Ferencváros, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2004. szeptember / 9. szám
Jön az emelt szintű érettségi Olyan században élünk, amikor a tudás rendkívüli módon felértékelődött. A mai diákok többsége nem elégszik meg az általános alapképzéssel. Az iskolapadban eltöltött idő egyre jobban kitolódik, s aki érvényesülni akar, újabb és újabb ismeretekkel gazdagítja tudását. A 2005-2006-os tanév lesz az első, amelynek végén a maturandusok emelt szintű érettségi vizsgát tehetnek. Ennek sikeres teljesítése egyúttal felvételt is jelenthet a kiválasztott felsőfokú intézménybe. Ettől kezdve a matúrának igazán nagy értéke lesz. Az sem mellékes, milyen osztályzatok kerülnek a diák ellenőrzőjébe a középiskolai tanulmányok során, mert ezek is értékes pontokat jelentenek majd a felsőfokú tanintézmény követelményrendszerében. Kerületi fiatalokat kérdeztünk a változásokról. Borzák Ilona és Fehér Krisztián a Leövey Klára Gimnázium angol tagozatának negyedikesei. Gázon Gergő a Madách Gimnáziumban tanulja ugyanezt a nyelvet, szintén emelt szinten. Ő most harmadikos.- Mit jelent számotokra az emelt szintű képzés?- Nagyobb óraszámban tanuljuk az idegen nyelvet, és a megszokottnál is intenzívebben készülünk az érettségire - feleli Krisztián.- Tavaly már megmérettünk a próbaérettségin - meséli Ilona. - Általában mindenkinek sikerült, nem tartottuk nehéznek.- Hová vezet az utatok a gimnáziumból?- Angoltanárnak készülök - tervezget Krisztián. - Megpróbálok bejutni az ELTE bölcsészkarára vagy a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemre. Ehhez fejlesztenem kell a spanyoltudásomat is, „A műveltség megszerzéséhez három dologra van szükség: természeti adottságra, tanulásra és gyakorlásra.” (Arisztotelész) hiszen az európai ember számára ma már elengedhetetlen legalább két nyelv ismerete.- Mivel az országos levelező diákújságíró-versenyen már kipróbálhattam magam, s harmadik lettem, szeretnék újságíró lenni. Ezért az ELTE bölcsészkarára adom majd be a jelentkezési lapomat, a kommunikáció szakra - tájékoztat Ilona.- Én még ráérek a tervezgetéssel, hiszen nem egy, hanem két évem van az érettségiig - kapcsolódik a beszélgetésbe Gergő. - A pszichológia régóta foglalkoztat. Három éve olaszul is tanulok, s én is szeretnék bekerülni az egyetemre. A Madách Gimnáziumba nem könnyű bejutni, de aki már ott tanulhat, nagyon igyekszik, hogy elégedettek legyenek vele a tanárai.-Ha a jövő évtől megszűnik az egyetemi, főiskolai felvételi vizsga, szerintetek hogyan választódnak majd ki a felsőfokú tanintézményekben a legjobbak?- Csak rengeteg tanulás árán - mondják szinte egyszerre. - Az biztos, hogy nagy versenyre számíthatunk, s aki nem bírja a feszített ütemet, az állandó terhelést, az könnyen lemaradhat - fejtegeti Ilona.- Tanáraink már most, a középiskolában is sokat segítenek azzal, hogy magasra teszik a mércét, következetesek, és szigorúan számon kérik a tananyagot - említi Krisztián. - Véleményem szerint az emeltszintű vizsga bevezetése elkerülhetetlen volt, hiszen mindenki azt szeretné, hogy a magyarországi érettségi bizonyítvány az Európai Unióban is megőrizze elismertségét. Garamvölgyi Annamária Az elfeledett Lotz Károly-freskó ném, már rég elmentem volna. Vannak lakók, akik félelemben tartják az idó's embereket, ezért sem szeretném, ha leírná a neveA Lotz Károly-freskó a Lónyai utcában Lónyay utca 26. Egy ház a Ferencvárosban, egy ház Magyar- országon. Egy ház, amelynek lépcsőházát Lotz Károly freskója díszíti. Egy ház, amelyre ma már senki nem figyel, amelynek lakói legszívesebben még a környéket is elhagynák. A Lónyay utcai ház a földszintből és egy emeletből áll. Két udvara van. Hajdanán a külső, utcához közelebbi udvarra néző lakásokat tehetősebb emberek lakták, míg a hátsó udvarra nyíló hajlékokat kispénzű bérlőknek adta ki a tulajdonos, aki sokáig a házban élt, egy tízszobás utcai lakásban. A ház lakásait az ötvenes években átalakították. Nyoma veszett az udvaron álló márvány kútnak éppúgy, mint a márványlapoknak, ami a kis teret borította. Már-már elfelejtették, hogy milyen neves kéz alkotta a freskót, amely a mai napig látható a bejárati főlépcsőház mennyezetén. Ráday Mihály a hetvenes években bukkant a freskó eredetére. Ma a ház védelem alatt áll. Utcai frontja nem bontható le, vagy legalábbis csak a műemlékvédelmi törvény alapján alakítható át. A házban jelenleg 68 lakás van, többnyire 25-38 négyzetméteres szoba-konyhás ingatlanok. Több lakáshoz nem tartozik vécé, a bérlők kénytelenek a legnagyobb hidegben is a folyosón végigmenni. „Régen az összes lakásban cserépkályha volt. Azokkal ki lehetett fűteni a kicsi lakásokat. Ma villanykályhák vannak, amivel olykor csak 18 fokra tudjuk fölmelegíteni a lakást télen - mondja egy idős asszony. - A meleg elillan a tetőn és a falakon keresztül. Kicsi a nyugdíj, nagy a rezsi. A téli hónapokban a 39 ezer forintból 24 ezret fizetek ki csak villanyszámlára. De ez a kisebbik baj. Nem szeretek itt lakni. Nem biztonságos. Ha tehetmet. Legjobb lenne elmenni. Csak hát az a legnehezebb ebben a korban.” A háznak van más „betegsége” is: az öregség. Omlik a vakolat, a hátsó traktusban lévő lakások lépcsőházát aládúcolták. A pincében a régi fáskamrák helyét szemét foglalja el, helyenként vízben gázol az ember. van szó, a telek és a ház értékesítését nehezíti, hogy az ott lakó 68 családnak csereingatlant kell biztosítani, és a ház homlokfala műemlékvédelem alatt áll. Az értékesítésre már több terv született, a munkálatok azonban még mindig nem kezdődtek el. Szöveg és fotó: Kisdi Máté 13 2004. szeptember A z önkormányzat évek óta tervezi az épület újjáépítését, átalakítását. Annak ellenére, hogy egy belvárosi értékes ingatlanról
