Ferencváros, 2006 (16. évfolyam, 1-12. szám)

2006. április / 4. szám

2006. április

A KERESZTRŐL VALÓ BESZÉD BOLONDSÁG?!

Amikor Pál apostol missziója során megállt Athénban, a város piacterén, az Aerospagoson sok százan gyűltek össze hallgatni őt. Pál ismerte ezeket az embereket: gondolkodásuk, életbölcse- letük, a világról kialakult felfogásuk és a túlvilá- gival, az istenséggel való kapcsolatuk köztudomású volt. Több istenben hittek. Meg voltak győződve arról, hogy a sok isten között biztosan van valaki, akit ők még nem ismerhettek meg. Éppen ezért az ismeretlen istennek is állítottak egy oltárt - nehogy megsértődjön. Nos, Pál erről az ismeretlenről beszél nekik. Nem mondja ki Jézus nevét, csupán utal rá: a megfeszítettre és feltámadottra, Isten érettünk keresztre adott Fiára, akit feltámasztott a halálból (ApCsel 18,31). Amint kimondja a halálból való feltámadást, a magukat bölcsnek és értelmesnek valló hellének nem hallgatják tovább - mert nem hittek a feltámadásban. Nem hittek abban, hogy van új élet, örök élet a halál után, mely csak Jézus Krisztus által lehetséges. A keresztről való beszéd, vagyis maga a feltámadás ténye és Isten ígéretének beteljesedése valóságos - és nélkülözhetetlen az ember üdvössége szempontjából.

Pálnak a korinthusiakhoz írt első levelében ezt olvassuk: a keresztről való beszéd bolondság (lKor 1,18a). Meg vannak erről győződve azok, akik a maguk által készített és kitalált (bálvány)istenekbe vetik a hitüket. Értelmük,

bölcsességük, tudásuk, filozófiájuk, kapcsolataik által próbálják fölfogni és megérteni, racionálissá tenni a fölfoghatatlant. Azt mondják: nincs halottak föltámadása, mert közülük egy ember sem

támadt fel emberi testben. A feltámadás tehát nem más, mint bolondság, valótlan állítás, szemfényvesztés...

Azonban az idézett mondat így folytatódik: a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözölünk, Istennek ereje. Krisztus megváltó keresztjének hirdetése bolondságnak tűnik (azoknak, akik elvesznek), de akiket Isten megmenteni kíván, azoknak megtartó erő - legyenek zsidók vagy görögök (összefoglaló név a Római Birodalom keleti felének népére, akik általában értettek egy görög hétköznapi nyelvet). Az ember képtelenné vált értelmével megismerni Istent. Az éden kertjében megvolt rá a lehetősége, de eljátszotta. Ekkor döntött úgy Isten, hogy Fia által megváltja a világot, megengedve az embernek, nekünk, hogy megöljük Őt: keresztre feszítsük. A kereszthalált föltámadás követi, melyben az Úristen emberiséget szerető tette mutatkozik meg. Ez azonban az

ember számára már fölfoghatatlan, bolondság. Krisztus lett érettünk bölcsességgé, megigazu- lássá és megváltássá. Az igehirdetés egyszerű, sokszor értelmetlen mondatok, gondolatok sokaságából áll. Sokszor maga az igehirdetés is bolondság és botránkoztatás - azok számára váltja ki ezt a hatást, akik nem hiszik a feltámadást, Isten bölcsességét.

Azoknak azonban, akik hisznek, a keresztről való beszéd Istennek ereje. A megváltás művében emberi értelmet meghaladó isteni bölcsesség nyilatkozott meg. Annak, aki ezt átéli, bizonyosság, hogy az Isten, úgymond „bolondsága” minden híreszteléssel szemben bölcsebb minden emberi okosságnál és tanrendszernél. Csak belőle éljünk és merítsünk erőt, Ő legyen reménységünk, megtartó erőnk ebben az esztendőben, és ezt követően életünk végéig!

Szabó Zoltán József református lelkész, MRE Vakmisszió

ZAKAR-ÜGY

Ki tud róluk?

1958. március végén elégedetten jelentette a belügyminiszternek a Politikai Nyomozó Főosztály, hogy sikerült felszámolni azt az ellenséges gócot, amely hosszabb ideje uszító hangvételű levelek tömegével lázított a Kádár-kormány és a szovjet megszállás ellen. Az igazság az volt, hogy a forradalom utáni megtorlás egy évén keresztül nem sikerült nyomára bukkanniuk a magát „Nemzeti Ellenállás Acél Szervezeté”- nek nevező csoport „Nemzeti Híradó” című levélújságjának szerzőire, terjesztőire. A most napvilágra került jelentésekből viszont nemcsak az ő személyük vált ismertté, de azoké a többnyire ferencvárosi lakosoké is, akikhez a kézzel írt, indigóval sokszorosított küldemények eljutottak. Mivel az események megismeréséhez az iratokon túl az érintettek vagy azok rokonai, ismerősei is fontos emlékekkel szolgálhatnak, kérjük azok jelentkezését, akik az alábbi dokumentumrészlet szerint kapcsolatba kerültek a történettel.

ZAKAR GÁBOR. Bp. IX., Gát u. 8. sz. alatti lakos, tanintézeti gondnok, az ELTE BTK történelem szak, eseti tagozatos végzős hallgatója; a „Nemzeti Ellenállás Acél Szervezete” által terjesztett „Nemzeti Híradó” című levélújság szerzője;

A kiadvány címzettjei:

FRIED DEZSŐNÉ, Bp. V., Eötvös u. 46.; BOKOR JÁNOS, Bp. IX., Tompa u. 12.; BALÁZS JÓZSEF, Bp. IX., Ferenc krt. 43.;

DELI LAJOSNÉ, Bp. IX., Mester u. 57.; SZABÓ DÉNES, Bp. IX., Mester u. 57.; VARGA FERENC, Bp. IX., Balázs B. u. 13.; RETTEN SÁNDOR, Bp. IX., Ipar u. 13.; DR. HOLLAND JÓZSEF, Bp. XIII., Szt. István krt. 4.;

RUTSEKRÓBERT, Bp. XIII., Csanády u. 34.; SZÁNTÓ MIKLÓS, Bp. VIII., Leonardo da Vinci u. 33.;

SZABÓ KÁROLY, Bp. XIV., Amerikai út 82/b; HORVÁTH OTTÓ, Bp. XIII., Taksony u. 14.; DOBÓ PÁL, Bp. VII., Wesselényi u. 15.;

DR. VASZKÓ ÁKOS, Bp. VIII., Rock Szilárd u. 16.;

DR. KOCKÁS GYULA, Bp. XII., Városmajor u. 56.;

BENYOVSZKY BÉLÁNÉ, Bp. VII., Rákóczi út 78.;

ABONYI PÁL, Bp. VI., Izabella u. 31.; PALLAGA ISTVÁN, Bp. VII., Bem József u. 2.; HORVÁTH GYÖRGY. Bp. II., József u. 2„ majd Gábor Áron u. 40.;

TÓTH LAJOS, Bp. VIII., Kisfaludy u. 40.; BALASSA GYÖRGY, Bp. VIII., Baross u. 82.; SCHILLER JÁNOS mérnök, a Nemzeti Híradó terjesztője.

A visszaemlékezéseik hasznos anyagul szolgálnának egy készülő könyv, illetve dokumentumfilm anyagához. Jelentkezésüket előre is köszönve: dr. Orbán György, Ráday Könyvesház, 1092 Budapest, Ráday u. 27. Telefon: 219- 5255, -56, E-mail: raday@enternet.hu