Nyolc éven keresztül gyakorlatvezető voltam, tehát a Zeneakadémia ének-zene tanárjelöltjei nálam hospitáltak.” Munkásságát Kiváló tanári oklevéllel, Pedagógus Szolgálatért Emlékéremmel, Kiváló munkáért miniszteri kitüntetéssel jutalmazták, s 50 évvel a végzés után aranydiplomás pedagógus lett. „Nyugállományba a Bakáts téri iskolából mentem, de nem tudtam leállni. Még gyerekként megtanultam németül és franciául, s ennek vettem hasznát nyugdíjasként. A Zenetudományi Intézetben végeztem kutatómunkát, majd a Hadtörténeti Múzeum informátora voltam. Hetvenéves koromban hagytam abba a munkát.” Ennek hét esztendeje, de ma sem ér rá unatkozni. Tágas belvárosi otthonában ma már egyedül él, de sosem magányos, hiszen gyerekei és a hat unoka rendszeresen látogatják. Gyakran zongorázik saját kedvére, megtanult angolul is. Sokat olvas, zenét hallgat, és koncertekre jár a barátnőkkel. Havonta elmegy a nyugdíjas-találkozóra a Bakáts téri iskolába, amelyet dr. Csepeti Péter- né Ancika kezdeményezett 22 évvel ezelőtt. Garamvölgyi Annamária Diáknap a Gundelben Lehet-e tanulótársunk nyakában ülve lufit pöckölni a kosárlabdagyűrűbe? A Gundel Károly Vendéglátó-ipari és Idegenforgalmi Szakképző Iskola diákjai bebizonyították, hogy semmi sem lehetetlen. A tornateremben ügyeskedőket a tanárok is biztatták a február 2-i diáknapon, amikor reggeltől estig soksok érdekes program várta a fiatalokat. Volt filmvetítés, gasztroenterológiai előadás a helyes táplálkozásról; szkanderverseny; táncbemutató; tanár-diák-röplabda- és kosárlabda-mérkőzés és focimeccsek; lehetett sakkozni, számítógépezni, kártyázni, kinek mihez volt kedve. Sokakat vonzottak a grafológusok elemzései, a zenekarok bemutatói éppúgy, mint a dalkör idegen nyelven, hangszeres kísérettel, valamint a teaház. Aki megéhezett, jóllakhatott palacsintával, amit fáradhatatlanul sütöttek a büfében a vállalkozó szellemű fiatalok. A diáknap résztvevőinek e mulatság jó alkalmat adott az évfolyamok közti ismerkedésre és a tartalmas szórakozásra egyaránt. G.A. Fotó: Steiner Gábor HULLADÉKBÓL TERMÉK 2006 címmel az ÖKO-Pack Csomagolási Hulladékok Kezelését Koordináló Kht. és a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége kiállítást szervez március 7-10. között (kedd-péntek), amely mindennap 10.00-18.00 óra között ingyenesen megtekinthető a Főpolgármesteri Hivatalban. A kiállítást Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter nyitja meg március 7-én 13.00 órakor a Főpolgármesteri Hivatal (Budapest V., Városház u. 9-11.) Dísztermében. 2006. március
