Ferencváros, 2006 (16. évfolyam, 1-12. szám)
2006. november / 11. szám
2006. november F ERENCVÁROSI ÖNKORMÁNYZAT POLGÁR- MESTERI HIVATAL KÖZIGAZGATÁSI IRODA ÉPÍTÉSÜGYI HATÓSÁGI CSOPORT 1092 Budapest, IX. Bakáts tér 14. 1450 Budapest Pf.: 2., tel.: 2151- 077/267, fax: 2171-615, 2170-852, e-mail.: moldovanyi@ferencvaros.hu Ügyiratszám: VIII-1212/6/06 Előadó: Moldoványi Judit Telefonszám: 2151-077/267 Tárgy: Michal Kft. Bp. IX., Fehérakác u. 38236/723 hrsz. DHL logisztikai telephely és irodaház ÉRTESÍTÉS A Ferencvárosi Önkormányzat Polgármesteri Hivatala Közigazgatási Iroda Építésügyi Hatósági Csoportjánál mint elsőfokú építésügyi hatóságnál 2006. 07. 04-én engedélyezési eljárás indult Michal Kft. kérelmére, melynek ügyintézési határideje 60 nap. Az ügyben ügyfélnek minősülők az ügy irataiba betekinthetnek, és az ügyben nyilatkozatot tehetnek. Ügyfél az a természetes vagy jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, akinek (amelynek) jogát, jogos érdekét vagy jogi helyzetét az ügy érinti, vagy az tárgyának hatásterületén levő ingatlan tulajdonosa vagy ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogszerű használója. Dr. Oszvári István jegyző megbízásából Garamvölgyi Ernő csoportvezető A hónap névnapja - Erzsébet Régebben a legnépszerűbb női nevek között tartották számon, ma már szinte teljesen kiszorították a Cintiák, Kármenek, Zsanettek és Mercédeszek. Történelmi levegője van ennek a névnek -egész Európában, Magyarországon különösen. Két rendkívüli asszony alakja ragyog fel a múltból máig töretlen fénnyel, kultuszuk elevenen él ma is sok magyar lélekben. Évszázadok választják el őket egymástól - egészen pontosan 630 év sorsukban mégis meghökkentően sok a hasonlóság. Királyi személy mindkettő: királylány az egyik, császár- és királyné a másik. Mindkettő szerelmes feleség, de öntudatos és öntörvényű, szuverén ember, vad és magányos. Fity- tyet hánynak az udvari etikett merev szabályainak - de legalábbis szenvednek tőle -, és bátran felveszik a harcot legfőbb ellenségükkel, Zsófia nevű anyósukkal. Jólelkűek, adakozóak, kedvesek és szere- tetre méltóak mind a ketten, s egyformán befelé forduló, labilis lelkületű és idegzetű emberek. Eltökéltek, de könnyen sebezhetők. Egyikük a hitben, Krisztus szeretetében találja meg végül lelke békéjét, a másik a misztikumban és a szépség - önnön szépsége - kultuszában. Két nagyszerű asz- szony: Árpád-házi Szent Erzsébet, aki „a világ ködében úgy ragyogott föl, mint a hajnalcsillag”, és a legendás szépségű Sisi, Ferenc József császár felesége, a „magyarok királynéja”. Az Árpád-házi királylányt, Erzsébetet, a tragikus sorsú Meráni Gertrúd és I. András királyunk gyermekét négyéves korában jegyezték el Türingia leendő grófjával, Lajossal. A kislányt Wartburg várába küldték, hogy megszokja új környezetét. A fiút hamar megszerette, s a vonzalomból később szerelem lett, de a szigorú és értelmetlen udvari előírásokat utálta. Nem volt hajlandó megtanulni a nők számára kötelező tipegő járást, a körtánc helyett szívesebben lovagolt, a közrendű gyerekeket egyenrangúként kezelte. Lajossal hamar megházasodtak, s a korban talán szokatlan szenvedéllyel szerették egymást. Férje oltalma alatt Erzsébet függetleníthette magát az udvari előírásoktól és ellenséges anyósától, Zsófia grófnőtől. Furcsa szokásait azonban - például hogy elébe lovagolt hazatérő férjének, majd egy asztalnál étkezett vele - igencsak rossz szemmel nézték. Lajos azonban korán meghalt, a húszéves özvegy kétségbeesetten siratta: „Jaj, Uram Istenem, most az egész világ meghalt számomra!” Erzsébet azonban Istent talán még a férjénél is jobban szerette. Már kisgyermekként sokat imádkozott, most pedig egészen átadta magát Krisztusnak és a szegényeknek. Szigorú lelki vezetőjének alávetve magát számtalan jótettet hajtott végre. Lemondott a világi életről, gyermekeiről, ispotályt rendezett be Marburgban, ahol a betegeket ápolta. Itt is halt meg huszonnégy éves korában, 1231. november 17-én, s még ebben az évben szentté avatták. Ünnepét, november 19-ét, temetésének napját 1670-ben vették fel a római naptárba. A királynévá lett Erzsébet, a bájos bajor hercegnő, a magyarok kedvence, a mi Sisink ha nem is négy, de épp csak tizenhat éves volt, amikor 1853- ban a rigorózus bécsi udvarba került. Mindösz- sze néhány hónappal azután, hogy Bad Ischlben megismerkedett unokatestvérével, Ferenc József császárral, akivel - leendő anyósa, Zsófia főhercegnő legnagyobb bosszúságára - azonnal egymásba szerettek. A kezdeti boldogság azonban nem tartott sokáig, kikezdte az udvar, az anyós, kislánya halála, de főleg férjétől eltérő életfelfogása. Erzsébet egyre magányosabb lett. Talán ennek is köszönhető, hogy érdeklődése egyre inkább Magyarország és a magyarok felé fordult, megtanulta nyelvünket, magyar társalkodónőjéhez bizalmas barátság fűzte. A kiegyezés évében, 1867-ben, amikor Budán magyar királyi párrá koronáztatták magukat, az eufórikus hangulatban egy pillanatra újból egymásra találtak az egykori szerelmesek, s 1868-ban Erzsébet királyné a budai várban (ez az ő kívánsága volt) megszüli a negyedik, a „magyar” gyermekét, Mária Valériát. Még mindig csak harmincegy éves, ragyogó szépség, a nép rajongva szereti, ő azonban egyre jobban visszavonul a világtól. Sokat utazik, képzelt vagy valóságos betegségeit gyógyíttatja. Amikor bekövetkezik élete legnagyobb tragédiája, Rudolf fia halála, végleg összeomlik. Bokáig érő haját levágatja, s élete végéig feketében jár. Feketében volt akkor is, amikor a Genfi-tó partján 1898-ban egy olasz anarchista minden különösebb ok nélkül meggyilkolta. Emléke, legendája semmit sem kopott, filmek, könyvek tucatjai jelentek meg róla, kedves helyeire máig elzarándokolnak hívei, s talán vannak, akik a női szabadság és önállóság egyik első, királyi fecskéjét tisztelik benne. Ferenci Zsuzsa
