Ferencváros, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2004. március / 3. szám
Rézkarcolók, litográfusok A görög „graphein” szóból származó grafika az érzékelt formák síkba ültetését jelenti, vonalak, pontok alakjában. A grafika a művész rajzának - egy úgynevezett nyomólemezre vagy nyomókőre - áttétele, kézi megmunkálással, lenyomat készítése céljából, azzal a rendeltetéssel, hogy meghatározott példányszámban sokszorosítsák. A párizsi hangulatú Ráday utcában vendéglők, kávéházak, sörözők, galériák, régiségboltok, antikváriumok között, az egyik beugróban, szinte nyúlfarknyi zsákutcában - a 31-ben - található a magyar grafika egyik fellegvára, a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesületének a műhelye. A kirakatok mögött, a hatalmas gépek között lázas munka folyik. Reggeltől késő estig felváltva dolgozik az egyesület több mint 100 tagja. A készülő művek hidegtű-, akvatinta-, foltmaratás-, mezzotinto-, litográfia-, szitanyomat-, dombomyomat-, papírnyomattechnikával, kis példányban készülnek. Értékes, igazán míves munkákról van szó, a lakásukat berendezők és a gyűjtők örömére. A grafika tágítja a teret, és kisebb lakásban is elfér. A rézkarctechnikák a mívesség szabályaira ügyelve újraépítik az értékeket ebben az elszegényedett korban. Megfizethetőt kínálnak a művészet-rajongók számára. Az egyesület nem régi, annak ellenére, hogy elődjének tekinti az 1921- ben alakult hasonnevűt, melyet olyan művészek hoztak létre, mint Aba-Novák Vilmos, Komjáti Gyula, Olgyai Viktor, Zádor István. Öt éve jött haza Németországból Vásárhelyi Antal grafikusművész, a társaság „Spiritus rectora”, akinek a tapasztalatai - ő szervezte egy időben a Fiatal Művészek Klubjának képzőművész szekcióját, majd a „Művészet Ma” nemzetközi kiállításokat - lehetővé tették az egyesület megalakulását. Az új alapítók tudatosan követik a közel 80 évvel ezelőtti örökséget, s vallják: a régi technikák megmaradnak a számítógépek korában is. Az önkormányzattól kapott helyiségben megalakult az új művészeti közösség. A művészeti alap pesterzsébeti műhelyének selejtes, kidobásra ítélt masinái kerültek a társaság birtokába. Fáradságos szervezőmunka után, mire végre elkészült a műhely, a taglétszám növekedése miatt ki is nőtték azt. Ismét segített az ön- kormányzat, végre jelenlegi, megfelelő helyükre kerültek. A grafikai műhely mellett működik a Galéria IX, ahol az egyesület tagjai bemutathatják friss munkáikat. Külföldi társszervezetekkel kiépített kapcsolataik révén részt vehettek több jelentős kiállításon. A képzőművészeti élet meghatározó személyiségei mellett sok fiatal, pályakezdő grafikus is tagja az egyesületnek. A zavartalan munka, a közösség garancia arra, hogy ez a művészeti fórum folytatja a magyar grafika jelentős hagyományait. Knox 19 2004. március Vá sárhelyi Antal: Átmenet egy új világba, 2001