Ferencváros, 2005 (15. évfolyam, 1-12. szám)
2005. december / 12. szám
Az utolsó nagy kubista Kristofy Béla, vagy ahogy a nagyvilág ismeri az egyik utolsó nagy francia kubista festőt, Béla de Kristo műveiből rendezett kiállítást a Ráday galéria. A párizsi Julian akadémián végzett, ígéretes, igen tehetséges festőművészt a kubista André Lhote tanítványaként keblére ölelte a művészvilág. Művészetében a kubizmus és a futurizmus formavilágát ötvözi az expresszionizmus színvilágával. így jönnek létre harsány és racionális olajfestményei, grafikái, melyek életvidámságát, nyitottságát tükrözik. Termékeny művész, aki miután szinte mindenütt lakott Franciaországban, miközben restaurálásból és festészetéből élt, most Normandiába visszavonultan, hallatlan munkabírással festi, rajzolja újabb műveit. A most bemutatott olajképek és tusrajzok teljes keresztmetszetet adnak ebből a hatalmas életműből. A Táncolok jellegzetes kubista kép, még majdnem figurális kompozíciója remek bevezetés a Palackos csendélet előtt, amely már a kubista stílus összes rekvizitumát tartalmazza. Ilyen a Pipázós képe is. A Táncolok a kubizmus és a német expresszionizmus igen érdekes ötvözete. Egy-egy kísérlet a realizmus felé is megjelenik, mint a Kikötő, de a futurista tendenciák sokkal izgalmasabbak számára is, ahogy az autót és vezetőjét ábrázolja az Azok a ’3o-as évek című képén, vagy Vonatában. Nekem igazán tusrajzai, és macskalánya, illetve dinnyés és gitáros csendéletei, vagy jazz című képe tetszettek igazán. Ezek a munkák a világ kubista festészetének későn felfedezett igazi csemegéi. Knox Vörösmarty Mihály 1800 -1855 Százötven éve halt meg a Szózat költője Már életében klasszikus volt, a haza nagy költője. A kor hagyományai és elvárása szerint jogot tanult, de csak az irodalom, a nyelv, a költészet érdekelte. Neki, illetve az 1825-ben megjelent Zalán futása című eposzának tulajdonítjuk a reformkor és a nemzeti romantika kezdetét. Harmincévesen a Magyar Tudós Társaság rendes tagja, majd az Athenaeum című irodalmi folyóirat szerkesztője, s alig negyvenévesen már szinte élet-halál ura a reformkor irodalmi életben. Petőfi is hozzá viszi először költeményeit, s az At- henaeumban jelenik meg első verse, A borozó. Vörösmarty hatása korában óriási volt, egy-egy versének megjelenése szinte országos eseménynek számított. Sokkal több volt, mint költő, kritikus vagy irodalomszervező - egyszemélyes nemzeti intézménnyé vált, akinek szavára a kor nagy politikusai, Széchenyi, Kossuth és Deák is figyeltek. Figyelhetnénk ma is. Századik születésnapján írta róla egy történész: „Vörösmarty minden gondolkodó magyar értelmiséginek előde.” Azért is, mert ő volt az első, aki kizárólag irodalmi munkásságából élt meg, de előd azért is, mert önmaga és a haza sorsát általános emberi és történelmi mércével mérte. Erről tanúskodnak nagy gondolati versei, A Gutenberg-albumba és a Gondolatok a könyvtárban, illetve a Szózat, az Előszó és utolsó remekműve, A vén cigány. Olvasóink közül sokan tudják, hogy Vörösmarty gyakran megfordult a Ferencvárosban. A kor ifjú irodalmáraival együtt ő is rendszeres és kedves vendége volt 1826-tól kezdve az Üllői úti Bárt- fay-háznak. Itt ismerkedett meg Kisfaludy Károllyal, részt vett az Aurora című folyóirat szerkesztésében. Bártfayék irodalmi szalonjában kötött életre szóló barátságot Bajza Józseffel is. Vele és a szintén itt megismert Toldy Ferenccel hárman szerkesztették később az Athenaeumot. (Évtizedek múlva Bajzával, aki Csajághy Laura testvérét vette feleségül, rokonságba is került. A két költő a szabadságharc leverése után együtt bujdokolt Arad környékén.) De nemcsak a kul- túrszomját oltotta Vörösmarty a Ferencvárosban. Kedvenc kocsmája, törzshelye volt az akkoriban az Angyal és Mester utca sarkán álló Arany angyal, ahol a kövér Gizi, a „harmonika-királyné” húzta a fülébe kedvenc nótáit. Százötven éve, 1855 novemberében halt meg. Temetése valóságos tömegtüntetés volt az önkényuralom ellen. Húszezer ember kísérte utolsó útjára a néhány évvel azelőtt megnyitott Kerepesi temetőbe. A Fiumei úttal határos fal mellett nyugszik az eredeti sírban. Ő volt az első „nagy halott”, akit ide, a nemzeti sírkertbe temettek. Ferenci Zsuzsa 160 éve született Lechner Ödön Az 1845-ben született, a berlini építészeti akadémián végzett építész a szecesszió nemzetközileg is jelentős képviselője volt. Az általa tervezett épületeknek már az alaprajzi megoldása, térszerkezete is újszerű volt, de ami összeté- veszthetetlenné tette másokkal szemben: az épületdíszítésben használt népies, illetve keleti ornamentika, valamint a mázas cserép (majolika) széles körű alkalmazása. Fiatal építészek egész hada, köztük Lajta Béla, Maróti Géza, Komor Marcell, Medgyaszay István vált követőjévé. Munkásságuk nyomán vált Budapest a szecessziós építészeti emlékek Brüsszelhez, Bécshez hasonlítható gazdag tárházává. Az 1914-ben elhunyt mester legismertebb épületei: a Postatakarékpénztár, a Földtani Intézet, a szegedi és a kecskeméti városháza, a kőbányai plébániatemplom, a pozsonyi Szent Erzsébet- templom s nem utolsósorban a kerületünkben magasodó, a millennium évében felavatott Iparművészeti Múzeum. Ennek Üllői úti előkertjé- ben látható a művész szobra is. krivi Ferencváros