Ferencváros, 2005 (15. évfolyam, 1-12. szám)
2005. szeptember / 9. szám
2005. szeptember E GÉSZSÉGÜNKRE!...? Az ember ősidők óta bánatában és örömében poharát emeli. A bor, a sör és a pálinka régóta közismertek a különböző' kultúrákban. A vallási szertartásokban a bornak mindig is jelentős szerep jutott. A bibliában Isten Noénak vigasztalásul adta a bort. A pálinka és a sör „feltalálása” a nomád népek nevéhez fűződik. A világon mindenütt elterjedt a szeszes italok fogyasztása, hazánk pedig a világranglista élére „tornázta fel” magát. A társadalom különböző rétegeiből sokan az alkoholban keresnek és találnak kiutat a rohanó élet állandó feszültségeinek oldására. Hol a határ, mennyi a megengedett mennyiség és miből? A szeszesitalok túlzott mértékű fogyasztásának következményeiről, a tudományos kutatások és vizsgálatok eredményeiről ár. Kiss Istvánt, a budapesti Szent Imre Kórház belgyógyász főorvosát kérdeztem.- Időnként meglepő eredményt mutatnak a vizsgálatok. Bizonyos szempontból a napi egy pohár bor lehet hasznos is a szervezet számára, mert elősegítheti az anyagcserét. Kétségtelen, hogy akadnak olyan emberek, akik napi egy liter bor fogyasztása mellett is 90 éves korukig élnek egészségesen. Az orvos azonban azt is látja, hogy vannak húsz-, harminc- és negyvenéves emberek, akik jóval kevesebb alkoholfogyasztás mellett már olyan többszörös betegségben szenvednek, amivel gyakorlatilag gyógyíthatatlanok. Rokkantnyugdíjasként tengetik életüket, képtelenek dolgozni. Ha egy hitvallást kellene megfogalmaznom, én azt mondanám, hogy az esetenkénti minimális alkoholfogyasztás a közérzet javítását, a társasági hangulat fokozását szolgálhatja, és nem hiszem, hogy bármilyen tiltás alá esne. A biztos védelmet azonban csak az alkohol nem fogyasztása jelenti, mivel nem tudjuk hogy ki, mennyire és mire érzékeny.- Mikor jelentkezik az igazi gond?- Akkor, amikor az alkohol fogyasztása már szenvedéllyé vált. Ilyenkor pótcselekvésből evés helyett is iszik az ember. Bár bizonyos ideig az alkohol energiát szolgáltat, ugyanakkor meggátolja számos vitamin és alapvető fehérjeösszetevő szervezetbe jutását. Az alkohol feldolgozásához a májnak és a hasnyálmirigynek túlságosan sokat kell dolgoznia, ezáltal kimerül, és szöveti szerkezete átalakul. Mindkét szerv elveszti eredeti funkcióképességét, gyulladások alakulhatnak ki, és megnő a fertőzés veszélye. A májbetegség látványnak is csúnya. Víz termelődik a hasban, a vitaminhiány miatt idővel az idegrendszeri működés nemcsak fájdalommal, de mozgásképtelenséggel is jár.- Még milyen hatása van a túlzott alkoholfogyaszíásnak a májra?- Megváltozik a máj vérkeringése. A vesén kívül minden a májban méregtelenítődik. A szervezet a megmaradt kicsi májszöveti szerkezettel igyekszik méregte- leníteni, de a keringés romlása miatt nem termelődnek eléggé a véralvadáshoz nélkülözhetetlen a fehérjék. Ha valakinek valamilyen betegsége is van emellett, akkor még nagyobb a kockázat. Amennyiben a máj is érintett az alapbetegségben (cukorbetegség, magas vérnyomás, vesebetegségek), akkor az egyik hat a másikra, az egyik rontja a másik esetleges gyógyulási hajlamát vagy kezelhetőségét. Bartha Hát, többnyire sajnos nam látja. Nem látja az ember az újság betűit, különösen akkor, ha valami rejtélyes (esztétikai?) oknál fogva, sötétszürke lepedőt húznak a fekete betűk alá, s az egészet egyetlen frappáns mozdulattal kurziválják is. Nem látja a metróállomások feliratát az alagút szemközti falán (szürke alapon sötétbarna betűk, s mindez töksötétben). Csak tippelni lehet az elbűvölően dizájnos új posta- utalványok keresztkérdéseire, mert például a rózsaszín befizetési csekk rózsaszín betűcskéit és keretecskéit csak a legfelkészültebbek (többszörösen visszaeső űrhajósok, diplomás hímzőasszonyok és továbbképzős sasok) képesek érzékelni. Ugyanez áll az adóbevallási ívekre, a vonatjegyekre (ajjaj, a helyjegy!) és az áfás számlákra. Ez vonatkozik a legváratlanabb pillanatokban az orrunk alá dugott kisebb-na- gyobb űrlapokra, átvételi elismervényekre, térti- és egyéb vevényekre. - Itt írja alá! - dörren ránk a hivatal, s mi csak állunk báván, zavarodottan meredünk az orrunk alá lökött piszkosszürke blankettára, és segélykérőén pis- lantunk körbe, de nincs segítség - a másik se látja, mert gyengánlátó, szemüveges, vagy egyszerűen csak öreg. Aztán itt van a kedvencem, a kaputelefon. LÁTJA? NEM LÁTJA? Óh, nem a használatára gondolok, melyben korlátlanok a lehetőségek: hosszan nyomd, röviden nyomd, folyamatosan nyomd, egyáltalán ne nyomd, beszélj bele, ne beszélj bele, nyomd és húzd egyszerre, és ha nem elég hosszú a karod, ne járj vendégségbe. Ez gyerekjáték. Az igazi, az emberpróbáló feladat: megtalálni a gombot. Mert természetesen mindig az a név van elmosódva, lehullva a tábla mögé, szóval kitörölve az élők sorából, amelyet éppen keresel. Ha valami tévedés (felújítás, közösképviselő-csere stb.) folytán mégis kint van a keresett név, biztos lehetsz benne, hogy olyan apró betűvel, hogy kiböngészéséhez az arra cirkáló, huszonnégy órás szolgálatban lévő arabus pénzcserélő segítségét kell kérned. Nehezített változat a világítás-gombbal súlyosbított éjszakai keresés. Elemlámpa és nagyító nélkül gyakorlatilag megoldhatatlan. Segélykérés ilyenkor nem tanácsos, tessék hazamenni, vagy beslisszolni egy gyanakvó tekintetű kulcsos bennszülöttel. Az árcédulákkal a dörzsöltebbek már nem is próbálkoznak. Egyszer megtanulják valamennyi közért valamennyi szóba jöhető árucikkének az árát, ahhoz minden hónap első hétfőjén hozzácsapnak tíz százalékot, és kész. Lehet persze azt mondani: mától fogva nem érdekel mennyibe kerül a kockaráma, hová szól a helyjegy, feladó vagyok-e vagy címzett, és hogy a Bors Mátét nyomtam meg a Soó Rezső helyett. Lehet üyen lazán, derűsen, görcsmentesen szemlélni a vüágot, ami még szemlélhető belőle, és az előnyökre gondolni. Hogy nem rögtön az árát látjuk meg annak a cuki kiskosztümnek, hogy nem kell annyit takarítani, mert a pormacskákat csak akkor vesszük észre, ha már akkorák, mint egy szibériai tigris, és hogy gond nélkül ráköszönhetünk boldogboldogtalanra. Jobb helyeken ezt hívják pozitív életszemléletnek. Hemingway csodálattal emlegette édesapját, akinek olyan szeme volt, hogy két mérföld távolságról meglátta a folyó túloldalán legelésző birkanyájat. Mit a nyájat! Meg tudta számolni a birkákat! - Nem jól van ez, fiam - panaszkodott az öreg. - Az embernek nincs erre szüksége. Csak ingerült lesz tőle. Nos, ehhez mit szólnak? Azt mondják, savanyú a szőlő? Hát persze. De aki nem kóstolgatja nap mint nap a savanyút, az semmit sem tud az édesről. Ferenci Zsuzsa 26
