Ferencváros, 2006 (16. évfolyam, 1-12. szám)
2006. május / 5. szám
A költészet szentsége Április 7-9. között a Költészet Napi Fesztivállal megnyílt a Kultucca, a Ráday utcai kulturális rendezvények sora. Europoetica Sacra - ezt a címet adta az idei fesztiválnak Orbán György, aki évekkel ezelőtt életre hívta s azóta is szervezi a programokat. Idén merésznek tűnő ötlettel rukkolt elő: vigyük be a költészetet a templomba. A Bakáts téri templom szószékén három estén át a költészet papjai szóltak a költészet híveihez. Az ötlet kitűnőnek bizonyult. A templom ünnepélyes és emelkedett légkörében, olyan közegben szólaltak meg a költők, ahol eddig még sohasem. A szereplők felnőttek a különös és számukra is új feladathoz, és a felolvasott, előadott művek is sajátos, új színt és jelentést kaptak a megszentelt falak közt. Meghitt pillanatokat élt át, s a költészet szentségét tapasztalta meg a közönség s maguk az alkotók is. Háy Jánosról ez biztosan elmondható, aki szinte átszellemülten állt a megvilágított szószéken. Halk volt, finom és törékeny, verseiben makacs elszántsággal kereste istenét és önmagát. Ki vagyok én? Honnan jöttem, miből vagyok? - tette föl kérdéseit, s próbált felelni rájuk, kétkedve és perlekedve. Olyan ember, olyan költő szólt hozzánk, aki nem fél szembenézni azzal a lehetőséggel, hogy egyedül vagyunk itt a Földön, s nem remélhetjük a megváltást. Ezen az első estén lépett fel a Szent Efrém Bizánci Férfikar is. A Kultucca korábbi rendezvényein hallhattuk már őket énekelni, s nem sokkal a Bakáts téri fellépésük előtt nagy sikerű koncertet adtak a Mátyás-templomban. A különös szépségű bizánci liturgikus énekek, mint mindig, most is csodálatosan zengtek. Vers és zene tökéletesen kiegészítette egymást, sőt fokozták egymás hatását. Más, de hasonlóan emelkedett hangulat uralta a második estet is, amikor Márton László felolvasását és az Esterházy-udvar zenéjéből játszó Budapesti Énekes Iskola muzsikáját hallgattuk. A költészet napját a lehető legtágabban értelmezhettük, hiszen a kiváló író természetesen prózai művet adott elő: az 1844-es napfogyatkozás rendkívül plasztikus leírását. A pozsonyi Szent Orsolya-templom tornyában álló nézők szemével - melyet a kormozott üvegen át az égre szegeztek - írta le az író aprólékos részletességgel a jelenséget, a nézőket, a korabeli Pozsony utca életét. Az égre függesztett tekinteteket, amelyek ezúttal nem Istent keresték, hanem egy természeti jelenséget csodáltak. A késő barokk zene korhű aláfestésül szolgált a leíráshoz. Vasárnap pécsi est volt a templomban a Kossuth-díjas pécsi költő, Bertók László, valamint Szamosi Szabolcs orgonaművész és karmester fellépésével. Ez a produkció már annak a kulturális együttműködésnek a keretében jött létre, amelyet a Ráday utcai Kultucca és a 2010-ben Európa kulturális fővárosává választott Pécs kötött. Ennek értelmében a Ráday utcai rendezvényekre ezentúl rendszeresen meghívnak pécsi művészeket is. Különleges élményben volt részük azoknak, akik ellátogattak ezekre a templomi estekre. Valljuk meg, lehettek volna többen is. A rendezvények ingyenesek voltak, hiszen a Költészet Napi Fesztivál is jelentős, főleg önkormányzati támogatást élvez. A veszteség tehát egyértelműen azoké, akik nem jöttek el. Vajon mi lehet az oka, hogy éppen a Ferencvárosban, a főváros egyik kulturális központjában, ahol a helyi vezetés mellett számos intézmény, szervezet, cég, magánember támogatja és műveli a kultúrát, a kerület lakói nem tudják megtölteni a hallgatóság padsorait? Pedig ezek a rendezvények elsősorban nekik szólnak. Ez a kerület megszámlálhatatlan kulturális lehetőséget kínál polgárainak. Élni kellene ezekkel a lehetőségekkel, sajátunknak tekinteni őket, hogy joggal lehessünk büszkék rá, hogy ferencvárosiak vagyunk. Ferenci Zsuzsa, fotó: Steiner Gábor Éneklő Ifjúság „A szó elszáll, a dallam örök, a zenében mindig lesz örömöd” - énekelték kicsik és nagyok április 8-án a Művészetek Palotája Nemzeti Hangversenytermében. Itt léptek fel a ferencvárosi általános iskolások az Éneklő Ifjúság hangversenyen, amelyet az oktatási, kulturális és sportiroda és a kerületi ének-zene munkaközösség szervezett. A hangversenyre eljött testvérvárosunk, Magyarkanizsa és Sepsiszentgyörgy egy-egy kórusa is. Az Éneklő Ifjúság mozgalmat 1934-ben Bárdos Lajos zeneszerző, karnagy indította útjára, s ezzel pezsgő életet vitt hazánk kóruséletébe. Szellemisége ma is meghatározó A hangversenyteremben felcsendültek nép- és műdalok, kórusművek és cigánydalok is. A ■ zsűri - Emődi Györgyi zenetanár, karnagy, Nits Mária karnagy, énektanár és Erdős Ákos ének-zenei egyetemi adjunktus - az alábbi minősítéseket osztotta ki: Országos arany minősítést szerzett: a Bakáts Téri Ének-zenei Általános Iskola „Mini”, valamint „Kis” kórusa (v.: Molnár Mónika); a Kosztolányi Dezső Általános Iskola énekkara (v.: Zombor Emese); a Ferencvárosi Komplex Óvoda és Általános Iskola kisegyüttese (v.: Hajdú Zsófia); a magyarkanizsai Jovan Jovanovic Zmaj Általános Iskola (v.: Recskó Balogh Ágnes) és a sepsiszentgyörgyi Művészeti Líceum növendékei (v.: Dávid Zsuzsanna). Ezüst minősítést szerzett: a Weöres Sándor Általános Iskola és Gimnázium „Géza malac” kórusa (v.: Békés Márta); a Telepy Károly Testnevelés Szakosított Általános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskola kara (v.: Rajszki Judit); valamint a József Attila Általános Alapfokú és Művészeti Iskola kórusa (v.: Jámbor Klára). Oklevelet kaptak eredményes szereplésükért: a Weöres-iskola felsős kórusa (v.: Cseri Piroska); a Bakáts téri iskola tanári kara (v.: Molnár Mónika) és az Ádám Jenő Zeneiskola együttese (v.: Szent- máry Kálmán). Kiegyensúlyozott ének- és zenepedagógiai munkájáért egy-egy serleget vehetett át: Recskó Balogh Ágnes, Dávid Zsuzsanna, Molnár Mónika és Cseri Piroska. Garamvölgyi Annamária, fotó: Steiner Gábor Ferencváros 13 2006. május
