Ferencváros, 2005 (15. évfolyam, 1-12. szám)
2005. június / 6. szám
A Ferencváros egyedülálló városrésze Budapestnek, mondhatjuk így is: unikum. Az egyetlen olyan kerület, mely a Belváros szívétói, a Kálvin tértől a külvárosi gyárnegyedig húzódik. Ez a sajátos földrajzi elhelyezkedés erősen rányomta bélyegét a városrész múltjára is. A történelmi belváros közelsége a kulturális élet gyors megszületését és megerősödését eredményezte a kerület belső részén. Gondoljunk a 19. század elején itt létrejött irodalmi és közéleti szalonokra (Fáy András és Bártfay László vendégszerető házára), az Aurora Körre, a pesti reformátusok egyházi és oktatási intézményeire. Napjainkban pedig tapasztalhatjuk, milyen pezsgő szellemi élet zajlik a Ráday utcában és környékén. Kerületünk első ipari üzemei is még itt a közelben, a Két Nyúl (Ló- nyay) utcában épültek. Legelőször a Jordán-féle bőrgyár az 1810-es években, majd Schlick Ignác fémöntödéje, 1845-ben pedig a Vidats- féle első magyar mezőgazdasági gépgyár. S amikor az általunk már ismert Gregersen Gudbrand 1850 körül fölállította fűrészüzemét, a Két Nyúl utca „megtelt”. A század végére rohamléptekkel haladó iparosodás már a Ferencváros délnyugati határában, a Soroksári út környékén zajlik. Itt, a Duna partján, „a város peremén” a terület kiváló volt a gyárak, üzemek telepítésére. Az utcanevek - Mester, Ipar, Illatos, Kén, Csont, Vágóhíd - beszédesen jelzik, miféle tevékenységek folytak s folynak még ma is errefelé. Igaz, azóta az iparterületre is „benyomult” a kultúra, a Soroksári utat a Lágymányosi hídnál a Nemzeti Színház és a Művészetek Palotája zárja. De ne szaladjunk ennyire előre sem a térben, sem az időben. Forduljunk vissza a Soroksári úton, s álljunk meg a 26. számú ház előtt. Gondolatban ugorjunk vissza másfél évszázaddal, amikor megkezdték itt egy világhírű magyar termék, az Unicum gyártását. Ez ma a Zwack Unicum Rt., amely napjainkban már az egész magyar likőrgyártás fellegvára. A történet több mint kétszáz évvel ezelőtt kezdődött. 1790-et írtak, amikor II. József császár állítólag így kiáltott fel, amikor udvari orvosa, dr. Zwack egy különleges ízű itallal kínálta: „Das ist ein Unicum!” Ötven év múlva a család egyik tagja, a húszesztendős Zwack József 1847-ben Pesten engedélyt kért „eczet és szeszitalok gyártmányára és árusítására”, és a Soroksári úton megalapította az első magyar likőrgyárat. Az Unicum elindul világhódító útjára. Arról nem szól a fáma, vajon ugyanaz az ital készült-e itt, amely annak idején császári elismerésben részesült, a név és az íz mindenesetre Unicum. Kezdettől fogva kiváló minőségű és tetszetős csomagolásban megjelenő terméket állítottak elő. Az Unicum több tucat gyógynövény kivonatával ízesített félkeserű likőr, összetétele titkos, aromája egyedülálló. Igazi különlegesség és márkajegy a gömb alakú üveg is. Az ókori filozófusok szerint a gömb a legtökéletesebb alakzat, a lélek formája. Az üveget díszítő aranykereszt a négy égtájat, illetve a négy alapelemet jelképezi. Az Unicum rövid idő alatt páratlan karriert futott be. Már 1855-ben exportálták Ausztriába, Franciaországba, Oroszországba, Amerikába. A Monarchia idején a Zwack József és Társai cég a császári udvar kizárólagos szállítója; a termék világkiállításokon aranyérmeket, kitüntetéseket nyer. Hazai pályafutásának a második világháború, majd az államosítás vetett véget. A család tagjai emigráltak, magukkal vitték az igazi Unicum készítésének titkát. Negyven év múlva kezdték csak újra - az eredeti recept szerint - gyártani idehaza is, amikor Zwack Péter hazatért, és visszavásárolta az államtól a gyárat, amely ma Zwack Unicum Rt. néven működik. Olyan különleges és hagyományos magyar termék készül itt, melyre most már jó lenne vigyázni. Ferenci Zsuzsa Ferencvárosi séták Likőrgyár a Duna-parton Az embléma, a tavaly megismert papírforgó ismét megfogott és rábírt, hogy megnézzem a Ráday utcában a Papírvarázs fesztivált. A kiindulás, az idei névadó, az építészek által készített városterv, épület és hidak papírmakettje, a PAPÍRVÁROS volt. A többi helyszínen, szintén papírból minden más, időnként meghökkentő dolgok is mint az újrafelhasználás jegyében született papírtégla, amelyet kiváló hőszigetelő tulajdonságát hirdetve belső válaszfalnak ajánlanak. De láthattunk papírfonalat, papírspárgát, papírgyöngyöt is. Gyermekkoromban nagy- nénémmel készítettük, ragasztottuk fonalra tekerve a háromszögletűre vágott, színes papírhulladékból a tarka papírgyöngyöt. Ezt most készletben, előre gyártva vehetnénk meg itt a jó üzleti szellemű vállalkozótól. Ugyanúgy, mint a gyerekkori búcsúkban mindig megcsodált kaleidoszkópot, mely itt most sok ezerért megrendelhető. Igaz, bizonyos kis kiegészítésekkel. De kell-e ez ennyiért nekünk? Máshol részt vehetnénk a „Legyél válogatós” játékban, melynél a középső dobozban lévő, többféle színű szivacstéglát kell időre szétválogatni a különböző színű zsebekbe. Jó előtanulmány a szelektív hulladékválogatáshoz. Állítólag a gyerekek nagyon szeretik ezt a játékot. Én senkit sem láttam ott. A tavaly már látott papírmerítés, az EBRU és a rézkarcnyomtatás ismét látható volt. Külön sátorban mutatkozott be egy papírbútorokat készítő és forgalmazó cég. Polcok, szekrények, asztal, szék, fotel, világítótestek, mappák, képkeretek - egy teljes lakásberendezés papírból. Mintha az ipari PAPÍRVARÁZS - 2005 vásár kihelyezett része lenne itt. Minden eladó, megrendelhető, a kis asztaloknál névjegyeket, e-mail címeket, telefonszámokat, prospektusokat adnak. A „kultucca” más részén végre feltűnik néhány papírszobor. Ember nagyságú békák. Alkotójukat szerencsére ismerem: Varkoty László tatabányai szobrász munkái ezek. A másik sátorban színezett, organikus absztrakt szobrok, név kiírva nincs, érdeklődni nincs kitől, így ismeretlen marad. Végre egy újabb szilárd pont: az ART 9 Galéria. Itt vízjelekből és vízjelrajzokból nyílt kiállítás. A különféle bonyolult rajzolatú, figurális és címerszerű vízjeleket az elhivatott Pelbart Jenő filigra- nológus és grafikus mutatta be. A számítógéppel átrajzolt kontaktrajzoknál az átnézet a fontos - magyarázza. A szomszédos galériában Tóth Zsuzsanna könyvrestaurátor remek, akvarellel színezett rajzain kísérhetjük figyelemmel a kódexkötések készítésének fázisait. Milyen kár, hogy ez nem látható valamilyen könyvben, ahogy igazán élvezhető és használható lenne. Aztán az EREIN Galériában a papír ismét művészetté válik. Gerle Margit organikus tér-papír plasztikái, melyeket kerámiával kever, és Gulyás Judit árral lyuggatott és domborított papírjai, fali relieíjei érdekes együttest alkotnak. Ezt az élményt tetőzik be másnap Kiss Hona STERLING Galériában kiállított könyvkincsei, könyvművei, művész könyvei. Aztán a papírvarázs elmúlt. Semmi sem változott, csak enyhe csalódottságot érzek. Olyan ez, mint amikor a 300 forintos sört a puha műanyag pohárba töltik korsó helyett itt, a Bakács téren, a sátorban. Knox
