Ferencváros, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2004. szeptember / 9. szám
Ferencvárosi séták VOLT EGY KERT... A történet a 19. század elején kezdődik, amikor a mai Nagykörút helyén még a Rákos-árok vize csordogált, s a Ferencváros árkon túli részén, a mai Tompa utca, Mester utca környékén szántóföldek, kukoricások, majorságok terültek el. Még a század közepén is kirándulóhelyek, gyümölcsösök, szőlők, présházak voltak errefelé, virág- és konyhakertek virultak, amire a mai utcanevek utalnak: Liliom, Viola, Bokréta, Páva. A Rákosárok Üllői úttól Boráros térig terjedő szakaszát akkor Malom utcának (Mühl Gasse) hívták, mivel akkoriban a Dunán vízimalmok működtek errefelé. Csak 1875-ben nevezték el Ferenc körútnak, amikor végül megkezdték a Nagykörút e vonalának beépítését is. Itt, a Malom utcában, nagyjából az Üllői úttól a Mester utcáig, s kifelé az Angyal utcáig és még tovább terült el Fáy Andrásnak, a reformkor egyik legnagyobb alakjának gyönyörű gyümölcsöskertje, közepén az 1827- ben épült házzal, ahol a kor szellemi életének sok kiválósága megfordult. Fáy „paradicsom”- nak nevezte kertjét; itt fesztelenül lehetett beszélgetni irodalomról, a Nemzeti Színház alapításáról, nőnevelésről, takarékpénztárról s mindenről, ami a reformkor jobbító szándékú férfiad, legfőképpen a házigazdát foglalkoztatta. Szemere Pál joggal nevezte Fáy Andrást „a haza mindenesének”. Az előkelő családból származó férfiú 1818-ban költözött fel Pestre Zemplén megyéből, tele tervekkel, ötletekkel az elmaradott ország felemelésére. Először írni kezd. Meséi új eszméket, sürgető feladatokat fogalmaznak meg, élesztgetni kívánják az alvó nemzetet. És a hatás nem maradt el. A „honi reform teendőire nézve az első eszmét, akaratot, önelszánást Fáy meséi ébresztették föl bennem” - vallotta Széchenyi István. S még ha csak írt volna! De mi mindent csinált ezen kívül, amivel felrázni, cselekvésre buzdítani kívánta honfitársait! Mikszáth Kálmán pazar kis életrajzában így idézi meg Fáy nyughatatlan alakját: „Százféle dolgot mozgat; olyan, mint az élesztő a tésztában. Szinte félnének a göndörhajú, gömbölyű fejű, villogó szemű, fekete úrtól az emberek, ha nem becsülnék olyan nagyon, mert mindig tele van a zsebe aláírási ívekkel, a feje plá- numokkal. Mindenütt ott van s mindég mozog, mint az eleven ezüst. Egy biztosító intézetről álmodik, ipartestületet tervez, takarékpénztárhoz toboroz részvényeseket; Széchenyi István udvariasságból ír alá néhány részvényt, kétkedő mosolygással, hogy: Nem lesz abból semmi.” Dehogyisnem lett! S miközben szervez, intéz, toboroz, írni is van ideje; 1832-ben jelenik meg A Bélteky-ház, az első magyar regény, mely a társadalmi életet bírálja. Mikszáth szerint ez volt a „gitár-kíséret” Széchenyi „mennydörgő szózataihoz”. S mindeközben épül-szépül, virul a kert, melyet két keze munkájával varázsolt igazi paradicsommá. Hasznos házi jegyzetek címmel amolyan receptkönyvfélét ad ki, melyben a kertművelésről, befőzésről, a ruhafestésről, a gyümölcsfák metszéséről és még százféle hasznos dologról szóló tudnivalókat gyűjt össze. A házat ugyan elviszi az 1838-as nagy árvíz, de a kert megmarad. A szabadságharc után Fáy már csak ennek él, ide vonul vissza a közélettől, melytől haláláig távol tartja magát. Gondozza a fáit, a rózsákat, melyeket ő ültetett, nevelt, vagy barátaival kikocsizik fóti szőlőjébe (Vörösmarty itt írta a Fóti dalt). Száznegyven évvel ezelőtt, 1864-ben halt meg, a Kálvin téri református templom kriptájában helyezték örök nyugalomra. Alig volt nála nagyobb tekintélyű alakja a reformkornak. „Ha nincs Széchenyi - mondja Mikszáth -, őt illeti a legnagyobb magyar titulusa, ha Deák nincs, ő nevezhető a haza bölcsének - így azonban maradt végig a nemzet mindenese.” És hogy mi maradt utána? Mi lett az ő kedves alkotásaiból? - tette föl a kérdést száz évvel ezelőtt Mikszáth, s meglehetősen keserűen felelt is rá: „A szőlőt megette a filoxera, a ferencvárosi bájos paradicsom helyén buta bérkaszárnyák mere- deznek, nagy port vert regényei, színművei többé-kevésbé elavultak. Csak a takarékpénztára fejlődött ki nagyobbnak, mint amilyennek valaha álmodta. Csak a pénz halhatatlan.” Ferenci Zsuzsa Fáy András HASZNOS HÁZI JEGYZETEK Vakondokokat fogdosni Áss-le a földbe valamivel mélyebben egy lábnál egy keskeny- szájú mázos fazekat, és tégy egy döglött rákot belé; mihelyt a vakondok a döglött rák szagát meg érzi, azonnal oda siet, belé esik, mellyből többé ki nem jöhet. Gyümölcsöt soká el-tartani Szárítsd-meg jól a vizi homokot, azután készíts egy hordót, amellyet emberül be-lehessen csinálni; rakj ebbe egy sor-homokot, más sor gyümölcsöt, újra homokot ismét gyümölcsöt míg tele nem lesz a hordó. Ekkor csináld-be ezt jól, s akaszd úgy a kútba, hogy a víz ne élje, vagy pedig tedd nem felette nedves pin- czébe, így mindenféle gyümölcs sokáig el-áll. TAVASZTÓL ŐSZIG A tavasztól őszig nyitva tartó mintegy harminc szórakozóhely teraszainak üzemeltetőire az elmúlt években a fölöttük lakók panaszt tettek, mivel gyakran hajnali kettőkor is hangos volt a Ráday utca. A lármát vagy a vendégek vagy a vendégek utáni pakolás okozta. A jelenlegi rendelet egyaránt kedvez a lakóknak, és a szórakozóhelyeknek. A lakóknak azért, mert a rendelet szerint éjfélre semmilyen zaj nem szűrődhet fel a teraszokról, még a székek húzogatásának hangja sem, a szórakozóhelyeknek pedig azért, mert nyitva tartásukat fél órával kitolták, azaz csak 11 órakor kell a felszolgálást abbahagyni. Ugyanakkor az éjszakai csendrendele- tet az önkormányzat nagyon szigorúan ellenőrizni a Ráday utcában. A rendelet másfelől a háztulajdonosoknak is kedvez, mégpedig azáltal, hogy a befolyt közterület-használati díj harminc százalékát a házak felújítási alapjába fizeti be az önkormányzat. A szigorított ellenőrzés következtében két vendéglátó egységet - a Fotocellát és a Time Cafe-t - sorozatos kihágásaikért, a rendelet megszegéséért kilenc napra eltiltották a kitelepüléstől, azaz nem állíthatták fel az utcán a teraszaikat. Kisdi Máté Ferencváros 2004. szeptember
