Ferencváros, 2005 (15. évfolyam, 1-12. szám)
2005. augusztus / 8. szám
EGY HÉT A HOLT-TISZÁNÁL A Nap megnézte magát a Tisza víztükrében, aztán megcirógatta a pusztát, a learatott gabonaföldeket, az erdőket, néha szemérmesen egy-egv felhő' mögé bújt. Mártélyon, a Dél-Alföldön járunk, a tájvédelmi körzetben. Itt töltöttek egy hetet a Ferencvárosi Általános és Szakiskola diákjai júliusban. Berecz Dénes, az iskola szociális munkása jól ismeri már ezt a vidéket, sok éve jár ide, két esztendeje pedig a IX. kerületből hozza a hátrányos helyzetű, szociálisan rászoruló gyerekeket nyaralni, azokat, akik máshová nem tudnának elutazni a vakáció ideje alatt.- Hányán vannak most itt?- Húsz, 7-18 éves gyerekre négyen felügyelünk Tóth Gabriella fejlesztőpedagógussal, Pócsik Zita és Zsabokorszky Zsolt tanárokkal.- Kik segítettek, hogy ennyien táborozhassanak?- Iskolánk gondoskodott az ideutaztatá- sunkról, így külön autóbusszal jöhettünk. Támogatónk volt a Gyermekétkeztetési Alapítvány, ők 500 liter üdítőitalt adtak, ebből még jutott a Lenhossék-parkban működő napközinknek is. A Bohus Bt.-től is kaptunk anyagi hozzájárulást. A táborozok szülei így csak 40 százalékát fizették a költségeknek, s ezért a gyerekek teljes ellátásban részesülnek.- Milyen élményekben van részük a gyerekeknek?- Már az is érdekes számukra, hogy nyolcszemélyes jurtákban lakunk. Programjaink főként a vízi élet köré szerveződnek. Célunk, hogy az itt táborozok vízi jártasságot és hor- gász-alapismereteket szerezzenek, megismerkedjenek az ártéri erdő, mező növény- és állatvilágával. Ma délután meglátogatunk egy tanyát, ahol megnézzük a ház körül tartott állatokat, s bográcsban főtt paprikás krumplit vacsorázunk. Holnap bejárjuk Mártélyt lovas kocsival. Hajó az idő, kenuzunk a Holt-Tisza- ágban. Vetélkedőket is rendezünk az itt elsajátított ismeretekből. Mivel gazdag felszereléssel érkeztünk, esténként a Tüskevár című filmsorozatot és más természetfilmeket vetítünk, valamennyi itt táborozó nagy örömére. Lesz tanár-diák-focimeccs, társasjátékozunk, sakkozunk. Hoztunk pingpongasztalt is, igazán nem unatkozhat senki. Esténként értékeljük a gyerekekkel a napot és még mi, felnőttek is egymás munkáját. Nagyon jól együttműködünk, s a gyerekek tapasztalják, milyen az, amikor éjjel-nappal egyaránt számíthatnak ránk, bármilyen kérdésük, gondjuk is van.- Mások-e itt a gyerekek, mint az iskolában?- Nem kell őket annyit fegyelmezni, szófo- gadóbbak, segítőkészebbek. Megható, ahogy a testvérek törődnek egymással. Tóth Gabriella fejlesztőpedagógus, aki öt éve dolgozik az iskolában, úgy látja, a tábor jó lehetőséget teremt a tanár-tanítvány-kapcso- lat elmélyítésére. Akik itt táboroznak - s ezt már tapasztalta -, még hónapok múlva is felidézik élményeiket. A gyerekek körülvesznek a tarlón, ahol, mint megannyi játékhenger, úgy hevernek szerteszét a szalmabálák. Jó sporteszköznek bizonyulnak, fel lehet mászni rájuk, s a magasból még jobban meg lehet csodálni a tájat. Miklósi Norbert 19 esztendős, idén végezte el a Ferencvárosi Általános és Szakiskolát, ahol négy évet töltött, és kerékpárszerelő-szakmát szerzett. Már dolgozik, de azért semmiképpen nem akarta kihagyni ezt a tábort, hiszen itt, mint rangidős, vigyáz a kisebbekre, s jelenléte még a legcsintalanabbakat is megszelídíti. Dósa Dávid második osztályba megy szeptemberben. Halk szavú fiú, de annyit elárul, hogy neki a kenuzás tetszett eddig a legjobban. Lakatos Anett a nulladik évfolyamot végezte el, elsőbe készül. Jól érzi itt magát, s egyszer szeretne Mártélyra visszajönni a szüleivel. Testvére, Dávid már 6. osztályba megy, s ha sikerül, autószerelő lesz belőle.- Engem nem tetszik kérdezni? - lép hozzám egy csillogó szemű, barna hajú kislány. Kovács Nikoletta, szeptembertől 4. osztályos tanuló határozottan kijelenti, hogy ő modellszer- vezőnek készül. Örül, hogy testvére, a nála egy évvel idősebb Lacika is vele van a táborban. Kis Nikolett, leendő 4.-es szőke leányka színpompás mezei virágcsokrot ad a kezembe. Ő, miként több társa, már másodszor jár e vidéken, s ha teheti, jövőre is eljön. Még megy a hitoktatóival Egerbe és környékére, s mint büszkén mesélte, ősztől ministráns lesz a Szent Vince-kápolnában. Aranyos Denise a harmadik testvére, Béla a 4. osztályt kezdi majd ősszel. Ok is nyaraltak itt már egy évvel ezelőtt, s a kislány csak a televíziót hiányolja, amit egy hétig nélkülöznie kell, minden mással elégedett. De minek a napsütésben a tévé vagy a számítógép monitorja előtt ülni, amikor a tájvédelmi körzet felfedezésre vár? Tücsköt, szöcskét is lehet itt fogni, aztán nagyokat bukfencezni a fűben, versenyt futni a széllel, figyelni a gólyaszülőket, ahogy etetik a kicsinyeiket, a darvakat a magasban, a kék vércsét vadászat közben, s a csöndes Tiszát, amelyről most nehéz elhinni, hogy tavasszal mindent elárasztott a térségben. szöveg és fotó: Garamvölgyi Annamária JUBILEUMI HORGÁSZVERSENY MAGYARKANIZSÁN Immár tizedik alkalommal került megrendezésre a vajdasági Kanizsán a háromnapos horgászfesztivál. Testvérvárosunk meghívásának eleget téve idén harmadszorra vett részt az önkormányzat csapata a versenyen. Kerületünket a Ferencvárosi Horgász és Szabadidő Egyesület képviselte. Ez alkalommal 108 versenyző indult a kupáért. Csapatunkat Balogh András, Gávai Péter, Kovács Károly, Rimovszki Tamás és Sebők Endre alkotta. A nemzetközi mezőnyből a csapat a 25. helyezést érte el. Ezúton köszönjük dr. Gegesy Ferenc, polgármester úrnak, a környezetvédelmi, közterületi és közbiztonsági bizottságnak és a ferencvárosi önkormányzatnak a részvételhez nyújtott segítségét. A horgász: S.E. Ferencváros 13 2005. augusztus
