Ferencváros, 2006 (16. évfolyam, 1-12. szám)
2006. január / 1. szám
2006. január A z idén tizedik alkalommal megrendezett szépírói verseny eredményhirdetése zajlott november 24-én a Szent István Közgazdasági Szakközépiskolában. Az eleinte iskolai vetélkedés kerületi, majd budapesti szintű megmérettetéssé nőtte ki magát. A szervezők szerint, mivel a színvonal és az érdeklődés fokozatosan nő, országos vetélkedés válhat belőle. A szépírói verseny ötlete Hetényi Piroskától, a szakközép- iskola tanárától származik. Vele és a zsűri elnökével, Turczi Istvánnal, a Parnasszus Kiadó fő- szerkesztőjével beszélgettem a versenyről. M.Zs.: Mi volt az eredeti elgondolás, változott- e létrejötte óta? H.P.: Az eredeti elgondolás ma is változatlan: hogyan lehet teret adni a kibontakozni vágyó fiataloknak. Fontosnak tartom, hogy a fiatalok kellő inspirációt kaphassanak az alkotáshoz, olyat, amelyet a megszokott közegükben esetleg nem élhetnek meg. Ezt a célt szolgálják a különböző gondolatelindító feladatok, motivációk is. Az alkotás folyamán kiemelkedünk egy kicsit a hétköznapi életünkből. Nagy kincs, ha az ember erre képes, ebből mindig valami új dolog születik. M.Zs.: Az idei év kicsit más volt, mint a többi... H.P.: Ez a verseny a József Attila-emlékév jegyében zajlott, ezért a feladatok is az ő költészetéhez kapcsolódtak. Mindenki a maga módján kifejezte viszonyulását a nagy költőhöz. A versenyeknek mindig van utóéletük is: felolvasó-délutánokon mutathatják be az ifjú alkotók műveiket, és őket, magukat is megismerhetjük közelebbről. Z. Mezei Erzsébet, a „MEDÁLIÁK” Egyesület vezetője most már állandó segítőtársam, az ő jóvoltából a felolvasások már kerületi szinten folytatódnak, többek között a József Attila-emlékházban és a Ferencvárosi Művelődési Központban és az ugyancsak ferencvárosi Zöld Macska Diákpincében. Az írásokból jó néhány belekerül egy diák- és ifjúsági antológiába. Igyekszünk miden évben rangos zsűrit felkérni az értékelő munkára. Örülünk, hogy Turczi István már ötödik éve elfogadja meghívásunkat, és elvállalja az elnöki tisztet. Turczi István és Kiss-György Máté Ferencváros M.Zs.: Mik a tapasztalatai erről a versenyről? T.I.: A jó ötletnek és a lelkes szervezésnek köszönhetően a verseny évről évre „lombosodik”. Ez a fejlődés 2005-re számokban is mérhető: jelenleg huszonöt budapesti iskolából kilencvenkilenc pályamunka született, közel fele-fele arányban vers és próza. A számok mellett egy másik fontos dolgot szeretnék kiemelni: a gyerekek - akik beültek a terembe, hogy a rendelkezésükre álló idő alatt megírják a műveiket - rájöttek arra, hogy ez a terület, a vers- és prózaírás egy menekülési irány a mai életet elárasztó szenny és silányság mellett. Van értelme együtt lenni, van értelme gondolkodni, gyakorolni egy nemes ügyet, amit úgy hívunk, hogy irodalom. Én ezt a vetélkedést az „érzékeny fiatalemberek” találkozójának nevezem, ami akár mozgalommá is nőhet. M.Zs.: A vetélkedés hogyan értékelhető irodalmi szempontból? T.I.: Egy ilyen versenyt nem szabad az irodalom oldaláról szemlélni. A „mozgalom”, az ügy oldaláról kell hozzá közelíteni. Ma, amikor azt látjuk, hogy csellengő, céltalan emberekkel van tele a világ, hogy egyre alacsonyabb szintű és minőségű cselekedetek uralkodnak a társadalomban, akkor értékelni kell, ha száz gyerek összegyűlik azért, hogy írjon. Ennek van egy társadalmi helyi értéke, amit nem elsősorban művészeti szempontból kell nézni. M.Zs.: Hol érhető tetten a pozitív tendencia? T.I.: Elsősorban a formagazdagságban. Látszik a pályamunkák stílusán, megmunkálásán, hogy többet olvasnak. Jobban tudják, hogyan nyúljanak egy vershez, próbálkoznak szonettel, hai- kuval. Korában azt sem tudták, mi fán teremnek ezek a műfajok. A novellák is pontosan, tudatosan szerkesztettek, nem csak egy érzelmi kitörés lenyomatai. Szociológiailag is érdekes ho- zadéka van számomra ennek a versenynek. Az értelmiségi, jobb háttérrel rendelkező családból származó gyerekek műveltsége nagyobb, de gyakran érzékenységük kisebb. A másik oldalon a mélyről jöttek, a társadalom perifériáján élők állnak, akik nem tudhatnak maguk mögött kulturális hátteret, de hihetetlen belső érzékenységgel rendelkeznek. Jól tetten érhetők ezek a különbségek a műfaj- és témaválasztásban, a szóhasználatban és a stílusban. M.Zs.: Milyen fejlődési lehetőségük van az itt felbukkanó tehetségeknek? T.I.: A fejlődés magában a tehetségben van. Aki nem azért kezd el írni, mert kötelező, hanem azért, mert ki akarja magát fejezni, előbb vagy utóbb jelentkezik valahol, akár nálam is vagy más fórumokon. Akiből úgy tör elő az íráskényszer, mint a gejzír, és nemcsak írogat, az folytatni fogja középiskola után is. Ha talál egy patrónust, ha tudja, hova kell fordulnia, akkor lesz lehetősége. De ennek a versenynek nem ez a célja. -mezsu- (fotó: Krivi) VERS 1. Keskeny Zsuzsa - Ady Endre Gimnázium 2. Kovács Blanka - Veres Péter Gimnázium 2. Fayad Renáta - Teleki Blanka Közgazdasági Szakközépiskola 3. Laboda Tímea - Leövey Klára Gimnázium Különdíjak: Balogh Lilla - Városmajori Gimnázium Bálint László - Táncsics Mihály Gimnázium Fazekas István - Fáy András Közlekedésgépészeti Szakközépiskola Horváth Dávid - Weöres Sándor Általános Iskola és Gimnázium Cserven Gréta - Ady Endre Fővárosi Gyakorló Kollégium Mészár Kata - Szent István Közgazdasági Szakközépiskola Török Szendike - Irinyi János Vegyipari Szak- középiskola PRÓZA 1. Kiss-György Máté - Bláthy Ottó Informatikai Szakközépiskola 2. Chladek Tibor - Weöres Sándor Általános Iskola és Gimnázium 3. Csépi Márton - Leövey Klára Gimnázium 3. Tóth Zsuzsa - Ady Endre Gimnázium Különdíjak: Hartl Bence - Szent-Györgyi Albert 12 Évfolyamos Iskola Békefi Fanni - Bláthy Ottó Informatikai Szak- középiskola Simányi Zsuzsanna - Bláthy Ottó Informatikai Szakközépiskola Révész Judit - Leövey Klára Gimnázium Péter Alvarez - Raoul Wallenberg Humán Szakközépiskola és Gimnázium Keskeny Zsuzsanna 12 ✓ így írtok ti - szépírói verseny
