Ferencváros, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)

2004. május / 5. szám

Varga Ilona Táncsics-díjas A Magyar Sajtó Napja alkalmából a legran­gosabb állami újságírói elismerést, a Táncsics Mihály-díjat vehette át a kulturális minisz­tertől Varga Ilona újságíró, a Magyar Rádió Cigányfélóra című műsorának felelős szer­kesztője, aki a Tűzoltó utcában él.- Hivatalos papírjaim szerint egy kétszáz lelkes ormánsági faluban, Kemsén szület­tem, Baranya déli részén. Valójában azonban sem születésem helye, sem annak időpontja nem egyezik meg az igazolványaimban sze­replő adatokkal. Tulajdonképpen egy Há­romfa nevezetű ormánsági cigánytelepen születtem, amely település hivatalosan nem is létezett, s azóta valóban felszámolták. Az egészen biztos, hogy az anyakönyvben sze­replő időpontnál több nappal korábban jöt­tem a világra, de szüleim csak azon a napon jutottak be a tanáccsal rendelkező legkö­zelebbi faluba, Kemsébe, hogy létezésemet törvényesítsék. Sajnos később írástudatlan édesanyám és a rokonok sem tudtak soha pontos választ adni rá, hogy mikor is van az igazi születésnapom. Hat éves koromig csak beás cigány nyelven beszéltem, hisz beás közösségben nőttem fel. Hogyan került kapcsolatba az újságírással?- Nem készültem újságírónak. Érettségi után hosszú ideig még olyan munkahelyet sem találtam, ahol támogatták volna tovább­tanulási törekvéseimet. Voltam adminisztrá­tor, konyhalány, bérelszámoló, majd a munka mellett szerzett diploma után (ma­gyar-népművelés szakot végeztem) egy pécsi kisegítő iskolában lettem tanárnő. Az MTV pécsi körzeti stúdiójában indult el a magyar televíziózás első cigány magazinműsora, a „Bagem Sama!” - abban kezdtem riportokat készíteni. Amikor 1988 nyarán a Magyar Rádióban Sóskúti Márta (aki egyébként szin­tén kerületünkben, a József Attila- lakótele­pen lakik) közel tízévnyi sikertelen próbál­kozás után lehetőséget kapott a Cigányfélóra című műsorra, engem is meghallgatott. Negyven-ötven ember közül kiválasztott engem is. Azóta rádiózom. A Cigányfélóra mellett én szerkesztet­tem a Szálkák című éjszakai műsor-folyamot, a Kórterem-műsorsoro- zatot, egy ideig a Segít­hetünk? adásait. Közben elvégeztem a Magyar Új­ságírók Országos Szövet­sége Bálint György Újságíró-iskoláját, s ké­sőbb média-szakemberi, majd harmadik diploma­ként szociológusi vég­zettséget szereztem az ELTE-n. A nyomtatott sajtóban is rendszeresen jelennek meg írásaim, a Barátság és a Világunk című folyóiratokba pub­likálok. Könyveim is je­lentek meg, épp a minap volt a Hanglenyomatok című interjúkötetem saj­tóbemutatója.- Ez a Táncsics-díj az első elismerése?- Dehogy! Két Nívó­díj, Rom Som-díj, Pro Humanitas-díj, Tolerancia-díjak előzték meg, de az első beás-magyar/ magyar-beás szótár elkészítésért a Junior Chamberstől megkaptam azt a díjat is, amellyel annak ide­jén a fiatal Kennedyt és az ifjú Kissingert is kitüntették.- Régóta él Ferencvárosban. Milyennek látja?- Munkám révén sokat járom a várost. Egyértelműen Budapest legdinamikusabban fejlődő kerülete. Nem tudom, hogy csinálják, de nagy csodálattal szemlélem: bármerre né­zek daruk magasodnak a házak fölé. Épül és szépül a környék. Parkok nőnek a semmiből. Olvasom, hogy saját munkájukkal a lakók ki­veszik a részüket a parkosításokból. A kerü­letben nagyon sok cigány él. Különböző élet­nívón és körülmények között. Közösségi ren­dezvényeket szerveznek, magas színvonalú ingyenes kulturális műsorokkal. Az a roma program, amit az alpolgármes­ter vezetésével dolgoztak ki, s megjelent az újságukban is, szintén követésre méltó, de az iskolások számára nyújtott ösztöndíjpályáza­tok is sokat segítenek a szegényeken. Sok mindenben példaadó ez az önkor­mányzat, de azt hiszem - már amennyire kívülről ezt látni lehet -, különleges abban az értelemben is, hogy a képviselőtestület tagjai pártállástól függetlenül a kerület lakóiért teszik a dolgukat. Acsarkodásokról, elvtelenségekről, vissza­élésekről, sárdobálásról még nem hallottam a köreikből. A legelső ciklustól kezdődően úgy látom, hogy itt valamennyi ellenzék valóban konstruktív volt. A tetteire nézvést is. Itt nincsenek árkok, amit be kellene te­metni. Emiatt is jó érzés itt élni. Heimlich Ha nem kapja a Ferencvárost, hívja a 450-1846-os telefont! Ferencváros

Next

/
Thumbnails
Contents