Ferencváros, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2004. augusztus / 8. szám
Az olimpia az emberiség legnagyobb és egyetlen közös ünnepe. Kicsit egyfajta időszámítássá is vált, mint a régi görögöknél volt: olimpia évében érettségiztem, olimpia évében született mindkét lányom. Pontosan tudom, mely olimpia idején hol nyaraltam, s azt is, melyeket töltöttem egyedül a televízió előtt. Mert az olimpiát mi, nők is nézzük. Igaz, én néztem a futball Eb-t is, mint ahogy minden nagy világversenyt, bár már rég nem vagyok olyan nagy sportrajongó, mint évtizedekkel ezelőtt. De ezek az események - s különösen az olimpiák - számomra is igazi ünnepek. Öröm, meghatottság, izgalom és büszkeség tölt el ilyenkor, s bevallom, néha még sírni is szoktam. Hisz oly sok megindító és felemelő pillanattal ajándékoz meg bennünket ez a nagyszerű játék. Négy éve végigzokogtam Kovács Ágival a Himnuszt, az ismétlésekkor is, és minden alkalommal garantáltan potyognak a könnyeim, amikor az olimpiai láng megérkezik a stadionba. Micsoda pillanatoknak lehettünk tanúi! Például nyolc éve Atlantában, amikor a Parkinson-kórtól reszkető Muhammad Ali (Cassius Clay-ként nyert bajnokságot Rómában) fellobbantotta az olimpiai lángot. A búcsú percei másként meghatóak. Emlékezzünk a moszkvai olimpia záróünnepségére, a lelátón kialakított hatalmas élőképre (az oroszok nagyon értenek ehhez). Az emberek százaiból megformált Misa mackó szeméből egyszer csak könnyek kezdtek gördülni lefelé. Talán mindenkinek van kedvenc olimpiája. Nekem, bár cop- fos kislány voltam még, az 1960- as római az. Bizonyára azért, mert Itáliába vágytam, mióta eszemet tudom. Ez volt az első olimpia, melyet a televíziónak köszönhetően egész Európa láthatott - engem és néhány millió honfitársamat kivéve. Mégis előttem van a gyönyörű, a csodálatos, az utolérhetetlen Wilma Rudolph, ahogy mint egy fuvallat végiglebben a salakon (bizony, salakon futottak még akkor, mint mi itt a Nyúldomb körül), vagy a felejthetetlen Abebe Bikila, aki eljött Etiópiából, hogy szaladgáljon egy kicsit, mezítláb az Örök Városban is, és legyen a maratoni futás mesébe illő bajnoka. Igen, a legendák. Mennyire hozzátartoznak ezek az olimpiákhoz! Mennyire részei ezek az emberiség kollektív emlékezetének! 1924-ben Párizsban olyan sportolók versenyeztek, mint Johhny Weissmüller, a csodaúszó, aki aztán Tarzanként tért vissza a mozivásznon, vagy Paavo Nurmi, akinek már életében szobrot emeltek. Aztán 1936- ban Berlinben Jesse Owens, a háromszoros bajnok fekete atléta, akivel Hitler nem fogott kezet (övé volt a veszteség, és nem is az utolsó). A szobortermetű Ráfér Johnson, a bájos Vera Caslavska, Mark Spitz, a nők bálványa, Bob Beamon, aki eredményével évtizedekre sokkolta a világ távolugróit. Dick Fosbury azzal lepte meg az emberiséget, hogy háttal lendült neki a magasugrólécnek. (Harminchat éve minden magasugró így csinálja.) És nem feledjük a szellőlábú Carl Lewist és a tökéletes szépségű Nadia Coma- necit. És persze a magyarok. A háromszoros bajnok Papp Laci, az 1908-tól 1964-ig legyőzhetetlen kardozóink (Gerevich Aladár 1932 és 1960 között hat olimpián összesen hét aranyérmet nyert csapatban és egyéniben). És ki ne emlékezne Balczó nagy futására Münchenben, a vízilabda- csapat tokiói győzelmére („Dömötör, lőj!” - ordította egy ország Szepesivel), legenda Darnyi és Egerszegi, Kozma Pici és Hegedűs Csaba, meg persze a kajakosok, kenusok, és még annyian mások, akikről itt most nem esett szó. Most újra eljött az ünnep. Athénban, augusztus 13-án ismét fellobban az olimpiai láng. Örvendjünk neki, és vigyázzunk rá - ne aludjon ki soha. Ferenci Zsuzsa Gyerekrejtvény N A E S E F Y r A E J G E E T M T A L r A R Kedves Gyerekek! A rejtvény vízszintes soraiban haladva egy szólást rejtettünk el. Helyezzétek be a kivágott részeket a megfelelő helyre, hogy a szólást megismerhessétek! A kirakós rejtvény helyes megoldását a következő címre várjuk: Ferencváros Szerkesztősége 1094 Budapest, Tompa u. 12. Beküldési határidő: 2004. augusztus 15. A helyes megfejtést beküldők között három nyertes részére egy- egyA 1ANGLIONnapszemüveget sorsolunk ki. Ferencváros 15 2004. augusztus
