Ferencváros, 2006 (16. évfolyam, 1-12. szám)
2006. szeptember-október / 9-10. szám
Parkok és lakóparkok A Ferencvárost töretlen lendületű, nemzetközileg is többször elismert fejlődése ellenére többször érte az a vád, hogy az építkezések a zöldterületek csökkenésével járnak, az épületek kiszorítják a természetet a lakókörnyezetből. Sebők Endrét, a környezetvédelmi, közterületi és közbiztonsági bizottság tagját, aki szakmájából — vadász — adódóan elkötelezett a környezet- és természetvédelem kérdésében, a tényekről kérdeztem. S. E.: Az önkormányzat sokat tesz azért, hogy a zöldterületek növekedjenek. Ez persze nem mindenki számára érzékelhető, hiszen e területek egy része olyan belső udvarokban található, amelyek rejtve maradnak az utca embere előtt. A kérdést egyébként is két részre kell bontani. A most épülő új házak belső zöldterületei az esetek döntő többségében nem a társasház tulajdonát képezik, hanem önkormányzati kezelésben vannak. Ezek a — szakzsargonnal élve — „közös zöld” területek mindig az építés végén kerülnek kialakításra. Az összes új ház belső udvara zöldterületté válik, bár nem mindegyik azonos módon. Ahol mélygarázs épül, ott emiatt csak viszonylag vékony termőréteg áll rendelkezésre, így nagyobb bokrok, fák ide nem ültethetők, marad a gyepfelület, cserjékkel tarkítva. Ahol nincs mélygarázs, ott a mélyebb termőréteg komolyabb növényzetet is elvisel. Az önkormányzati tulajdonú belső területek a legtöbb esetben el vannak zárva a közforgalom elől. Erre van lehetőség, azonban ekkor a társasháznak vállalnia kell e terület fenntartását. A régi házak udvarai túlnyomórészt saját tulajdonúak. Ezek parkosítására van egy három éve futó programunk, melynek keretében az önkormányzat támogatja a belső „zöld udvarok” kialakítását. A társasházak évente pályázhatnak maximum nyolcszázezer forintra. Az önrésszel együtt ebből már lehetőségük van a „zöldítésére”. Eddig kétszer írtuk ki ezt a pályázatot, az első nyertesek felújításai tavaly készültek el a Középső- és a Belső-Fe- rencvárosban, többek közt a Kinizsi utca 22., a Közraktár utca 12/b, a Ferenc tér 6—7., az Angyal utca 26., a Ráday utca 24. és 63. számok alatt. A parkosításra több mód is kínálkozott, volt, ahol a teljes betonburkolatot bontották fel, ahol erre nem volt lehetőség, ott dé- zsás növényeket helyeztek el. A parkosítás megtervezésében az önkormányzat is segítette a társasházakat. Az udvarok mellett a többi zöldterületet is igyekszünk növelni. A Ferenc tér mérete az átalakítással jócskán megnövekedett, bár lehetséges, hogy négyzetcentire maga a füves rész kismértékben csökkent, de itt és a Tompa utcában sétálva mindenki tapasztalhatja, hogy a környezet egyre inkább közelít a természeteshez. A szerző további megjegyzései: A József Attila-lakótelep már régebben is a legzöldebb lakótelepnek számított. Az ott élők, a Rönk és az önkormányzat vezetőinek gondoskodása folytán még a természetes környezet is sokat fejlődött. A Haller és Mester utca által határolt Haller park pedig az építkezések befejeződésével a szélein is ismét magára talált. A házak kialakítása lehetővé teszi, hogy a lakók szimbiózisban élhessenek a természettel, hiszen a park szinte benyúlik házaik közé. A Ferencváros „természetesebbé” válását jelzi, hogy rengeteg madár telepedett meg a kerületben, akik szemmel láthatóan jól érzik itt magukat. A mindenütt megszokott galambok, gerlék és verebek mellett a házak belső udvarában számos szarka, dolmányos varjú és széncinege él, nem is szólva a feketerigókról. Füty- tyüktől sokszor még éjszaka is hangosak az udvarok. Steiner Gábor Ferencváros 47 2006. szeptember—október
