Ferencváros, 2005 (15. évfolyam, 1-12. szám)
2005. április / 4. szám
Tisztelt Ferencvárosi Polgárok! Az elmúlt három hónapban sok - igaz és téves - állítás látott napvilágot a ferencvárosi önkormányzatról. Eddig csak a legkirívóbbak cáfolatával törődtem, de az ügyek lezárultával röviden összefoglalnám a tényeket. 1. A GASTORG-ÜGY A Gastorg Rt. hosszú idő óta bérelt az önkormányzattól (korábban a tanácstól) alacsony áron helyiségeket, amelyeket többszörös áron használatba adott vendéglátási célokra. A díjkülönbözetből adódó, összességében több százmilliós hasznot pedig zsebre vágta. A törvényi előírások csak mostanra tették lehetővé a helyzet végleges rendezését - 2005. március 31-i hatállyal a Gastorgnak végre felmondhattunk de a nekünk járó bérleti díj emeléséről (és a kiesett bevételekről) már régóta tárgyalunk, és 9 év óta pereskedünk is. A per elhúzódásához hozzájárult az ellenoldal „ügyes” taktikázása is, de az is, hogy a már egyszer javunkra megszületett elsőfokú ítélet meghozatala során a Fővárosi Bíróság követett el formai hibát. Az ügy példátlan elhúzódását Bánsághi Tamás alpolgármester úr is furcsállotta - teljesen indokoltan -, de erről információt nem tőlem (aki ezt az ügyet végigkísértem) vagy a minket képviselő ügyvédtől, hanem csak az ellenféltől, illetve annak ügyvédjétől kért, - szerintem nem indokolhatóan. A tárgyalásuk eredményeként novemberben született a Gastorg részéről egy megállapodási ajánlat, mely szerint: • a pereket megszüntetjük; • a Gastorg Rt. fizet az önkormányzatnak 100 millió forintot; • az önkormányzat a jelenlegi használókkal bérleti szerződést köt a tevékenységük folytatására. Az ajánlat egyszerűen arcátlan volt, de nem elsősorban a nekünk fizetendő összeg nagysága miatt (a perbeli követelésünk a kamatokkal együtt 450 millió Ft volt), hanem azért, mert még ezt is egy nekünk amúgy is járó összegből fizette volna ki a Gastorg. Ugyanis az ajánlat tartalmazta azt is, hogy az önkormányzat a bérleti szerződések megkötésekor a bérlők által nekünk fizetendő „megszerzési díjról” is lemond (amit majd a bérlők nyilván befizethettek volna a Gastorgnak). Azaz a megállapodás révén a Gastorg lényegében egy fillér fizetése nélkül távozik - az ilyesmire mondják, hogy „ügyes”. Megjegyzem, az alpolgármester úr 6 éve ezzel a területtel foglalkozik, ezt hogyhogy nem vette észre? A Tulajdonosi Bizottság a soron következő ülésén - bár napirendjén ez nem is szerepelt - rövid vita után, az alpolgármester úr egyetértésével úgy határozott, felkér engem: a minket képviselő ügyvédtől vegyem el az ügyet. Vagyis az időhúzásra játszó ellenféllel szemben, az eljárás záró szakaszában, az ellenfél által használt praktikákkal teljesen tisztában levő embert is távolítsuk el a képből. Több, hasonlóan tévesen kezelt ügy után ez volt az utolsó csepp a pohárban, és ezért Bánsághi úr két legfontosabb hatáskörét visszavontam. A bíróság egyébként 17 helyiség ügyében már döntött, és a maradék 9 esetében is várhatóan egy hónapon belül határoz. Kamatkövetelésünket nem elfogadva, és a bérleti díjakat csak 4 évenként emelve, várhatóan összesen 180-190 millió forintot ítél meg nekünk. A Gastorg ezután új ajánlatot tett: • 140 millió forintot fizet (és egy 37 millió forintos ellenköveteléséről lemond); • a bérlők (az eddigi helyiséghasználók) pedig az önkormányzatnak fizetik meg a 60 millió forintot meghaladó megszerzési díjat. A korábbi 100 millió forintot megduplázó ajánlatot a képviselő- testület többsége - az MSZP tartózkodása mellett - elfogadta. 2. SPORTCENTRUM A képviselő-testület évek óta tervezi a hűvösvölgyi nyári napközis tábor közelebbre telepítését. Ebből az elgondolásból nőtt ki az utóbbi időben a Ferencvárosi Ifjúsági és Sportcentrum terve, amely a László kórház sporttelepén épült volna fel (erre a telekre bérleti díjat is kell fizetni). Az elkészült részletes tervek szerint 1200 millió forintos költséggel (a költségeket gyengébb minőségű anyagok előírásával, néhány nem feltétlenül szükséges dolog - mint például a jégpálya - elhagyásával 1000 millió forintra lehetett leszorítani). Ilyen méretű beruházás csak úgy jöhetett szóba, hogy elnyertük az állam 400 millió forintos címzett támogatását Pál Tibor akkori államtitkár úr segítségével. Januárban azonban arról értesültünk, hogy a Ferencvárostól a forrásmegosztás idén életbe lépett előírásai a korábban számítotthoz képest 900 millió forintot elvontak, és ami még fájdalmasabb, ez a helyzet - a törvényi szabályozás sajátosságai miatt - a jövőben állandósul. A kedvezményes hitelfelvételt csak 200 millió forinttal lehetett növelni (és körülbelül ugyanennyi egyéb kiadást elhagyni), csak a rehabilitációból lehetett volna tényleges pénzt - idén vagy jövőre - elvenni. Tehát dönteni kellett, hogy az önkormányzat a saját pénzéből 600 millió forintot fordít • a Sportcentrumra, és akkor ehhez fel tud használni 400 millió forintos állami támogatást, • vagy a rehabilitációra, és akkor ehhez fel tud használni 1400 millió forint, szintén már megítélt, térítésmentes fővárosi támogatást. Nem hiszem, hogy akár a célok fontossága, akár a felhasználható „ingyenpénz” nagysága kétségessé tehetik a döntést. Az MSZP a költségvetést (hiúság, presztízs?) csak a sportcentrum elfogadása esetén szavazta volna meg, a Fidesz viszont a Sportcentrumot végig ellenezte, így a költségvetés - a második szavazás során - az MSZP tartózkodása mellett lett elfogadva. 3. KOALÍCIÓ Az MSZP-vel való együttműködés fenntartása érdekében sok lépést tettem. • Dokumentumokkal alátámasztottan tájékoztattam az MSZP kerületi elnökségét, a fővárosi elnököt az akkor még csak személyi (munkaügyi) vita hátteréről • kompromisszumos megoldásként visszaadtam volna a kettőből az egyik hatáskört • Bánsághi úr lemondása esetén javasoltam volna Pál Tibor úr alpolgármesteri megválasztását, érdemi hatáskörökkel. A lépések azonban nem vezettek eredményre, csak újabb követeléseket váltottak ki az MSZP részéről (követelték a sportcentrumot és például a hivatal indokolatlan átszervezését). Ettől kezdve egy munkaügyi vitából politikai hadjárat kezdődött a személyem ellen. Például egy a médiában megjelent „kedves” állítás szerint segítségre szoruló, megfáradt ember vagyok, aki autoriter módon viselkedik. • Igen, az autoriter jelzőt vállalom, mert ragaszkodom a rehabilitáció elsőbbségéhez és az ezt tartalmazó költségvetés elfogadásához. • Igen, mert egy világszinten elismert beruházást nem csak elkezdeni, hanem befejezni is kell belátható időn belül, mert ez a kerület érdeke. • Igen, mert úgy gondolom, hogy először a gyerekek lakhatási problémáit orvosoljuk, utána jöhet a szabadidő és a sport, (folytatás az 5. oldalon) 2005. április
