Ferencváros, 2003 (13. évfolyam, 1-12. szám)
2003. március / 3. szám
Apró szoba a Fradi-pálván, az irodaház I. emeletén. Fogas nincs, sok helyet foglalna, a kabátok egy szögön lógnak a szekrény oldalán. Kis íróasztala mögött „oldalazva" foglal helyet a házigazda. Papírhalom, jegyzetek, könyvek, takarják el a káoszon egyedül úrrá lenni képes férfit. Ő Nagy Béla, a krónikás, aki hosszú évek óta írja a klub történetét.- Régen több hely volt, de a múzeum méltó kialakítása volt az elsődleges cél az átépítések során. Jómagam itt is tökéletesen elférek. Ha adat kell - noha sok mindenre emlékszem, - olykor elkél a segítség. Csak felnyúlok a polcra (vagy felmászik érte-a szerző), s máris minden kéznél. A leírt adatot mindig ellenőrizni kell. A szurkolót, az olvasót nem szabad becsapni.- Hogyan kezdődött?- Itt laktam a Drégely utcában. „Palánk- jeggyel” jártam a mérkőzésekre, mert belépőre nem tellett. Gimnazista koromtól pártolótag, majd rövidesen társadalmi segítő - ma talán önkéntesnek mondanánk - lettem. Az első dolog, ami nagyot „szólt”, az 1970-ben létrehozott Fradi Híradó, ami úttörő volt az országban. Minden más klubot megelőztünk. Siker volt. Ezen felbuzdulva azonnal megfogalmazódott bennem egy klubmúzeum kialakításának gondolata. Harót János, a hetvenes évek nagyformátumú elnöke volt a patrónusom. Ettől kezdve a gyűjtés foglalta le minden gondolatomat. Hoztak anyagot a szurkolók, megkerestek egykori sportolók, s az élők sorából eltávozott fl KRÓNIKÁS játékosok hozzátartozói. Egyre gyarapodott a gyűjtemény. A Múzeumot 1985. december 3- án, a Fradi születésnapján felavattuk.- A páratlan relikviákat, a neves sportemberekről elnevezett termeket magam is láttam. Nemcsak hazai viszonylatban egyedülálló a gyűjtemény.- Büszke vagyok arra, hogy a magyar labdarúgó válogatott, valamint a Ferencváros csapatának első bajnoki gólját szerző Borbás Gáspárral találkozhattam 1972-ben. Beszélgetésünket magnófelvétel őrzi. Az először klasz- szikus centeijátékot bemutató Pataki Mihály- lyal is volt alkalmam megismerkedni. De amire a legbüszkébb vagyok, hogy személyes barátjának tekintett az egyik, valaha volt legnagyobb magyar labdarúgó, Toldi Géza. A róla szóló könyvvel köszönthettem 75. születésnapján.- Nem ez volt az első könyv, amelynek szerzői között Nagy Béla neve megtalálható.- Az első a „444-en zöld-fehérben” című munka volt. Ezt többen írtuk. Ahol egyedül az én nevem szerepelt, mint szerző, az a „Fradi Futball Krónika”. Szeretett klubelnököm egy hét jutalomszabadsággal köszönte meg a könyvet 1973 decemberében. Valószínűleg az izgalom tette, hogy 38 fokos lázba estem, s amikor visszatértem az Üllői útra, és kértem megérdemelt Jutalmamat”, be kellett érnem az „az már letelt" válasszal. De boldog voltam, mert - amit akkor még csak reméltem, - elindított egy sorozatot. Márciusban megjelenik 100. könyvem; Nyilasi Tibi.- A „jutalomszabadságon" kívül volt azért más elismerése is a több, mint 30 év alatt?- Elsőként a szurkolói szeretet, említeném. Aztán nyertem három, különböző kategóriájú díjat a - sajnos - azóta már nem létező Ezüstgerely pályázaton, de a legnagyobb... A Fradi 100 éves jubileuma alkalmából 1999. december 3-án a polgármester úr Ferencvárosért diploma és érem elimerésben részesített. Az átadásra abban a teremben került sor, ahol 1899- ben megalakult a Fradi. Az önkormányzat dísztermébe belépni egy ffadistának... Ráadásul ez a nap a labdarúgócsapat születésnapja, - mellékesen - Ferenc-nap, az átadó nevenap- ja. Ünnep volt a javából. Szívemhez ez az elismerés áll a legközelebb, mert két olyan emberrel együtt vehettem át a kitüntetést, mint dr. Springer Ferenc és dr. Springer Miklós. A klubalapító unokáival szoríthattam kezet e jeles napon.- Ez majdnem teljes kép. Jöhet még valami ezután?- Persze. Győzelmek a kézilabda pályán, a pólósoknak a vízben, a „sasoknak” a katlanban. Gál Robi jusson el az olimpiára, s a többi - helyhiány miatt fel nem sorolt - sportág képviselői is szerezzenek rengeteg örömet. S ha szerénytelenül megjegyezhetném, szeretnék még pár könyvet írni, és ezzel is hozzájárulni a Ferencváros történetéhez, sikereihez.- Úgy legyen! Hárshegyi János Ferencvárosi 31 2003. március
