Ferencváros, 2003 (13. évfolyam, 1-12. szám)
2003. december / 12. szám
Rendőrségi hírek SzolgálunkJsyédünk „Belvárossá válunk...” Ferencváros valamikor a városkapun kívül esett. Ma a legszűkebb belvárossal határos, miközben folyamatosan változik a lakosság összetétele, előtérbe kerülnek a kulturális szolgáltatások. Ezzel a változással együtt jár a megnövekedett idegenforgalom, s ez nemcsak külföldieket jelent, hanem azokat a hazai vendégeket is, akik ide járnak vásárolni, szórakozni, színházba vagy kiállító termekbe. A polgárosodással egyenes arányban nő a bűnözés is. Erről, és a bűnmegelőzésről, annak eredményeiről beszélgetünk dr. Ormossy Attila rendőrezredessel (46 éves) a IX. kerületi kapitányság vezetőjével. A bűnözés szempontjából a „fő attrakció” a Nagyvásárcsarnok. A „csak beugróm, veszek valamit” típusú bevásárlás - amikor az autót tulajdonosa nem zárja kulcsra, s az utastérben is szemmel látható egy táska, vagy egy fényképezőgép - vonzza a bűnözőket. A vagyon elleni cselekmény a listavezető, ami gyakran jár együtt a személy elleni erőszakkal. A sértettek és az elkövetők jelentős része semmilyen módon nem kötődik a kerülethez. Csak „erre járt, itt a munkahelye, vagy itt volt dolga”, s ennek az alkalmiságnak a következménye, hogy hamarabb válik prédává. A közlekedési csomópontokon, a tömegtől nyüzsgő helyeken ezért is „érzékenyebbek” a rendőrök. Minden eszközzel meg kell akadályozni, hogy az emberek szubjektív biztonság- érzete romoljék. Öröm, hogy sok az iskola a kerületben, kevésbé boldogító, hogy a diákok sérelmére mobil telefon, aranylánc - követik el a legtöbb bűncselekményt. Fontos eredmény, hogy a Ferencvárosban három év alatt, mindössze egy emberölés fordult elő. Persze ez is több mint kellene. Gyakoribb a lakossági, családi konfliktus, a garázda cselekmény, az összetűzés, főleg ott, ahol idősebbek élnek, s odakerül egy más életfelfogású, eltérő életmódú fiatal, esetleg egy egész Visszaélés Fentebb is foglalkozunk a bűnnel, s ecseteljük a rendőrök olykor igen nehéz helyzetét. De mi történik akkor, ha olyan rendőrrel találkozik az egyszerű állampolgár, akiről csak később derül ki, hogy nem is az a hivatása. Igen, az álrendőrökre gondolok, azokra a különösen aljas emberekre, akik épp az ellenük küzdők foglalkozását teszik hiteltelenné, s élnek vissza - főleg az idősebbek - bizalmával. Rendszerint ketten vannak. Egy férfi és egy nő. Igazolványuk is van - Rendőrség vagy Police feliratú - igaz hamisított. A nyugdíjas-postás nyomdokában járnak, s azért csöngetnek be a lakásokba, hogy „ellenőrizzék”, nem volt-e hamis az átvett pénz. Ha pedig már ellenőrizték, akkor azt mindig gyanúsnak találják, lefoglalják, s „majd visszaküldjük” ígérettel távoznak. Közben lehet, hogy más vagyontárgyakat is magukkal visznek, de ehhez már nem kémek engedélyt. Előfordul, hogy vízvezetéket jönnek „ellenőrizni”, s azonnal eltörik a csap a kezükben. Ilyenkor hosszabb időt vesz igénybe a Javítás”, aminek ugyancsak néhány érték eltulajdonítása a vége. Kedves Idősebbek! Elsősorban önökhöz szólnak e sorok, mert azokat támadják, akik leginkább védtelenek a fizikai túlerővel szemben. Ne adjanak lehetőséget ezeknek a tisztességtelen embereknek! Ne nyissanak senkinek ajtót, ha egyedül vannak. Az ajtót mindig biztonsági lánc és zár védje! Ha mégis kinyitották, és gyanújuk támad, akkor „keresem a szemüvegem”, vagy „hozom a kulcsot” címen várakoztassák a becsöngetőt az ajtó előtt, s közben tárcsázzák a kapitányságot! (A kerületiek száma: 455-4800) Figyeljenek a szomszédokra, figyeljenek egymásra! Csak a legritkább esetben menjenek sötétedés után egyedül az utcára! Táska, csomag minél kevesebb, készpénz pedig csak az éppen szükséges, legyen önöknél! Ne viseljenek feltűnő ékszereket! Ha elutaznak, bízzanak meg valakit, hogy naponta ürítse postaládájukat, mert a bűnöző azt is figyeli, hol üres a lakás. Jönnek az ünnepek, a nagyobb bevásárlások. Mindez tömeggel jár. Vigyázzanak fokozottabban értékeikre! Bűnmentes ünnepeket!-i-s család. A tömbrehabilitáció ezért is nagy siker. Az új beköltözőkkel változik az addig hátrányos helyzetben éltek összetétele, több az értékeit megóvni vágyó normakövető, s ezzel példát mutató ember, s ez a viselkedésforma „átragad”. Az rendszerváltozás óta 13 év telt el. Ez az időszak arra mindenképpen alkalmas, hogy a tendenciákból következtéseket lehessen levonni, meghatározható legyen a társadalmi haladás iránya. Összehasonlítani persze csak hasonló külföldi városokkal lehet a fővárost, illetve a kerületet, mert nyilvánvaló, hogy egy „alvó” település, egy kertváros, egy falu más problémákkal küszködik. Az európai példák azt bizonyítják, hogy biztonságos városban élünk. Stagnál a bűnözés, bizonyos ágai csökkenő tendenciát mutatnak, s szerencsére a gépjárműlopás is visszaszorult. A betöréses lopások száma úgy lecsökkent, hogy a kerület „kiszorult” a fővárosi lista első harmadából. A vagyon elleni bűnözés okai között a „kényszer”, a kábítószer-függőség, a mindenáron pénzhez jutás szándéka került az első helyre, s ehhez - valljuk be - a sok üzlet, intézmény, kórház, kollégium, s azok belső biztonságának katasztrofális állapota a legfőbb táptalaj. Az átlagember ezeket az eredményeket akkor hiszi el, ha maga is megbizonyosodik erről, ha a társadalmi feszültségek nem borzolják hétköznapjait, ha az újságokban nemcsak „csöpög a vér”. A rendőrség vigyáz ránk. Az állomány stabil, kialakult a kínálati piac. Jön a képzett utánpótlás, a szakma presztízse emelkedik. De akkor hová lesznek a rendőrviccek? HJ A Bársonyszív Alalpítvány (1139 Budapest, Röppentyű u. 5. VII. e. 30 tel:238-02-38, 412-06-88) cégek és magánszemélyek segítségét várja egy 4 éves sztomás kisfiú nagyon nehéz családi körülményeinek enyhítéséhez. Az egyedülálló édesanya hat gyermeket nevel létminimumot éppen meghaladó jövedelméből. A gyermekek 4-18 év közöttiek, és egy tanyán élnek. Szívesen fogadnak mindent, (ruhaneműt, élelmiszert), amivel könnyíthetnek sorsukon! Segítsenek, hogy nekik is lehessen Karácsonyuk! 2003■ december
