Ferencváros, 2005 (15. évfolyam, 1-12. szám)
2005. szeptember / 9. szám
2005. SZEPTEMBER A KERÜLET POLGÁRAINAK LAPJA XV. ÉVF. 9. SZÁM József Attila TÖREDÉKEK mert megoszlik, mint az egy-élet az egy-igazság maga is Kásásodik a viz, kialakul a jég és bűneim halállá állnak össze. És testem végül megbetegedett mert férfi vagyok és nem tudja senki, még magam sem, hogy mennyit szenvedek. Én hazám, fajom és emberiségem iránt ismerem szép kötelességem mint bús idegen, végén a menetnek, mikor valakit pompával temetnek Nem ér szerencse, nem árt balsiker sem szavam szerelem kérte. Bocsássatok meg, hogyha jó a versem és szeressetek érte. Tizenöt éve írok költeményt és most, amikor költő lennék végre, csak állok itt a vasgyár szegletén s nincsen szavam a holdvilágos égre. Ha elhagysz, mint az ég alján a nap, mit is tehetnék, hogy ne szánjanak ki fogná föl szivével énekem, ha te sem érzed, hogy' ki vagy nekem
