Ferencváros, 2006 (16. évfolyam, 1-12. szám)
2006. augusztus / 8. szám
Minden eldobott szeméttel a saját pénzünket pocsékoljuk, hiszen az önkormányzat a mi adónkból kénytelen kifizetni eltakarítását, ahelyett hogy hasznosabb dolgokra fordíthatná! Nyári trilógia A környezetvédelem kedvenc nyári témája a kutyapiszok, mivel ez a meleg hónapokban fokozott fertőzésveszélyt és kellemetlen szagokat is okoz. Rendszeresen foglalkozunk mi is e témával, de jelenthetem, amint a helyzet az ön- kormányzatnak és a civil szervezeteknek köszönhetően ezen a vonalon kicsit javulni látszik, mindjárt újabb három, szó szerint az „utcán heverő” témát sikerült összegyűjtenem a környezetvédelem e havi rovatába, amelyek ugyan nem büdösek és nem fertőzésveszélyesek, CSAK (!) rondák, és azt bizonyítják, még mindig lenne miért visszaülni az iskolapadba. Miénk itt a tér... ...és jól össze is koszoljuk Alig néhány napja nyílt meg a hatalmas költséggel újjáépített Ferenc tér, alig vették birtokba a környék lakói, máris arról számolhatok be, nem lehet úgy egy pillantást vetni a parkra, hogy mindjárt akár három, nemtörődöm módon eldobott szemetet ne fedeznénk fel, nézzünk bármely irányba. Délelőtt még látszik a reggeli takarítás eredménye, délutánra azonban teli szemeteskukák, alattuk a belőlük kiborult szeméttel, a virágágyások papírszalvétával fogadják az arra járó megpihenni vágyót annak ellenére, hogy az őr sárga mellényét is felfedezhetjük. Környezetvédelem S a régi kérdés jutott eszembe: kedves hölgyem vagy uram, NEM BÁNTJA A SZEMÉT? Hűsölünk... ...mások kárára Egyre több helyen találkozhatunk olyan légkondicionáló berendezésekkel, amelyeknek külső egységeit az épület homlokzatára szerelik fel. Arról, hogy milyen mértékben rontják a városképet az ablakokon éktelenkedő dobozok, most ne beszéljünk, arról azonban, hogy a kondenzvíz felfogásáról és elvezetéséről általában nem gondoskodnak, muszáj szólnunk. Az utcára csöpögő víz ugyancsak megkeserítheti azok napját, akiknek nyakába pottyan, ruháját piszkítja, lábszárát összesározza. De ennél nagyobb probléma, és ez már közügy, hogy ott, ahol az épület falát, a járdát, netán a másik ember erkélyét vagy a díszburkolatot éri a folyamatos csepegés, ott lemállik a vakolat, átáznak a falak, tönkremegy a talaj, és kiszámíthatatlanul válik balesetveszélyessé. Az már csak hab a tortán, ha az átázott falakban - márpedig az öreg és felúj ítatlan házaknál ez gyakran előfordul - szigetelés nélküli vezetékek kúsznak. A tulajdonosoknak azt is érdemes lenne átgondolniuk, mit szólnának ők, ha az erkélyükre éjjel-nappal ütemesen csepegő víz hangját kellene hallgatniuk, lehetetlenné téve a pihenést, és évente újraköveztethetnék vízkövessé vált erkélyüket? Parkolunk... ...még mindig szabálytalanul Két hónappal ezelőtti számunkban már elmélkedtünk arról, hogy az Angyal-Tompa utca sarkán, az Angyal utca felújítása után a járdán parkolást megakadályozó oszlopok hiányoznak, és hiába állítja helyre az önkormányzat, rövid időn belül ismét a földön hevernek, s az autók minden tiltásra fittyet hányva, vidáman parkolnak tovább. Változás azóta sem történt, úgy tűnik, a sajtó szavát sokan már csak akkor veszik komolyan, ha be kell perelni valamilyen vélt vagy valós sérelem okán. Bár érthető, hogy a megfogyatkozott parkolóhelyek szabálytalanságra késztetnek, s abban is lehet némi igazság, hogy szabályos viselkedést csak akkor lehet elvárni, ha biztosítják annak lehetőségét (bár ez nem szerepel sem törvényben, sem rendeletben), jó lenne végre tudomásul venni: attól, hogy az oszlop hiányzik, tilos a parkolás a gyalogosoknak elkerített területen. És remélhetőleg az önkormányzat közterület-felügyeletért felelős szervezete a jövőben szigorúbban fog fellépni a szabálysértőkkel szemben. S mi lehet a közös a fenti három esetben? Az, hogy nyilvánvalóan nem figyelünk egymásra. Nem foglalkozunk azzal, egyes cselekedeteink másoknak milyen károkat okoznak, viszont megsértődünk, ha mások teszik ezt velünk. Meg kellene végre érteni, a demokrácia csak addig nyújt szabadságot, míg ezzel nem ártunk másoknak, hiszen ők is ebben a demokráciában élnek. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, hosszú távon a magunkét romboljuk. Steiner Gábor Az EU vízkeretirányelve - új szemszögből Európa vizeinek védelméért A víz, amelytől az élet függ, a XXI. században egyre inkább stratégiai eszközzé válik, hiszen a bolygónkon található vízkészletnek mindössze három százaléka édesvíz. Ennek nagy része gleccserekben és a folyamatosan fagyos területeken hó és jég formájában van jelen. Érthető, hogy az Európai Unió rendkívüli figyelmet szentel édesvizeinek. Az Európai Közösség a múlt század hetvenes éveinek közepétől a vizeket védő jogszabályok sorozatát léptette hatályba. Ennek ellenére a helyzet nem javult a kívánt mértékben, sőt bizonyos esetekben tovább romlott. A kilencvenes évek elején az Európai Bizottság elkezdte keresni a megoldást, hogyan hozhatná jó állapotba az európai vizeket. A kilencvenes évek közepére megszületett az Európai Unió új vízpolitikája, és közel öt évig tartó viták során ennek végrehajtására kidolgozták és 2000. december 22-én hatályba léptették a vízkeretirányelvet.- Mi is ez a keretirányelv, és milyen feladatokat ró a tagállamokra ? - kérdezzük Holló Gyulát, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Vízgyűjtő-gazdálkodási Főosztályának vezetőjét.- Ez azért keretirányelv, mert az összes eddigi szabályozást egységes keretbe foglalja össze. Az irányelv életbelépésével a vízgazdálkodásban Európa területén paradigmaváltás következett be, hiszen előírja az Európában fellelhető vizek jó állapotának elérését 2015-re. Kitér az erősen módosított víztestekre is, ahol a jó állapot elérése nem következhet be erre az időre, ezért komoly és elfogadható indokok esetén itt egy alacsonyabb szintű környezeti állapot célozható meg. Itt jelentős társadalmi érdekből történt hidro- morfológiai emberi beavatkozásról van szó, mint a kiépített árvízvédelmi töltések, a vízerőművek vagy a hajózás biztosítása egyes folyószakaszokon.- Milyen feladatokat ró a keretirányelv hazánkra ?- Mindenekelőtt a vízkészletek alapállapotát kellett elemezni, amelynek határideje tavaly márciusban járt le, és be kellett mutatni, hogy milyen víztestek esetében áll fenn a kockázata annak, hogy az irányelv által megkívánt jó állapotot nem tudjuk elérni 2015-re jelentős beavatkozás nélkül. Ez négyféle szempontból történt: kémiai, a tápanyag, a szerves anyag és a veszélyes anyagok szempontjából, hidrológiai és hidromorfológiai értelemben pedig meg kellett határozni, hogy melyek az erősen módosított vízszakaszok, víztestek, illetve azon víztestek esetében, amelyek természetesnek tekinthetők még, hol van olyan emberi beavatkozás, amely megakadályozza, hogy határidőre az előírt állapotot el tudjuk érni.- Ez számos hazai jogszabályt érint.- A vízkeretirányelv a 2003. év végi határidővel előírta a jogszabály-harmonizációt, ami hazánkra nézve nem volt kötelező, hiszen akkor még nem voltunk teljes jogú tagjai az Európai Uniónak. Ennek ellenére 2004-re módosítottuk a vízgazdálkodásról szóló törvényt, majd a törvény felhatalmazása alapján megalkottunk három kormányrendeletet és hét miniszteri rendeletet, és ezzel a keretirányelvnek a magyar jogrendbe történt átültetése teljes egészében megtörtént. Barcs Endre
