Ferencváros, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2004. január / 1. szám
Többet kell a pénzért dolgozni Drágulnak a gyógyszerek, 200 forintba kerül egy kiló kenyér, 140-be egy BKV-jegy, s alig akad olyan termék vagy szolgáltatás, aminek ne emelkedne az ára. Akinek van munkája, még örülhet, hogy keres, de élet- színvonala megtartásáért jóval többet kénytelen dolgozni, mint korábban. Aki nem tud munkát vállalni, mert még tanul, nyugdíjas vagy beteg, jobban érzi, hogy forintjai egyre kevesebbet érnek. Vajon az emberek mit szólnak az állandó áremelkedésekhez? Kovács Istvánná korát meghazudtolóan fiatalos. Mint mondja, még orvosai sem akarták elhinni, hogy már 87 éves.- Mérlegképes könyvelő voltam, 1972-ben 1650 forinttal mentem nyugdíjba - mondja. - Akkor ez az összeg elég volt élelemre, megélhetésre, s még kölcsön is tudtam adni belőle, ha valamelyik szomszédom pénzszűkébe került. Most csak kapkodom a fejem, hogy mi mennyibe kerül, nem is tudom már követni az állandóan felfelé kúszó árakat.- Egyedül él vagy családban?- Magam vagyok, egy nyugdíjasházban élek. Ott vettem egy kis garzonlakást 1 millió 300 ezer forintért. A rezsire, egyéb költségekre elmegy a nyugdíjam közel 70 százaléka. Havi illetményem a jövő évi emeléssel együtt sem éri el a 60 ezer forintot. Csak saját magamra számíthatok, s mindig megdöbbenek, amikor a fiatalok kifakadnak egy idős ember láttán, mondván, minek él ez még, hiszen csak pénzébe kerül az államnak! Nekünk valamikor még vasárnap is be kellett járnunk a munkahelyünkre, akkor a szabad szombat is csak álomnak tűnt. Én egész életemben becsületesen dolgoztam, 45 év munkaviszonyom volt. S most ott tartok, hogy félek a jövőtől. Górják Emilné adótanácsadó. Egyik gyermeke még főiskolás, a másik érettségizett, majd többféle szaktanfolyamot is elvégzett, mégsem tud elhelyezkedni már egy éve.- Most mondjam neki, hogy még tanuljon? Hiszen sok cégnél nem is a diplomára van szükség, hanem a szakértelemre, a tapasztalatra. De hogyan szerezzen gyakorlatot egy fiatal, aki még lehetőséget sem kap, hogy megmutassa, mit tud? - kérdezi az édesanya.- Tudnak-e önök takarékoskodni?- A magyar átlagfizetésből, ami körülbelül nettó 70 ezer forint, örül az ember, ha a legszükségesebbre futja. Ahogyan megkapjuk a pénzt, azonnal befizetjük a csekkeket. Ezek is, mintha csak szaporodnának! Ha egyet feladok, 3 új érkezik. A rezsire elmegy a fizetés fele. Tavaly például a fűtés és a vízdíj együtt 17 ezer forintot tett ki, ma a fűtés 15 ezer, a víz- és csatornadíj 8 ezer forint. Könyvet venni, színházba járni lassan luxusnak számít. Sokszor gondolok arra, hogy így szinte feléljük a jövőt. Természetesen, ha áldozatot kell hozni, megtesszük, hogy a gyerekeinknek jobb legyen. De tényleg jobb lesz-e az életük? Az a baj, hogy túlságosan nagyok a különbségek a társadalomban, akad, akiknek nem számít a pénz, mások meg kénytelenek fil- léreskedni. Iván Csaba egy üzletviteli tanácsadó cég ügyvezetője.- Sok időt tölt a munkahelyén?- Reggel korán bemegyek, este 9-10 óráig is dolgozom. így középszinten meg tudunk élni. Viszonyítási alapom nincs, mi mennyibe került régebben és most, mert a feleségem kezeli a pénzt, ő vásárol. Három a kislány a pádon. Csinosak, szépek, kedvesek. Dénes Renáta, Földi Judit és Horváth Debóra egy kerületi gimnázium elsős tanulói. Olasz-angolszakosok.- Tudjátok, mennyivel kerül most többe egy BKV-jegy?- Igen - feleli Renáta. - Azt hiszem, ahová csak lehet, ezután gyalog fogok menni. A nővérem is gimnazista, s a szüléink nemegyszer kénytelenek azt mondani: kislányom, ezt a ruhát vagy cipőt most inkább ne vegyük meg! A fizetések sajnos nem emelkednek úgy, mint az árak, s egyre többször le kell mondani valamilyen árucikk megvételéről, amire egyébként szükség lenne.- Mi hárman vagyunk testvérek - veszi át a szót Judit. - Egyik nővérem dolgozik, a másik szintén tanul. Sajnos, egyikük cukorbeteg, így tudom, mibe kerül az injekciós tű, s az élet- fontosságú inzulin. A gyógyszerek beszerzéséről nem lehet lemondani, de mit tegyen az, aki minimálbért kap, vagy kisnyugdíjas? Egyik nap eszik, másnap gyógyszert vesz?- Szerencsések vagyunk, mert van zsebpénzünk - említi Debóra. - Próbáljuk is beosztani több-kevesebb sikerrel. Van úgy, hogy reggel 8 órára megyek a gimnáziumba és csak este 6-ra érek haza. Napközben is ennem kell valamit. Az iskolában nem olcsó a büfé, 180 forint egy szendvics. Ezért otthonról viszek inkább uzsonnát. Tudom, hogy a tanárok sem keresnek sokat, csodálom is őket, mert nem panaszkodnak. Biztosan jobb lenne a közérzetük, ha társadalmi megbecsültségük a jövedelmükben is kifejeződne. ga Önkéntesek Ma Magyarországon majd 17 és félezer főállású foglalkoztatott munkaidejének megfelelő munkát végeznek önkéntesek. Ennek értéke - szakértői becslések szerint - évente 18 milliárd forint, ami hatalmas támogatást jelent a hazai nonprofit szervezeteknek. Az önkéntes munka elismerésének és további terjedésének érdekében az Önkéntes Központ Alapítvány vállalta egy törvény tervezetének elkészítését. Most a tervezet civil előkészítő folyamata zajlik - a Miniszterelnöki Hivatal támogatásával. A jelenlegi hazai jogszabályi környezet nemhogy nem ösztönzi, hanem különböző korlátokkal kifejezetten hátráltatja az önkéntes munkát, pedig hatalmas az igény a segítői jogviszony megfelelő szabályozására. Fontos, hogy az állam elismerje az önkéntesek státuszát és lehetőségeihez mérten, támogatást biztosítson azoknak - valamint a tevékenységüket szervező intézményeknek - akik szabadidejükben önként segítenek környezetükben. Az önkéntes segítői tevékenységről szóló törvény tervezetének kikristályosodott egy olyan verziója, amelyre már a kormány is felfigyelt, és kifejezte azon szándékát, hogy felveszik a 2004-es jogalkotási tervbe. Ezt előkészítendő, az Önkéntes Központ Alapítványt a Miniszterelnöki Hivatal felkérte a törvény civil előkészítő folyamatának koordinálására. A következő időszakban az országban működő civil szervezeteknek, intézményeknek és az önkénteseknek lehetőségük van a törvénytervezet megismerésére, kiegészítésére. Az összegyűlt véleményeket feldolgozzák, és beépítik a tervezetbe, hogy a március során induló állami kodifikációs folyamat kezdetén egy - a civil szervezetek nagy része által - ismert és elfogadott tervezet álljon rendelkezésre. (További információ: Önkéntes Központ Alapítvány, telefon: 225-0710 E-mail: ftoth.andras@onkentes.hu, www.onkentes.hu) ÖNKÉNTES KÖZPONT ALAPÍTVÁNY Ferencváros: 21 2004. január
