Ferencváros, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2004. február / 2. szám
„MINDENKI JOLIKÁJA” Jolika hetente háromszor hajnalban kel, hogy Békásmegyerről a Ferencvárosba érve, rendelés előtt felkeresse betegeit, vért vegyen, és injekciót adjon. Amikor délutános, délelőtt látogatja sorra a segítségre szorulókat. „Jolika módszerét tanítani kellene...” - írta levelében egyik olvasónk, aki abbéli örömét fejezte ki, hogy Mák Antalné Jolika is megkapta a Ferencvárosért Emlékérmet.- Milyen is ez a módszer?- Igyekszem mindig derűsen, mosolyogva és szeretettel fogadni a betegeket, akik hálásak ezért, és szinte a családtagjuknak tekintenek.- Tudatosan készült arra, hogy az egészségügyben dolgozzon, vagy a véletlen hozta így?- Nem gondoltam arra, hogy nővér leszek. 1963-ban, amikor a Vámos Ilona Általános Nővérképző felvételt hirdetett, nagy kedvet éreztem hozzá, és jelentkeztem. 1965-ben sikeresen végeztem, és a Róbert Károly körúti kórház belgyógyászati osztályára kerültem. Itt rájöttem, hogy a nővéri hivatásnál nem is választhattam volna jobbat. Jó érzéssel töltött el, ha egy-egy súlyos beteg gyógyulásához hozzájárulhattam.- Mióta dolgozik a Ferencvárosban?- 1972-ben helyettesítőként kezdtem, majd amikor 1973-ban letettem a körzeti nővéri vizsgát, véglegesítettek.- Mikor került dr. Molnár Márta mellé körzeti nővérnek?- Szülési szabadságom után, 1978- ban. A doktornő is akkor került a körzetbe.- Mi a titka annak, hogy ilyen hosszú ideje dolgoznak együtt, konfliktusok nélkül, teljes egyetértésben?- Nincs ebben semmi titok: mindketten a betegeket szolgáljuk, ők az elsők. Sok mindenről hasonlóképpen gondolkodunk, az esetleges problémákat pedig megbeszéljük. Szerencsésnek érzem magam, hogy dr. Molnár Márta a „főnököm”. Jolika már évek óta egyedül van, de nem magányosan. Kisebbik lányával és vejével él, nyaranta pedig a nagyobbikkai és két unokájával tölti a szabadságát. Szeret olvasni, de munkája végeztével nem sok ideje marad a hobbijára. Bartha Zsuzsanna FERENCVÁROSI SÉTÁK kreativitásukat egyaránt kamatoztathatták. A vetélkedő legnagyobb nyeresége, A 2001-ben hagyománvteremtés céljával induló Ferencvárosi séták helytörténeti vetélkedősorozat mára mozgalommá vált. A kerületben működő középiskolák versenye a résztvevők számában felülmúlta a korábbiakat, hiszen 58 diák, vagyis 19 csapat jelent meg a Ferencvárosi Művelődési Központban. A jó hangulatú rendezvényen gondosan felkészült csapatok vállalkoztak a megmérettetésre. A Szent-Györgyi Albert 12 Évfolyamos Iskola öt, a Vajda János Újreál Gimnázium három, a Gundel Károly Vendéglátó-ipari és Idegenforgalmi Középiskola, az Ihász Dániel Közlekedésgépészeti Szakközépiskola, a Leövey Klára Gimnázium és a Teleki Blanka Közgazdasági Szakközépiskola és Gimnázium 2-2, a Lengyel Gyula Kereskedelmi Szakközépiskola, a Puskás Tivadar Távközlési Technikum és a Szent István Közgazdasági Középiskola 1-1 csapattal képviseltette magát. Gönczy Ambrus vezette a játékos versenyt, ahol a diákok lexikális tudásukat, könyvhasználati ismereteiket és hogy bár a pontok összjátékából mindig egyértelműen kerülnek ki győztesek, még sincs egyetlen vesztes sem. Első lett Füge Katalin, Kelényi Janka és Varga Viktória (Szent-Györgyi Albert 12 Évfolyamos Iskola) 55 ponttal, második Forgó Márton, Petries Andrea és Szalay Réka (Gundel Károly Vendéglátó-ipari és Idegenforgalmi Középiskola) 54 ponttal, és harmadik - holtversenyben - 53-53 ponttal Kalocsai Szakközépiskola és Gimnázium), valamint Dékán Judit, Kardos Daniella és Németh Ágnes (Vajda János Újreál Gimnázium). Reméljük, a helytörténeti ismeretek népszerűsítése a diákok számára szellemi élménnyel társul, és minden egyes hasonló alkalom: gondolatokkal felfogni a múltat. Ahogy Eötvös József írta: „gondolataink jutalma érzésünkben fekszik.” Lukács Emilia Zsanett, Kovács Kinga és Polczer Viktória (Teleki Blanka Közgazdasági
