Ferencváros, 2006 (16. évfolyam, 1-12. szám)
2006. július / 7. szám
Ferencvárosi séták - Kaszárnya a Nagykörúton Amikor 1792. december 4-én a „Kecskeméti-kapu előtti külváros”-ban megszületett a Ferencváros, senki sem gondolta, hogy a gyümölcsösök, szőlőskertek és káposztaföldek helyén néhány évtized múlva világváros kezd épülni. Nem gondolhatták, hogy egyszer itt, a Malom-árok helyén lüktető forgalmú körút meg a hatos villamos szeli át a kerületet és a várost, és zajos életét impozáns bérpaloták sorfala vigyázza majd. Akkor még „zöldövezet” volt a Ferencváros és a Malom utca, melyet csak száz év múlva neveznek majd el Ferenc körútnak. Ide kirándulni jártak a pesti polgárok; írók, költők, politikusok kocsiztak ki vagy sétáltak el Fáy András vendégszerető házába, az Üllői út és Mester utca közti hatalmas területen pompázó, gyönyörű kertbe. Aztán, mint csaknem mindent az egykori Ferencvárosban, 1838-ban ezt is elvitte a nagy árvíz. A Malom utcára és környékére halálos csend telepedett, melyet csak a tücskök ciripelése és a békák kuruttyolása zavart meg. Néhány év múlva azonban már építkezés zaja verte fel a vidéket, s 1845^46-ban a Malom utca és Üllői út sarkán, Fáy András egykori kertje helyén felépült s ma is ott áll a Ferencváros egyik legrégibb épülete, a Mária Terézia laktanya. Hild József tervei alapján Kasselik Ferenc osztrák származású építész építette. A Mária Terézia (később Kilián, majd Maiéter Pál) laktanya a magyar klasszicista építészet nagyszabású alkotása. A klasszicizmus a 19. század első négy évtizedében dívott Pesten, meghatározta az akkori városképet. Kiemelkedő képviselői Pollack Mihály és Hild József voltak. A stílust olyan nagyszerű alkotások fémjelzik, mint a Nemzeti Múzeum, a Károlyi-palota, a Deák téri evangélikus templom vagy a Vármegyeháza. Nem véletlen hát, hogy a ferencvárosi laktanya ma - a Fővámház és az Iparművészeti Múzeum mellett - a kerület és a főváros kiemelt műemléke. A ház szerencsésen átvészelte a nagy város- tervezési projekteket. így lett a Mária Terézia laktanya az épülő Nagykörút első, tehát ma a legrégebbi háza. A Nagykörút vonalát 1871-ben jelölték ki, s ez a kaszárnya volt az egyetlen épület, amely a Dunától Dunáig ívelő körút tervezett vonalában állt, és nem bontották le. Vagyis az az érdekes helyzet állt elő, hogy a Nagykörút legelső épülete az útvonal legutoljára beépített szakaszán, a Ferenc körút sarkán áll. A körútnak ezt a ferencvárosi szakaszát 1875-ben nevezték el a városrész névadójáról, I. Ferenc császárról, házait a századfordulón emelték. Ma már szépnek és nagyon pestinek látjuk ezeket a házsorokat, nem úgy, mint akkoriban Mikszáth Kálmán, aki 1908-ban Fáy Andrásra emlékezve elsiratta annak „ferencvárosi bájos paradicsom”-át, amelynek helyén „ buta bérkaszárnyák meredeznek”. Bár ma tudnánk ilyen vagy akár kicsivel okosabb „bérkaszárnyákat” építeni! Ami pedig a valódi kaszárnyát illeti - köszöni, nincs jól. Eredeti feladatát 1956-ban beteljesítette. (Utolsó parancsnoka a Nagy Imre-kormány honvédelmi minisztere, Maiéter Pál volt, aki átállt a forradalom oldalára, 1958-ban őt is kivégezték.) Ha felpillantunk a hatalmas épület homlokzatára, elszomorodunk a látványtól. Azon bizony térképet rajzol, ha nem is a penész, de az omladozó vakolat. A megújuló Belső-Fe- rencváros szégyenfoltja lett egy állami tulajdonban lévő értékes műemlék, mely jelenleg irodaházként működik. A Kincstári Vagyoni Igazgatóság tavaly határozott eladásáról, abban a reményben, hogy egy magánbefektető jobb funkciót találna a 35 ezer négyzetmétert magában foglaló ingatlannak. Az állami hivatal azzal a feltétellel kívánja kiírni a pályázatot, hogy a leendő tulajdonos - bármire használja is az egykori laktanyát - a homlokzatot változatlan formában megőrzi. Úgy legyen! Ideje, hogy egy ilyen, az egész városképet meghatározó, százhatvan éves ház, az egész Nagykörút legelső épülete végre visszanyerje régi fényét, és méltó legyen környezetéhez, a körülötte megállíthatatlanul szépülő Ferencvároshoz is. Ferenci Zsuzsa Garabonciások a Tánc Világnapján A GARABONCIÁS Gyermek- és Ifjúsági Együttes a tőlük megszokott színvonalon ünnepelte a Tánc Világnapját. A Zrínyi utcai BM Duna Palota méltó helyszíne volt a reneszánsz és barokk táncjátékoknak. A műsor első részében Szép Ilonka históriáját láthatták. A Vörösmarty Mihály költeménye nyomán Mátyás király szerelméről készült darabban finoman kirajzolódott az udvarlás tapintatos fokozatainak íve, a rádöbbenés, lemondás s annak elfogadása. A koreográfia és a jelmezterv Aranyos Ágotát dicséri. Ízléses és elegáns, a reneszánsz korra jellemző anyag- és színharmóniával felöltöztetett szereplőket kiváló karakterérzékkel mozgatták a színpadon. Ebben jó partnere volt a pantomimrendezés felelőse, Tarcsa Zoltán. A második részben a Napkirály című barokk táncjáték következett Lully zenéjére. A 15 éves francia király, XIV Lajos kedveli a táncot. A táncjátékuk a nagy bemutató, Az éjszaka (La Nuit) című balett előkészületeit mutatja be. A főszerepet, a mindent elkápráztató Nap szerepét maga az ifjú király táncolja. A történelem azóta is Napkirályként emlegeti. A félórás produkciót jellegzetes barokk elemekre épített mozgás, több barokk tánc, vissza-visszatérő helyzetkomikum és a látványos jelmezek, bolygómakettek töltik meg tartalommal. A GARABONCIÁS együttes 1988-ban alakult. Céljuk a történelmi társastáncok életre keltése. Magyarországon egyedülállóan törekszik a korhű zene, tánc, mozgás, jelmez, kellékek egységének megteremtésére. Egy-egy történelmi kor feldolgozása a 8-20 éves szereplők és a nézők számára komplex művelődéstörténeti élményt és tudást nyújt. Ezt bizonyítja a vastaps az előadás után, s külföldön a Ford Európai Kulturális Örökség Díjának elismerése. Mindez a művészeti vezető, Váradi István, és felesége, valamint a csapat kitartó munkájának köszönhető. Fűimé Babits Agnes és Káldi Andrea Ferencváros 2006. július
