Ferencváros, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2004. június / 6. szám
MÓKÁRA FEL! Málló vakolatú bérházak hűvös árnyékában rendőr-Niva áll a Len- hossék és a Vendel utca keresztezó'désében, egy kora-nyári, napsütéses szombat déleló'ttön, május 15-én. Csakhogy nem bűneset történt, hanem családi sportnap van a Vendel Sportcsarnokban és környékén. A hullahoppozó és T-ballozó (a labda, amin perem van és egy rollerkormányhoz hasonlító fogó, amit markolva lehet ugrálni) gyerekek között áldogálló csuklós kék busz a helyzethez képest szokatlan látványa fogadja a megérkezőt. Ahogy közelebb megyünk, kiderül, hogy ez a busz sem lerobbant, hanem igenis célja van, ugyanis az ország egyetlen lőbusza. A hátsó ajtón kell felszálltuk a nyolc évnél idősebb gyerkőcöknek, és a csuklóban állva lőhetnek légpuskával a hátsó szélvédőnél lévő céltáblákra. Tovább nézelődve meg lehetett találni a Vöröskereszt sátrát, ahol elsősegély-bemutatók folytak egész nap. Kint volt az ÁNTSZ is, de ők sem ellenőrizni jöttek, hanem vércukrot, koleszterin-szintet, vitál- kapacitást és testzsír-százalékot mértek, valamint életmód tanácsokat adtak egész nap. A fő attrakció mégis a számtalan sportverseny volt, melyeket a Ferencvárosi Szabadidősport Egyesület szervezett a sportcsarnokban és mellette a focipályán. Természetesen volt foci-bajnokság, és kézilabda, és streetball is, ami tulajdonképpen kosárlabda háromfős csapatokkal, egy palánkra. Ezen kívül volt még ötpróba, ami ügyességi feladatokat jelentett, a darts-tól a freesby bójára dobásáig. Kevésbé ismert a már említett T-ball, vagy a floorball, ami talán a hokihoz hasonlítható: korcsolya nélkül, de hokiütó'vel játsszák, kis kapura, labdával. Ez az újfajta játék meg is töltötte egész délelőtt a sportcsarnok zárt kis tornatermét. Egyedül a ping-pongot nem lehetett hely hiányában megszervezni, pedig lett volna igény rá. A szervezők beszámolója szerint negyedik éve zajló eseményre csak teljes családokat nehéz elcsalogatni, ezért a tekintélyes számú érdeklődő ellenére a tervezett családi vetélkedők el is maradtak. A délutáni díjkiosztón nem csak a győztesek kapták meg megérdemelt díjaikat, hanem az összes résztvevő között kisorsoltak egy óriási halom csokoládét, így mindenki boldogan ment haza. Békefi Olivér CSALÁDI EGÉSZSÉGNAPOK Május 14-én tornával kezdődött a nap a kerület óvodáiban és általános iskoláiban. Kicsik és nagyok 15 percen át mozgatták meg izmaikat. Az egészségnapok hivatalos megnyitóján ünnepi beszédet mondott Paál Kálmán alpolgármester és dr. Csaba Károly, a Fővárosi ÁNTSZ főorvosa. Töröcsik Judit egészségügyi tanácsnok kedves kötelességének tett eleget, amikor átadta a rajzverseny díjait. Sok óvodás és általános iskolás kapott elismerést munkájáért. A beküldött 500- ból 80 pályaművet díjazott a zsűri, melyekből kiállítás is nyílt. Vidám percek következtek: a József Attila Általános Iskola Diákszínjátszó Csoportja bemutatta Hamupipőke átiratát. A mai diákos nyelven megszólaló darab a gyerekek és a felnőttek körében egyaránt nagy tetszést aratott. Délben középiskolásoknak kezdődött vetélkedő az FMK-ban: „EU és az egészségvédelem” címmel. Az alsó tagozatosok a Telepy utcai, míg a felsősök a Lenhossék utcai iskolában adtak számot tudásukról. Az Idősek fórumán dr. Fényi Ágnes fül, orr, gégész-allergológus és dr. Iván László gerontológus válaszolt egészségügyi kérdésekre. Bartha Zsuzsanna MOST AZTÁN FUTÁS! A friss tavaszi napsütésben gyermekzsivaj veri fel a Pöttyös-utcai lakótelep délelőtti csendjét. A kizöldült Nyúl-domb sportpályáján öt kerületi általános iskola futócsapata gyülekezik május 6-án, hogy idén első alkalommal megnyerje a Magyar Sport Napja alkalmából, az Országos Diáksport Nap keretében megrendezett váltófutást. A legkisebbektől a legnagyobbakig izgul mindenki, még a tanárok arcán is feszültség. Sokat készültek a kerületi váltóbajnokságra, mindenki győzni szeretne. A csapatok 16 fősek: az első osztálytól a nyolcadikig, egy fiú egy lány, a legjobbak az évfolyamból. A pálya háromszáz méter, az elsősök kezdenek, ha körbeért a lány után a fiú, átadják a stafétát a másodikosoknak, és így tovább. Van köztük futó, atléta, küzdősportos. A kezdés előtt öt perccel a csapatok már melegítenek, ezt is komolyan veszik, egy NB I.-es focista is megirigyelné az elszántságot. Persze van, akinek kell még egy kis segítség: „Nézd a nagylányt piros melegítőben, őt utánozd!” - hangzik az utasítás. Az utolsó késők megérkezése és a bokor mögötti nadrágváltás után jöhet a végső eligazítás: „Ne rúgjátok fel egymást!”, „Ne akadjanak össze a lábak!”, „Ehhez a vonalhoz állj!”. A rajt pillanata szinte megkönnyebbülés a feszült várakozáshoz képest. Az öblös hangon felcsattanó „Egy-kettő-három-Rajt!” után apró kezek-lábak néha kicsit kuszán hajtják körbe az elsősöket. Ki teljes erővel, leszegett fejjel rajtol, ki inkább gazdálkodik az erejével. Az elszórt gyermekhangok az idő előrehaladtával spontán kórusba szerveződve néha már hisztérikusan kiabálják: „Gyorsabban! Gyerünk! Fuss, Fuss!”. A stafétabotot csak néhányan ejtik el, a beér- kezők pedig vagy kiterülnek a füvön, vagy a tanárbácsi-tanárnéni karjaiba ugranak kipirult arccal, lihegve, akik figyelnek, hogy bő kézzel osszák a dicséretet. Persze van, hogy finoman dorgálnak: „Kifáradtál nagyon? Egy kicsit. Kicsit, az nem jó, nagyon kellett volna...” Ahogy a nagyobbak jönnek, a mozgásuk egyre ritmusosabb, tartalékolnak a finisre, erőlködéstől eltorzult arccal érnek be. A verseny vége felé mindenki teljesen belefeledkezik a hangulatba; tanárok diákok kettős sorfalat alkotva kiabálnak-bíztatnak a célegyenesben. Az első hely két ifjú nyolcadikos sportember között dől el, fél méteren múlik. Még az utolsó csapat is kap vigasztalást: „Három suli nem jött el, úgyhogy nem utolsók lettünk, hanem ötödikek, ami nem rossz.” A díjkiosztón mindenki kap egy pólót, a helyezettek csapatában fejenként egy érmet, a győztesek a vándorkupát, amit egy évig birtokolhatnak. A résztvevő iskolák neve helyezési sorrendben: 1. Vörösmarty Mihály, 2. Telepy Károly, 3. Bakáts tér, 4. Kosztolányi Dezső', 5. Szent-Györgyi Albert. Kisdi Máté 2004. június
