Ferencváros, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2004. január / 1. szám
2004. január „T akarodj haza a kurva anyádba és vágasd le a hajadat!” Ezzel a mondattal kezdődött minden. Jugoszláviába akartam kiutazni és a katonai kiegészítő parancsnokság engedélye kellett volna ehhez. Az éppen ügyeletes tiszt ezzel a mondattal erősítette meg bennem az elhatározást, hogy most már akkor is elmegyek Jugoszláviába, ha törik, ha szakad. Aztán onnan majd meglátjuk, hogy mi lesz. Szerettem volna látni Párizst, Londont, vagy akár csak Bécset is, de mindez akkor még olyan távolinak tűnt, mint eljutni a Holdra. 1974 júliusában szöktem végül is Nyugatra. Naplóm nem visszaemlékezés, hanem megtörtént dolgok - ahogy én akkor láttam és éreztem - rögzítése. Visszatekintve sokszor számomra is furcsák ezek az írások, és magyarázat nélkül érthetetlenek lennének. 1974-ben voltam 20 éves és arra törekedetem, hogy a naplóm saját életem fontos eseményeit örökítse meg. Akkor még nem tudtam, hogy mit hoz a jövő és azt sem, hogy melyik esemény lesz fontosabb, mint a másik. Ezért néha hozzáfűzök magyarázó gondolatokat. Volt, hogy naponta írtam a naplót, máskor csak hetente. Olykor pontos dátumot írtam, néha nem. írtam jelen időben, vagy múltban. Visszanézve, néhány dolog nem is olyan fontos, érdekes, sőt, néha még komolytalannak is tűnik. De akkor fontos volt számomra. A lényeg, hogy a naplóm tükrözze, ki voltam én, akkor huszonévesen, egyedül a nagyvilágban. A hatvanas évek közepétől a fiatalok tömegesen hagyták el Magyarországot kalandos körülmények között. Voltak, akik a Bécsbe menő Orient Express WC-jében bújtak el, mások Jugoszláviából úsztak át Triesztbe. Néhányan a Fertő-tó nádasain próbálkoztak. Én Jugoszláviából az Alpok hegyláncain keresztül vezető út mellett döntöttem. A disszidálás akkoriban bűnténynek számított, de mi - pár százan, vagy talán pár ezren - mindent megpróbáltunk, hogy az áhított Nyugatra kijussunk. Volt. akinek sikerült, és volt, akit elfogtak a határőrök. Aki átjutott, éveket töltött az ausztriai Traiskirchenben, vagy a hírhedt olaszországi Cápuában. Aztán mindenki eltűnt valamerre a nagyvilágba - Amerikába, Kanadába, Dél-Affikába, Ausztráliába. Mindannyiunkat más cél vezérelt, más terveink voltak, csak egy dolog volt közös bennünk, hogy mi voltunk az Elveszett Generáció. Mi már nem tartoztunk az ‘56-os disszidensek nagy táborába. Rólunk már sehol sem beszéltek. Mi már csak úgy voltunk a világban, valamerre. Naplóm a disszidálásom utáni első hat évről szól, és addig tart, amikor hat év után először jöhettem vissza Magyarországra. A könyv nem csak rólam szól, hanem rajtam keresztül egy szeletet ad arról, milyen volt a disszidensek élete, és milyen volt a fiatalok élete a hetvenes években, Nyugat Európában és Amerikában. Frank Aponyi: Disszidálásom kalandjai - egy hippi naplója A [gLOKÁL] társadalomtudományi klub A Jaffa Kávézóban új esemény színesíti a Ráday utca kínálatát. Társadalomtudományi klubot hozott létre néhány fiatal, akik a pécsi tudományegyetemen tanulnak. Az volt a céljuk, hogy lehetőséget adjanak a polgároknak a korszerű társadalomtudományi ismeretek megszerzésére, egy kellemes beszélgetésre, vagy akárcsak egy kellemes estére. Havonta egy alkalommal gyűlnek össze. Szász Tamás, a klub vezetője: - Hisz- szük azt, hogy a tudomány népszerűvé tehető és erre komoly igény van. Ennek szigorú feltétele, hogy felkeltsük az érdeklődést, illetve gondoskodjunk a leghitelesebb előadó jelenlétéről. Fontosnak tartjuk a közérthetőséget és az aktualitást. A klub alkalmas arra, hogy előadó és hallgató között ne egy szokásos tanár-diák viszony alakuljon ki, hanem egy bensőséges beszélgetés. A klub nyilvános, hiszen az általunk felvetett problémakörök mindegyike a „civil szférában” is komoly érdeklődésre tarthat számot. Az előadók mindegyike saját tudományterületén elismert kiválóság. A decemberi, Retrospektív című előadásnak Papp Gábor Zsigmond és Poós Zoltán volt a vendége. Solténszky Szász Tamás, a klubvezető, és a két vendég, Papp Gábor Zsigmond és Poós Zoltán Tervezett előadások a közeljövőben: Erkölcs és politika - Tamás Gáspár Miklós Konzumünnepek - Réz András Politikai marketing - Navracsics Tibor Információs társadalmunk - Dessewffy Tibor A modem férfi születése - Hadas Miklós A pletyka, mint társadalomformáló erő - Voight Vilmos A média rítusai - Cászi Lajos Magyar Nemzeti Marketing - Csepeli György A társadalom, amelyben élünk - Ferge Zsuzsa Cigányúton - Horváth Aladár A Homo Singlicus, azaz tényleg társas lény-e az ember? - Csányi Vilmos (Tóth Péter) Miből lesz a hír? - Csák Elemér „Neked a divat mondja meg, hogy ki vagy...” - Klaniczay Gábor Valóságsokk - Bánki György Az élet - és ami helyette van - Horvát János Ferencváros
