Ferencváros, 2006 (16. évfolyam, 1-12. szám)
2006. július / 7. szám
Az első pesti lovasát to első menetrend szerint közlekedő pesti lóvasút 140 éve, 1866. július 30-án indult el a ferencvárosi Kálvin tér (akkor Széna tér) és Újpest Városkapu között. Arról nem szól a fáma, mennyi idő alatt tették meg a derék lovacskák - melyeket a Zala megyei Tötszentmártonból vásárolt a társaság - a hosszú utat. Az újpesti végállomás épülete, a Bagolyvár ma is áll a vasúti híd előtt, s építője révén kötődik a Ferencvároshoz. Wagner János azt eredetileg vendéglőnek szánta, s már készen állott, midőn a Pesti Közúti Vaspálya Társaság (PKVT) tőle 40 évre kibérelte. Nos, ez a Wagner János volt a Bakáts téri templom kivitelezője is. A vonal létesítésének ötlete gróf Károlyi Sándortól származik, akinek nagy kiterjedésű birtokai voltak akkoriban Újpesten. Megalapítja a PKVT-t, s hosszas hivatali huzavona után megkapja a vonalépítési engedélyt. Az utasforgalmat illetően jól kalkulált a gróf: ez a vonal lett az alapja a későbbi kiskörúti, Bajcsy-Zsilinszky úti és Váci úti villamosvonalaknak, s e vonalhoz igazodóan építették ki az észak-déli metrót is. A PKVT utódja, a BKVT egész Budapest területére megszerzi a lóvasúthálózat építési jogát. A lóvontatású városi vasút fénykorában 15 vonalon évi 13 millió utast szállított. Csillaga viszonylag hamar leáldozott, főként lassúsága miatt. A zajosfüstös gőzvontatást a városon belüli pályákon nem engedélyezték a városatyák, így a villamosokra várt a lóvasút leváltása. Ez igen hamar be is következett, mert a villamos nemcsak gyorsabb, de olcsóbb és tisztább is volt. 1898-ig - egy kivételével - minden lóvasúti vonal átállt a villamos üzemre, vagy megszűnt. Az egyedüliként megmaradt margitszigeti lóvasút egészen 1928-ig tartotta magát. krivi Hulladékból gyémántot! Eredeti ötleten alapul az akció, amelyet a „Szeretet és Gondoskodás” Mozgássérült Gyermekekért Alapítvány tavaly novemberben elkezdett. A Ferencvárosban és Debrecenben 9 éve működő alapítvány felismerte, hogy pénzbeli adományokra egyre kevésbé számíthat, márpedig semmiképpen sem szeretnék abbahagyni karitatív munkájukat. Ezért felhívást intéztek különböző cégekhez, intézményekhez, hogy az irodákban elhasználódott és megsemmisítésre ítélt nyomtatási segédanyagot - tonert, patront - adományozzák alapítványuknak. Mindezt aztán az európai uniós környezetvédelmi előírásoknak megfelelően összegyűjtik és elszállítják. Az átvett értékről igazolást adnak, s az adományozó ennek megfelelően csökkentheti adóalapját. Ahol kérik, oda gyűjtődobozokat helyeznek ki. Az EU-s normákhoz igazodva e veszélyesnek számító hulladékot az alapítvány szelektálás és tisztítás után értékesíti, és a bevételt a mozgássérült gyermekek megsegítésére fordítja. Mivel a hulladékot feldolgozzák és újrahasznosítják, e tevékenységük a környezetvédelmet is nagyban szolgálja. Ma már több mint 900 intézmény és vállalat, közöttük a MÁV Zrt., a főpolgármesteri hivatal, több minisztérium, kiadóhivatal és nagykövetség is partnerükké vált. Velük az alapítvány határozatlan időre szóló megállapodást kötött, s ennek alapján nyújt segítséget a veszélyeshulladék-gyűjtés, -tárolás, -kezelés és -szállítás tekintetében. Jelszavuk: hulladékból gyémántot! A „Szeretet és Gondoskodás” Mozgássérült Gyermekekért Alapítvány a nyomtatási kellékanyagok bevételével nem növelni, hanem pótolni tudja kieső bevételeit. Idén a tonerek és patronok eladásából 2,5 millió forintot tudtak a rászoruló családokhoz eljuttatni. Az alapítvány készpénzt senkinek nem ad, viszont beszerzi a szükséges gyógyászati segédeszközt, létfontosságú műszert, vagy fizeti a gyógytornát, a terápiás lovaglást. Tavaly mintegy 38 millió forint értékben segítették a rászorulókat, ebből több mint 10 millió forint jutott kórházaknak. Némethné Mátay Emőke, az alapítvány logisztikai és irodavezetője az Üllői út 121.-ben, a 216- 4008-as telefonszámon érhető el. Faxszámuk: 216- 4031. Honlapjuk a www.mogasserültgyermek.hun található. Remélhetőleg mind többen csatlakoznak e nagyszerű kezdeményezéshez, és kötnek velük adományozási megállapodást. Garamvölgyi Annamária Hangoskönyv-sarok Szerb Antal: A Pendragon legenda Aki egyszer is elolvasta, talán egyetért velem abban, hogy kevés mulatságosabb, szórakoztatóbb regényt írtak magyar nyelven, mint amilyen A Pendragon legenda, s tegyük hozzá, kevés műveltebb írót hordott hátán a Föld, mint Szerb Antal. Ez a tragikus sorsú tudós filozopter, aki szabadidejében - talán a maga szórakoztatására is - írt néhány kultúrhistóriai adalékokkal teletűzdelt ragyogó regényt. Köztük egy valódi remekművet, A Pendragon legendát, amelyet most hangos könyvben (MP3) is kiadtak. Meghallgathatják azok, akik már olvasták, s ajánljuk azoknak is, akik még előtte állnak e kivételes élménynek. Azoknak kínál felhőtlen szórakozást, akik szeretik a detektívregényeket és azok paródiáját is. Akik kedvelik a misztikus történeteket és azok paródiáját is. Akik szeretnek borzongani s aztán nevetni saját borzongásukon. Akik szeretik a sejtelmes-rejtelmes-kastélyos angol kísértethistóriákat s ezek szatirikus kifigurázását. Akik szeretik az angolokat és az angolok kicsúfolását. S akkor még nem beszéltünk - beszéljünk hát - a regényt átszövő finom erotikáról vagy arról az alapos, szakszerű ismeretterjesztésről, amelyet itt az alkimistákról, rózsakeresztesekről és szabadkőművesekről kapunk. Vagyis A Pendragon legenda egyszerre kalandregény, kultúrtörténet, szerelmi história, szatíra és paródia. Mindenki megtalálja benne a leginkább kedvére valót. Az én kedvencem a regény legelején a könyv- táijelenet. Az író olyan szeretettel teli iróniával mutatja be a British Múzeum könyvtárát és annak „lakóit”, hogy az olvasó és a hallgató a hasát fogja nevettében. „Az olvasóteremben csendes járású fiatalemberek pléharccal hordták ki elém mind a könyvet, amit áltudományos szeszélyem kiszemelt. Az óriási toronyban csak a lapozott könyvek édes zizegése hallatszott. Mindenki a helyén volt: mindjárt a bejáratnál a keménykalapos, szakállas néger, akit, azt hiszem, már a megnyitáskor ültettek oda a múlt században, és körös-körül az idősebb csodabogarak, akik a világegyetem különböző könyvtáraiban tenyésznek.” Nos, nem sokkal ezután kiderül, még sincs mindenki a helyén. És az események elszabadulnak: elkezdődnek hősünk, Bátky János hihetetlen kalandjai a Pendragonok ősi fészkében. A regényt tolmácsoló Szervét Tibor teljesítményére egyetlen jelző illik: parádés. Kristálytisztán csengő hang, magabiztos szövegmondás (különös tekintettel a rengeteg angol névre és idézetre) jellemzi. Tökéletesen érti és érzi a regény minden rétegét anélkül, hogy helyettünk értelmezné a szöveget. Mű és előadó kivételes találkozásának lehetnek fültanúi, akik meghallgatják. Jó mulatást! Ferenci Zsuzsa 11 2006. július
