Ferencváros, 2005 (15. évfolyam, 1-12. szám)
2005. január / 1. szám
2005. január M A SEM TÉTLENKEDIK „A szeretet azokat a könnyeket is meglátja, amelyeket sohasem sírtunk el, és azokat a kéréseket is meghallja, amelyeket sohasem mondtunk ki.” (Népköltés) Ezeket a sorokat Pálosi Ferencné tanító-----------------------nőnek, a gyerekek Magdi nénijének írták k ollégái nyolc évvel ezelőtt, amikor nyugdíjba vonult. Hasonlóképp szeretettel teli leveleket kap még ma is egykori tanítványaitól, akik évtizedek elteltével sem felejtették el kedvenc tanító nénijüket.- Mindig a Ferencvároshoz kötődtem, ma is itt lakom. A Szent István Kórházban jöttem a világra. Akkoriban a Haller utcában laktunk. 1946-ban a nagy hírű Ranolder Intézetben kezdtem az elemi iskolát, ahol apácák tanítottak bennünket. Filoména nővért nagyon kedveltem. Fiatal volt, és mélységes szeretet áradt belőle. Szinte a testvérünknek éreztük. Aztán a Ranoldert államosították. Szerencsém volt, mert sok kitűnő tanárt ismerhettem meg az akkor Thaly Kálmán utcai iskolában. Az ő példájuk terelt a pedagóguspálya felé, hiszen a családomban nem voltak tanárok. Emlékezetes számomra osztályfőnököm, Kohán Mária, aki magyart tanított nekünk. Később, hetedikben Zombory Gézáné Ibi néni volt az osztályfőnökünk. 0 is olyan türelemmel, szeretettel nevelt minket, amit sosem felejtek el. Az általános iskola után következett a Veres Pálné Gimnázium, a Felsőfokú Tanítóképző Intézet, majd a tanítóképző főiskola. Édesanyám szerette volna, ha orvos leszek. De én mindig gyerekekkel, és azok közül is a kicsikkel akartam foglalkozni. Nem volt könnyű, de megvalósítottam az elképzelésemet. 1959-ben, 19 évesen már tanítottam az Ipar u. 8. alatti fiúiskolában. Negyven elsős kisfiúval kezdtem pályafutásomat. Egy év múlva a Szamuely (azóta: Lónyay) utcai iskolába kerültem, aminek ma Szent-Györgyi Albert 12 Évfolyamos Iskola a neve. 36 évet töltöttem ott. Mikor nyugdíjba ment, 1996-ban, megkapta a Magyar Köztársasági bronz érdemkeresztet. Tanítóként, munkaközösség-vezetőként, alsós igazgatóhelyettesként, szaktanácsadóként, valamint azzal a következetes, hosszú éveken át tartó munkával érdemelte ki az elismerést, amelyet a környezeti nevelés területén végzett.- Már kisgyermekkorban el kell kezdeni a tudatos környezeti nevelést, hogy a későbbi felnőtt ne csak használja, de óvja is a természetet. Az volt a célom, hogy az óvodai és az iskolai pedagógusok elmélyítsék a gyerekekben azt a gondolatot, hogy a környezet, a természet védelme mindannyiunk érdeke. A ferencvárosi környezet- védelmi és közterületi bizottság segítségével több színvonalas kurzust is szerveztünk ennek érdekében. Rámutattunk az újrahasznosítás szükségességére, a szelektív hulladékgyűjtésre. Gyakran mentünk terepgyakorlatokra, túrákra. Ma is dolgozom szaktanácsadóként, így kijárhatok az iskolákba, kapcsolatban maradhatok a gyerekekkel. Tétlenül ma sem tudnék otthon ülni. Garamvölgyi Annamária December 25-én volt hatvan éve, hogy dr. Stollár Béla és huszonhárom társa a nyilas fegyveresekkel és tábori csendőrökkel vívott tűzharcban hősi halált halt. Emlékére a Stollár emlékbizottság emléktáblát avatott a Stollár Béla utcában. Stollár Béla - ahogy ő mondta magáról - „a Ferencváros fia”, gyermekkorától itt élt, itt végezte iskoláit, a Lónyay utcai elemiben, majd a református gimnáziumban. Sokoldalúsága, rendkívüli tehetségese nemcsak az országos tanulmányi versenyek történelem és magyar megmérettetésein tűnt fel, hanem az országos gyorsíró bajnokságon is. Az FTC mellúszójaként országos bajnokságokat is nyert. A jogi egyetemmel párhuzamosan a Nemzeti Sport munkatársa lett, ahol számtalanszor kiállt származásuk miatt háttérbe szorítani akart fiatal versenyzők mellett. Huszonháromévesen megnyerte a Pesti Hírlap országos újságíró versenyét. Szerződtették, majd rábízták a belpolitikai rovatot. Dr. Stollár Béla Bizalmi viszonyba került a német-náciel- lenes Kádár Gyula vezérkari ezredessel, a kémelhárítási osztályvezetőjével. 1942 végén Stollár javaslatára olyan rövidhullámú rádiót indítottak, amelynek feladata volt ellensúlyozni a Budapest I. és Budapest II. (sok tekintetben kényszerű) németbarát propagandáját. Az illegitim rádió a valósághoz híven közölte a hadihelyzetet. A rádió szellemi nentorának Stollár Bajcsy-Zsilinszky Endrét kérte fel. A „Szabadság Rádió” stúdiója a Klotild (ma Stollár Béla) utcában volt, a rádióadó pedig a „La- nárián”, a haditudósítok budaörsi rádióállomásán. A szerkesztőség elsősorban a Pesti Hírlap fiatal munkatársából alakult és a BBC eredeti angol adásait fogták. 1944. március 19-ig a Szabadság Rádió egyre szélesebb körben keltett visszhangot. A megszálláskor aztán fel kellett számolni, mert a cirkáló német híradós kocsik bemérték volna az adás pontos helyét. A Szabadság Rádió folytatása lett, a Stollár vezetésével létrejött Magyar Szabadság Mozgalom, és ennek keretében megindította a Szabadság című földalatti lapot. A nyilasok uralomra jutása után már fegyveres szervezetre is szükség volt. Erre lehetőséget nyújtott a „kisegítő karhatalmi alakulatok” megalapítására vonatkozó kormányrendelet. A Klotild utcai házban szervezték meg, mint Kisegítő Karhatalmi és Hírszerző századot. Konkrét feladatuk volt a Légrády nyomda védelme, a titokban felfegyverzett nyomdászokkal összefogva. (A Légrády nyomda önálló áramfejlesztő teleppel rendelkezett, így akkor is munkába állhatott, amikor a városban nem volt áramszolgáltatás.) 1944. december 25-én nyilas fegyveresek és tábori csendőrök körbezárták a Klotild utcai házat, s közel kétórás tűzharc után győzött a túlerő. Stollár Emlékbizottság 20
