Ferencváros, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2004. március / 3. szám
I; WtuTl ifi Wm Ki ne ismerné a Ferencvárosi Polgármesteri Hivatalban Érsek Mártonnét, munkatársainak Ilit, aki egyrészt a polgármester titkárnője, másrészt gépkocsivezetője. Az elmúlt 22 év alatt több mint 500 ezer kilométert vezetett balesetmentesen. Főnöke nyugodtan bízhatja rá magát itthon és külföldön egyaránt. A hivatal egyik színfoltja, aki egész életében embertársaiért dolgozott, elkötelezett emberbarát. Nőnap alkalmával ismerkedjenek meg ezzel a különleges asszonnyal! Joggal nevezhető „mobil” titkárnőnek, aki 1982 óta áll munkaviszonyban az intézménynyel. Az eltelt 22 év alatt sok-sok jó tanácscsal, közérdekű tudnivalóval látta el a hivatalhoz segítségért fordulókat. Szociális érzékenységének és emberismeretének köszönhetően könnyen megtalálja a hangot az ügyfelekkel, kiknek többsége hálával gondol rá.- Vajon miért dönt úgy egy fiatal nő, hogy a vezetést választja hivatásul?- Raktárvezetőként dolgoztam a Csepel Vas- és Fémmú'vekben. A bezártságot és a kötöttséget nehezen bírtam. Ekkor hívta föl a figyelmemet az egyik barátnőm a Volán hirdetésére: kiképzésre gépkocsivezetőt keresnek, ezt követően pedig álláslehetőséget ajánlanak. 1969-ben történt mindez.- A nyolcvan férfi mellett ketten voltak nők. Mindenben megfelelt a felvételin?- Valahogy sorra tettük le a vizsgákat, és észre sem vettük, máris kocsin találtuk magunkat. Ez az új munkaterület kedvemre való volt, ugyanúgy, ahogy a későbbi munkahelyemen, a Hídépítő Vállalatnál. Bejártam az egész országot. Jelenlegi munkaköreimben, akár a titkárnői, akár a gépkocsi-vezetői feladataimat nézem, rendkívül nagy örömöt találok, mert színes és érdekes mindkettő. Alapvetően mindegyik állandó kapcsolatot jelent az emberekkel, a kerület lakóival. Munkám során sokat járok a Ferencvárosban is, és örömmel látom a fejlődést, úgy is mint egykori kerületi lakos.- Hová költözött a Ferencvárosból?- Budakalászon, egy kertes házban lakom ma már nyugdíjas, korábban katonatiszt férjemmel. Innen járok be nap mint nap a városba, amit örömmel teszek. Igaz, az idén január 21-én betöltöttem a 60. évemet, akár nyugdíjba is mehetnék.- Ön még nagyon fiatal és energikus, a munkájával is elégedettek, mégis foglalkozik a nyugdíjba vonulás gondolatával?- Úgy tervezem, hogy a ciklus végéig, 2006-ig maradok, de utána átadom a stafétabotot. Nem félek a nyugdíjba vonulástól, sok megvalósításra váró tervem van. Szeretnék például a barátainkkal többet kirándulni, és remélem, hogy az unokáimra és a kertre is több időm jut majd.- Úgy tudom, többszörös nagymama...- Egy lányom, egy fiam, valamint egy nevelt fiam és összesen három unokám van. A legnagyobb már 20 éves, jelenleg főiskolás. Továbbá két fiatal kolléganőm, Dóri és Kriszta „pótmamája” is vagyok, akik szeretnék megakadályozni, hogy nyugdíjba menjek. Hanna MESE NŐNAPRA Hölgyeim! Most, hogy végre hazaértek, az üzemi hóvirágot dugják gyorsan a kávéspohárba, a tömött cekkert (reklámszatyor!) csúsztassák le nyugodtan a konyhakőre (a mirelitek persze nyomban olvadozni kezdenek, sebaj), üljenek le a hokedlira, és figyeljenek kicsit rám. Mesét mondok, nőnapit. Hol volt, hol nem volt, az Üveghegyen túl, de a Himaláján még innen, Délnyugat-Kínéban, a Lugu-tó közelében élt egyszer (és most is él) egy nép, a moso-k kis közössége. Közvetlenül a világ teteje alatt, a Himalája lábánál laknak, s ha figyelembe vesszük, hogy egy ekkora hegynek a „lába” is 2700 méter magasan van, az időjárási viszonyok feltehetően nem eszményiek. Mint ahogy egyéb körülmények sem. Ezek a „nagy lábon élő” moso-k valószínűleg mégis boldogok különös közösségükben. Itt a lányok és asszonyok viselik a nadrágot. A származást női ágon tartják számon, mint ahogy a nevek és javak öröklése is anyai ágon történik. A férfiak életük végéig nem hagyják el azt a családot, ahol születtek, ezért nem vér szerinti gyermekeiket nevelik apaként, hanem a családban élő lánytestvérekét is. A szerelem szabad, és a féltékenység itt ismeretlen fogalom. Aki nem hiszi, járjon utána. Eddig tartott a nőnapi mese, mehet a parajkrém a fagyasztóba. Férfiuralom helyett nőuralom? Bizony, sokszor eljátszunk a gondolattal, milyen lenne a világ, ha nem a férfiak kormányoznák. Olyan idilli, mint a Lugu-tó partján? Aligha. Itt, a tengerszinten sűrűbb a levegő, élesebbek a kések, és mi is sérülékenyebbek vagyunk: nők, férfiak egyaránt. Ezért talán nem az volna a cél, hogy egymáson uralkodjunk. Inkább uralkodjunk együtt - magunkon. Mi, nők a bennünk rejtőzködő sárkányon, a férfiak pedig a nem is annyira rejtőzködő hiúságukon. És közben maradjunk meg annak, akik vagyunk. Ahogy a költő mondja: „mi férfiak férfiak maradjunk/ és nők a nők - szabadok, kedvesek/ s mind ember, mert az egyre kevesebb.” fezsu 5 2004. március
