Ferencváros, 2006 (16. évfolyam, 1-12. szám)
2006. február / 2. szám
Keserű bolondok A Hólyagcirkusz Társulat régi-új előadása a Stúdió K-ban A Stúdió K-ban működő Hólyagcirkusz Társulat ma a legsikeresebb, nemzetközileg is ismert és elismert alternatív színházi együttes. Szőke Szabolcs vezetésével, szellemi és zenei irányításával évről évre olyan darabokat mutatnak be, amelyek egyedülállóak, egyetlen más hazai színpadi produkcióhoz nem hasonlíthatók. Híveik rajonganak értük, előadásaikra egymás sarkát taposva igyekeznek bejutni a Mátyás utcai pinceszínház parányi nézőterére. Még akkor is így van ez, ha régebbi darabjukat játsszák, mint most a Keserű bolondokat, amely a társulat második produkciója volt, 1998-ban mutatták be. Időről időre azóta is műsorra tűzik, szerencsére. Különös figurák gyülekeznek a színpadon, s a „különös” jelző igencsak szegényes ebben az esetben. A felismerhetetlenségig „átalakított”, hihetetlen, groteszk maskarákba öltözött lények tűnnek fel sorban, utcalakók, hajléktalanok, a létezés minimális szintjén tengődő alakok. Alig beszélnek, talán ha két tucat mondat-mondattöredék hangzik el egész este. Nincs cselekmény, nincs történet. Mi van hát? Zene. Mert ezek a minden képzeletet felülmúlóan furcsa alakok zenét csinálnak. Minden kezük, lábuk, szájuk ügyébe eső tárgyból zenét varázsolnak elő: egy- húrú „bőgőt” fabrikál az utcaseprő a seprűjéből meg egy kiselejtezett biliből, zenél az ócska bicikli minden porcikája, a küllők, a váz, a pedál meg a duda, a nyomorék mozgásművésznő mankóján apró citera szól, a fakutyás csavargó koporsószerű faládájában csilingelve szólalnak meg az üvegcserepek. Szőke Szabolcsnak életeleme a zene, produkciói mindig a zene születéséről szólnak. Különös „operákat” ír, ez itt most éppen egy operamiseria, vagyis „nyomorúságopera”. A szöveg - Thomas Bernhardtól, García Lorcától, Weörestől vett szavak, mondatok - másodlagos. Egy korábbi interjúban Szőke Szabolcs így beszélt erről: „A felhasznált szövegek nagyrészt a zene előadásából születő cselekvések, mozgássorok, groteszk és lírai asszociációk, zenei tréfák »kísérőjelenségei«. Majdnem mindent a hangszerek megszólaltatása idéz és hív elő.” A „hangszerek” pedig elkészülnek és megszólalnak - és ez maga a csoda. A zenélő tárgyak között az üvegé a főszerep, mondja Szőke Szabolcs, a Keserű bolondok ugyanis Bangó Kálmán üvegcimbalmos utcazenésznek állít emléket, aki üvegcserepekből készített cimbalmával tűnt föl a főváros különböző pontjain. A szereplők egytől egyig kiválóan adják elő a zenei improvizációkat, a rendkívüli testi ügyességet, erőt és leleményességet kívánó helyzet- gyakorlatokat. Nincs főszereplő, mindenki színre lépése és produkciója egy-egy nagyjelenet, s bár látszólag mindenki magányos, sőt monomániás, mégis fegyelmezett összmunka folyik a színpadon. Ahogy Szőke Szabolcs szépen megfogalmazta: „Változó alakzatban, kötelékben repülünk.” A Hólyagcirkusz Társulat „repülése” azóta is megállíthatatlan. Tavaly az Alternatív Színházi Találkozón - mint arról mi is beszámoltunk - legújabb darabjukkal, a Csődcsicsergővel minden díjat megnyertek. Azoknak, akik csak ezután kaptak kedvet az efféle szokatlan színházi élményhez, érdemes a „gyökerekhez” visszamenni, és megnézni a Hólyagcirkusz egyik legkorábbi produkcióját, a Keserű bolondokat. Ferencz Zsuzsa Üvegképek, mandalák- Szilágyi Ildikó kiállítása Az üveg napjaink egyik legközönségesebb anyaga. Talán észre sem vesszük, nem is figyelünk rá, ezért kell újra felfedeznünk szépségét, értékeit. Ebben az újra felfedezésben segít nekünk Szilágyi Ildikó üvegfestő, aki most a Ferencvárosi Művelődési Központ Lépcsőház Galériájában üvegképeket, mandalákat és Tiffany-technikával készített munkáit állította ki, bizonyítva újra az üveg szépségét. Mi is ez az anyag, hogyan fejlődött napjainkig az üveg készítése, hogyan készülnek ebből az anyagból képek? Ezek a kérdések merülnek fel a kiállítás hírének hallatán. Válaszként röviden összefoglalom a tényeket. Ha a kvarchomokot különböző fém-oxidokkal összekeverték, kemencében hevítve, összeolvasztva, a fém-oxidoktól függő színű átlátszó anyagot kaptak. Ezt az úgynevezett üvegfúvó pipával vették ki a kemencéből, majd vékony pogácsává lapították. így ólomkeretbe foglalva jön létre az ablakszem, ez az átlátszó, síküveg korong, amely sokáig magán hordozta a készítés jellegzetességeit, például a körkörösséget. Később, a technológia fejlődésével nagyobb felületek elkészítése is lehetővé vált. Az igazi síküvegből már formákat is ki lehetett vágni, majd az ólomkeretes foglalattal hatalmas fényáteresztő felületeket alakíthattak ki. Ezek már nemcsak anyagukban voltak színesek, de festettek is rá. Az igazi virágkor a gótika. Az óriási, ablakokkal áttört templomfalakban világító színes üvegkép már versenyre kelt a festészettel. Sajnos ekkor még nagyon drága. Csak királyok, főurak és az egyház engedhette meg magának ezeket az üvegképes ablakokat. Csak a XV-XVI. században terjed el a gazdag polgári lakószobák színes üvegablakokkal való díszítése. Létrejött az úgynevezett kabinetfestés. Ezt a technikát virágoztatta fel a szecesszió, és ennek a technikának köszönhetőek, már modern síküveg alapon, ezek a kiállításon látható képek is. Az üveg festésekor opálos vagy átlátszó, fényáteresztő festékeket használnak. így az üvegkép nemcsak rátekintéskor, de keresztülnézéskor is érvényesül. Különleges esetekben fedőszíneket is használnak. A színeken kívül fekete vonalas rajzot vagy aranyozást, ezüstözést is üvegre lehet vinni. A festékeket ecsettel a kisebb részleteknél kihegyezett fapálcikával teszik az üvegre. Az úgynevezett kontúrfestékkel, amely egy krémszerű anyag, magát a tubust nyomva, írókázva rajzolnak, illetve ezzel választják el egymástól a színeket, vagy rajzolják fel magát a rajzot az üvegre. Szilágyi Ildikó is így dolgozik, de ő az üvegművesség más fajtáit is műveli. Ilyen az úgynevezett Tiffany-technika, ez a módszer hasonlít legjobban az ólomkeretes üvegablakokra. Ekkor kézi gyártású, színes üvegeket illeszt, csiszol egymáshoz, és így alakul ki a kép. A kiállításon láthatók még üvegmozaik technikájú, szellemes, újszerű lámpatestei is. Szilágyi Ildikó kiállított üvegképei úgynevezett mandalák. A mandala szanszkrit kifejezés, kör alakot jelent. Valójában egy meditációs eszköz, amelynek motívumai a világegyetemet és az isten vagy istenek hatalmát szimbolizálják. Többféle értelmezése lehet. Jelentheti a teljességet, az egységet, esetleg napkorongot vagy éppen egy kaput a különböző belső, szent síkokra. Napjainkban, amikor az üvegfestés mint sokak által gyakorolt hobbi új reneszánszát éli, tanulságos és szükséges látni ezeket a professzionális munkákat, mert a mesterség így gyönyörködtet, és talán sokakban felkelti az igazi igényességet. Knox Ferencváros 13 I 2006. február
