Ferencváros, 2006 (16. évfolyam, 1-12. szám)
2006. december / 12. szám
2006. december H angoskönyv-sarok Charles Dickens: Karácsonyi ének Csak egy virágüzlet? Ki a virágot szereti, rossz ember nem lehet! Emberemlékezet óta van egy kis virágüzlet az Üllői út 107. alatt, a rohanó autók utasainak mára észrevétlenül. Még látta a múlt század villamosforgalmát - itt járt a 63-as éppen az üzletnél volt a megálló. Hatalmas forgalmat bonyolított akkoriban. Három temető felé is erre kellett elmenni, a régiek még emlékeznek a villamosok elejére- hátuljára akasztott koszorúkra. Mára nagyot változott a világ. A tulajdonos, Bisztriczky Tibor és felesége, Annamária 26 éve dolgozik itt. Ők mesélik: a „Megállni tilos” táblával kezdődött, a fák köré épített virágágyásokkal folytatódott, végül a Demszky-gombákkal teljesedett be rossz sorsuk, mert a tovahaladó autós vevőkre egyáltalán nem számíthatnak. Annamária asszony az üzlet előtti virágágyásba ültetett egy láda begóniát. A kutyák néhány nap alatt kitaposták, a maradékot pedig ismeretlenek ellopták. Az üzlet gazdái Piliscsabáról járnak ide, a Ferencvárosba. Ötkor kelnek, Annamária asszony minden reggel Szigetszentmiklós- ról hozza a friss virágot. A kezdeti időkben jól ment a bolt. Mára már csak a törzsvevők maradtak, akiket keresztnevükön szólítanak. A jövőt nagyon borúsan látják. Az embereknek egyre kevesebb pénzük van ilyen „fölösleges” dolgokra, mint a virág. Ha bezár ez a kis virágüzlet is, egy újabb darab hal meg a Ferencvárosból. Nikodém Lajos A karácsony nemcsak ünnep, hanem próba is: a szív próbája. Kitüntetett napja az évnek, és hatása alól nemigen vonhatja ki magát senki. Még az sem, akinek számára a karácsony nem elsősorban vagy egyáltalán nem a Megváltó születésének misztériumát jelenti. Így van ez már évszázadok óta, s ezt „énekli” meg költőien szép kisregényében a nagy angol író, Charles Dickens is. Az 1843-ban keletkezett történet valójában tanmese. Arról szól, hogyan „tér meg” a főhős, a keményszívű, érzéketlen, az anyagi hasznot minden és mindenki elé-fölé helyező Scrooge úr, s miként ébred rá, hogy szeretet és az emberek iránti részvét nélkül élete üres és értelmetlen marad, ő maga pedig menthetetlenül magányos. Scrooge úr értetlenül és ingerülten szemléli a vidám karácsonyi készülődést, a zsibongó várost, amelyet betölt a boldog és izgatott várakozás hangulata. Mi végre ez a nagy nyüzsgés, kérdezi, hiszen ennek semmi haszna, sőt, csak pénzt vesz ki a zsebéből. Lám, még írnokának is fizetett szabadnapot kell adnia. Meglátogatja unokaöccse, aki megpróbálja elmagyarázni neki, miféle „haszna” van az ünnepnek az ember életében. Szavaira nekünk is érdemes odafigyelni: „Sok minden van, ami javamra válhatott volna, és nem vettem hasznát, meglehet többek között a karácsony is. De azért valahányszor csak eljött a karácsony, mindig úgy gondoltam rá - tekintet nélkül a szentséges nevének és eredetének járó tiszteletre, ha ugyan erről bármilyen vonatkozásban is meg lehet feledkezni -, úgy gondoltam rá, mondom, mint a jó napokra; mint jótékony, nyájas, boldog, kellemes napokra, mint az egyedüli napokra az esztendő hosszú során, amikor minden ember mintha csak közös elhatározással nyíltan kitárná bezárt szívét, és úgy gondolna a nála kisebbekre, mint akik igazán útitársai a sír felé és nem másfajta lények, akik másfelé utaznak. És ezért, bátyám, ámbár a karácsony soha egy porszemnyi aranyat vagy ezüstöt nem tett a zsebembe, azt hiszem, hogy javamra vált és javamra is fog válni mindig; és azt mondom rá, hogy áldja meg az Isten!” Scrooge úrról leperegnek e szavak, nem úgy, mint a későbbi különös események. Magányos éjszakáján szellemek látogatják meg: a múlt, a jelen és az eljövendő karácsonyok szellemei, amelyek szembesítik a hökkent férfiút egykor elkövetett bűneivel, részvétlenségével, és megmutatják neki magányos és sivár jövőjét. E különös „szellemjárás” hatására Scrooge úr szeme felnyílik, s meglátja az élet valódi értelmét, ami nem a pénz, hanem a szeretet, a családi élet melege, az emberek iránti megértés és szolidaritás. A szép mese nekünk is szól. Hozzánk is bekopoghatna néha egy ilyen jó szellem, hogy kézen fogjon, s elvezessen arra az útra, amely nem a haszon, az anyagi javak hajszolása felé, hanem egymás felé, ahogy a költő mondja: lélektől lélekig vezet. S jöhetne egy olyan szellem is, amely megtanít bennünket ünnepelni, ajándékozni, mely ráébreszt arra, hogy nem a plazmatévé, a mosogatógép vagy - horribile dictu - a vér- nyomásmérő a legnagyobb ajándék, amit a karácsonyfa alá tehetünk. Van valami más, ezeknél sokkal fontosabb, amit adnunk kellene egymásnak: az idő. A mi drága időnk, amiből sokszor azoknak jut a legkevesebb, akik a legközelebb állnak a szívünkhöz. Dickens szép meséjét Bodrogi Gyula olvassa fel az ő jól ismert kedves, vidám, barátságos hangján. Szánjanak rá életükből három órácskát, hogy meghallgassák, s gazdagabb lesz tőle az ünnepük. Ferenci Zsuzsa Charles Dickens: Karácsonyi ének Bodrogi Gyula előadásában Parlando hangos könyvek, 3 CD Szakmai nap és verseny a Fáyban Motorszerelő- és hengerfej tartó-áUványt, elektronikus csatlakozóegységeket, füstgáz-visszavezető rendszert és sok más értékes taneszközt kapott november 15-én a Fáy András Közlekedésgépészeti Műszaki Szakközépiskola. Az adományozó, a Toyota Motor Hungary Kft. Nevében Miyasake Junichi elnök nyújtotta át a több millió forintos támogatást Pletser Józsefnek, a Fáy igazgatójának azon a szakmai napon, amelyen az iskola legjobb diákjai is összemérték tudásukat. A szakmai versenyen a hat csapatot alkotó 12 fiatalnak többek között dízeltechnikai, motordiagnosztikai, elektrotechnikai feladatot kellett megoldania. Első: Szabó Zoltán, Frankó Péter (15. osztály); második: Pető Zsolt, Gondi Péter (14. osztály); harmadik: Kamocsai Ferenc, Horváth Ferenc (15. osztály) lett. A szakmai verseny is bebizonyította, hogy a vezető japán autógyártó cég jó helyre juttatja a taneszköztámogatást, hiszen ebben az iskolában magas színvonalon képzik a jövő autószerelőit, autóelektronikai műszerészeit, közlekedésgépészeti technikusait. A Toyotának egyébként több mint hétesztendős kapcsolata van a Mester utcai iskolával, s eddig 20 millió forinttal segítették az itt folyó oktatómunkát. Garamvölgyi Annamária - Fotó: Steiner Gábor Ferencváros
