Ferencváros, 2006 (16. évfolyam, 1-12. szám)

2006. november / 11. szám

Emlékérem Remekel s menetel idén is a Fradi női kézilab­dacsapata. A lányok mind a nyolc bajnokiju­kon győztek. S ugyan tíz is volt közte, végül hattal verték a román Brassót a Bajnokok Li­gája-selejtező első meccsén. Mellékesen az ellen tavaly megnyerte a Challenge Kupát. Persze nem árt tudni, hölgyeink az előző szezon­ban meg az EHF Kupában diadal­maskodtak. Emel­lett másodikok let­tek a honi bajnok­ságban a torony­magas esélyes Győr mögött, s a Magyar Kupa elő­döntőjében szintén, a bírók támogatását is él­vező kisalföldiek állították meg az együttest. Október elején újabb trófeát gyűjtöttek be a lányok: bár némileg megkésve, de a kerületi önkormányzat is elismerte a csapat teljesítmé­nyét, s Ferencvárosért Emlékéremmel jutal­mazta az együttest. A parádés eredménysor annak fényében még szenzációsabb, hogy a szezon előtt némi­leg meggyengült a keret, sokan azt sem tartot­ták elképzelhetetlennek, négy közé sem jut a Fradi. Nos, magabiztosan vette ezt az akadályt a gárda. A már lassan másfél évtizede a lányo­kat irányító Németh András ismét nagyszerű csapatot hozott össze. S idén úgy tűnik, újra több fiatalt is beépít. (Tavaly Szucsánszky és a Szamoránsky ikrek, most Zácsik, illetve Soós.) Az edző s a csapat dolgát közben jelen­tősen nehezíti a rendkívül rossz anyagi hely­zet. Évről évre problémát okozott a pénz, s bár most a Budapest Bank vállalta a főszponzori szerepet, elkélne még néhány tőkeerős támo­gató. Akárcsak a vidéki vetélytársak (Győr, Dunaferr, Debrecen stb.) esetében. Igaz, az említett városban az önkormányzat is segíti a csapatokat. Erkölcsileg és anyagilag egyaránt. Nálunk se pénz, se egy gratuláló távirat az EHF Kupa-győzelemért. Míg vidéken egy ha­sonló sikernél az egész város a főtéren ünne­pelt volna, itt a lányokat öt percre sem hívták meg, az azokban a napokban rendezett, egy hónapos szabadtéri játékokra sem Ez az első elismerés! Pontosabban, ez így nem igaz. Kökény Bea visszavonulása után ka­pott egy emlékérmet. No - és bár hajlamos min­denki elfelejteni -, elviekben, 1994- ben is megkapta a díjat a csapat. Az együttes abban az évben, hosszú szü­net után újra baj­noki címet szer­zett, sőt, megvédte Magyar Kupa-el­sőségét, és döntőt játszott a KEK-ben is. A szezon végén az önkormányzat képviselő­testülete ünnepélyes fogadáson látta vendégül a csapatot, s ekkor kellett volna átadni a megsza­vazott emlékérmet. Ám ez elmaradt, mert az il­letékes nem hozta magával a medáliákat őrző szekrény kulcsát. A fránya szerszám azóta sem került elő, s a díj meg feledésbe merült. No, de a sirámok helyett inkább álljon itt a csapat dicsérete! Németh András vezetésével az elmúlt másfél évtizedben sorra nyerte a bajnoksá­gokat, és a Magyar Kupát is rendszeresen el­hódította a több névváltozáson is átesett együttes. S ezen idő alatt a „legrosszabb” évadban is begyűjtött egy bajnoki bronzot. A mester a „régiekkel” KEK- és Bajnokok Ligája-döntőt (s elődöntőt) vívhatott. Míg a fiatalokkal sikerült, ami a most már edző­ként, vezetőként a klubnál dolgozó klasszi­sokkal, Kökény Beával, Pádár Ildivel és Szarka Évával nem: a nemzetközi kupagyő­zelem. A más klubokban szereplő kézilabdá- sok az eredmények mellett a hangulatot, a közösséget is irigyelték az évek során. S az ellenfelek újra megtanulták, hogy a Fradit nem lehet félvállról venni, mert a „csajok” rendre csodát tesznek. A szurkolók s a kerület lakói joggal bíznak ben­ne, hogy ez idén sem lesz másként. Schiller Zsolt Örök tűzoltó, örökös bajnok Peterman József tűzoltó ezredes, ha valamibe belekezd, azt komolyan gondolja. A Ferencvá­ros és most már egész Közép-Pest (V, VI., VÉL, VIII., IX., X. kerület) tűzoltó- és mentési pa­rancsnoka hosszú távon gondolkozik, s ahogy elért eredményei és elismerései, köztük a frissen neki ítélt Ferencvárosért Emlékérem is bizonyít­ja, nem csupán élethossziglanra tervez: ha vala­mibe belevág, azt maximalistaszemlélettel csi­nálja. A parancsnok húszévesen került a Fővárosi Tűzoltósághoz. Akkor ez még sportállás volt számára. Versenyszerűen kerékpározott, és köz­ben végezte a tűzoltószakmához szükséges ta­nulmányait, tiszti iskolát és tűzoltómérnöki dip­lomát szerzett Moszkvában. Bár nem a Ferenc­városban él, mégis lokálpatriótának érezheti ma­gát, hiszen 12 éve vezeti a Vágóhíd utcai pa­rancsnokságot. Az évek során számos beosztás­ban teljesített szolgálatot, tűzmegelőzési, tűzol­tási, kárelhárítási és általános igazgatási szakte­rületen. Élsportoló korában ötször teljesítette a Varsó-Berlin—Prága-kerékpárbékeverseny táv­ját, hatodik helyezést ért el a müncheni olimpián, és tizennyolcszoros - a szabályok szerint tehát örökös - magyar bajnoka a hosszú távú kerékpá­rozásnak. A „drótszamár” ma is hűséges társa, hiszen 11 km távolságban lévő sashalmi ottho­nából nap mint nap biciklivel érkezik munkahe­lyére. Hobbija a méhészkedés, amit szintén pro­fi módon és régóta művel. Az ezredes vezette Ferencvárosi Tűzőrség ál­lománya számos nehéz bevetésen vett részt. Az egységek ott voltak az idei nyár tragikus mű­egyetemi tűzeseténél is, ahol - egy parancsnoki értékelés szerint - a kár sokkal nagyobb lett vol­na, ha a IX. kerületiek hiányoznak. Részt vettek az augusztus 20-ai és a többi nagy nyári viharkár felszámolásában is. Szöveg és kép: Steiner Gábor TiSZTELT HIRDETŐK! A Ferencváros újságban lehetőség van hat méretben, fekete fehér, valamint a lapban látható zöld színezetben hirdetni! További információ: Sultz Ödön sultzodoniffyahoo.com 06 20 592 38 29 Hirdetésfelvétel a szerkesztőségben (1094. Budapest, Tompa u. 12.) minden hétfőn és szerdán, 11:30-16:00-ig.________________________ Ferencváros 13 2006. november

Next

/
Thumbnails
Contents