Ferencváros, 2006 (16. évfolyam, 1-12. szám)
2006. február / 2. szám
Ferencvárosi séták: gyárak, gyárosok, forradalmárok a Két Nyúl utcában Rendszeres olvasóink és a Ferencváros szerelmesei már tudják, hogy sétánk ezúttal újra a mai Lónyay utcába vezet. Ott is a régi időkbe, amikor még Belgrádi útnak nevezték (persze németül), s majd csak 1850 körül kapja meg a Zwei Haase Gasse nevet. Természetesen az itt felállított, azonos nevű kocsmáról, amelyet Hülff Móricz Bálint uram, pesti bíró és polgármester (!) jegyzett valamikor az 1700-as évek végén. Aztán a Zwei Haase magyarosodott, miként lassan a pesti polgárok is, lett belőle Két Nyúl, majd Nyúl utca, 1885-ben pedig Lónyay. Most egyelőre a Belgrader Gassénak nevezett külvárosi országúton állunk, ahol az 1810-es években létrejött a Ferencváros feltehetően legelső ipari üzeme, a Jordán-féle bőrgyár (a mai 25-27. sz. házak helyén). Több évtizedig működött, amikor Mauthner Mihály, megvásárolva többek között Jordán Károly gyárát is, 1887-ben megalapította a Váci úton a későbbi Újpesti Bőrgyárat. Schlick Ignác vas- és fémöntödéje is a hajdani Két Nyúl utcában, a 11. szám alatt nyílt meg a XIX. század elején. A híres vasgyár számos korabeli épület, híd vasszerkezetét készítette el, többek között a Fővámházét. Ok építették a Vá- rosligeti-tó hídját is. A Schlick névvel Fiumében is lehet találkozni a kikötő vastuskóin. Volt még hely bőven a század közepén is a Két Nyúl utcában. Itt telepedett le Vidats István is, és hozta létre az első hazai mezőgazdasági gépgyárat 1845-ben, a mai gimnázium helyén (Lónyay u. 6-10.). A korabeli metszeteken látható, milyen hatalmas gyár volt ez, ahol többek között Vidats találmányát, a lófogatú ekét is gyártották. Ezt a XIX. században egész Magyarországon használták. A feltaláló nevét azonban nemcsak találmánya, hanem fia is maradandóan őrzi. Vidats János az 1848-as márciusi ifjak egyike. A huszonkét éves ifjú jogász ott van március 15-én a Pilvaxban, ahol a petíciót meg a tizenkét pontot fogalmazzák, a tüntetők élén vonul végig a városon. Petőfi naplójából tudjuk, hogy a jogi egyetemhez érve „Vidács emelt szót”, és csatlakozásra buzdította az egyetemről kitóduló joghallgatókat. Majd Petőfivel, Jókaival és Vasvárival együtt ők négyen azok, akik lefoglalják a Landerer-nyomdát (Länderer úr szíves közreműködésével), ahol kinyomtatták a forradalom követeléseit tartalmazó tizenkét pontot és Petőfi Nemzeti dalát. Ott volt a múzeumnál is; a nagy ribillió zajára talán Vidats papa is kiszaladt a közeli gyárból a Széna (Kálvin) térre, hogy - lelkesen vagy fejcsóválva - figyelje az eseményt, amelybe fia is keveredett. Méghozzá alaposan. Vidats János végigharcolta a szabadságharcot. Eközben még az ifjú norvég önkéntessel, Gregersen Gudbranddal is megismerkedhetett, s a csata szünetében mesélhetett neki a Két Nyúl utcában zajló életről. Akár mesélt neki, akár nem, mindenesetre tudjuk, hogy néhány év múlva a norvég ácsmester is itt indította el első fűrészüzemét és magasra ívelő pályáját. És itt, a mai Lónyay utca 29. szám alatt építette föl a Ferencváros első jelentős magánházát, amely ma teljes szépségében ragyog. De térjünk vissza Vidats Jánoshoz. Ő nem volt olyan szerencsés, mint a norvég ács, nem tudott (vagy nem akart) a bukás után külföldre szökni. Elfogták, halálra ítélték, majd az ítéletet várfogságra változtatták. Szabadulása után gazdálkodott, majd apja gyárát vezette. Az 1860-as években politikai pályára lépett, a Ferencváros küldötteként országgyűlési képviselő lett, 1867- ben még pesti főpolgármester-jelölt is volt. A kiegyezés után kezdeményezte, hogy építsenek otthont a szabadságharcban megrokkant honvédeknek. Javaslatára 1872. szeptember 29-én a Soroksári út 114.-ben megnyílt a Honvédmen- ház, amelynek ő volt az első parancsnoka. A Ferenc József Takarékpénztár elnöke lett, de pénzügyi gondjai támadtak, tönkrement, és 1873. november 10-én öngyilkosságot követett el. Sok ezren kísérték utolsó útjára. Lakásából, a Lónyay utca 8.-ból indult a temetési menet, a Széna tér, a környező utcák tele voltak emberekkel: egykori bajtársakkal, de volt köztük miniszter és parlamenti képviselő is. Nagy és híres polgárát temette a Ferencváros. Ferenci Zsuzsa lakkal, a tüzes kemence megjelenik, olyan egységes, hogy keresni kell a mozzanathatárokat, amelyeket olyan apróságokkal, mint a kiskakas színének változása, a török szultán szemének színváltása, a gazdasszony ruhájának megjelenítésével sugall a művész. Mégis, noha mozgalmas a kép - mozaikhoz mérten kifejezetten az nyugalmat áraszt. Az iskola nyitott, nézzék meg, mert mindenki megtalálja rajta-benne azt, amiért szeretni lehet. Solténszky Kornélia Már több mint két évtizede annak, hogy nap nap után mesélnem kellett lányomnak a kiskakas gyémánt félkrajcátjáról. Nem tudott betelni vele, hogy miért, azt talán Bruno Bettelheim egyszer megírja. Fordult a kocka. Most én nem tudok betelni vele, noha ez a történet valóság, egy újabb magyar népmese. Lebontották Fonyódon a Mecseki Szénbányák Tröszt Gyermeküdülőjét, melynek ebédlőjébe Balázs József Róbert képzőművész 1968-ban készített egy falimozaikot, melyen a Kiskakas gyémánt félkrajcáijának története volt látható. Mikor a művész értesült a megsemmisítés tényéről, hogy ne vesszen el a mű, leszedette, és felajánlotta az alkotást a Bakáts Téri Ének- Zenei Általános Iskolának, ahova most unokája jár. A Magyar Kultúra Napján, január 20-án avatták fel új helyén, az iskola ebédlőjében, egy olyan műsor keretében, ahol minden a kiskakasról, a félkrajcárról és a gyermeki világról szólt S hogy a családi történet még érdekesebb legyen, a restaurálást a művész fia, Balázs Miklós Ernő végezte. A csiszolt, fényezett természetes kövekből, színes márványokból és féldrágakövekből összeállított kép keresve sem találhatott volna jobb helyet: min- dennnap több száz gyermekszempár pásztázza, keresi benne az üzenetet, amit az alkotó elrejtett benne. Hihetetlen harmóniával nyert új életet ebben a térben, ahol Bodó László igazgató pár évvel ezelőtti kérésének megfelelően úgy újították fel a falakat, hogy bizonyos helyeken látszik az eredeti falrészlet, vakolat nélkül, a maga természetes valójában, közölvén a dedekkel: így építkeztek őseink. A téglák és kövek nyers színe és a mű földszínei tökéletes összhangban vannak egymással. A hófehér márványtól a vörösön, szürkén, feketén át a zöldig a természet adta színskála teljes készlete megtalálható, és jelentéssel bír a mozaikon. A jelenetek ábrázolásában finom eleganciával, mégis átütő erővel hatnak a szereplők mozdulatai, testformái, öltözetük. A tér, amelyben a falu, a szemétdomb, a török császár palotája, a kút a haFerencváros 9 2006. február A megtalált gyémánt félkrajcár
