Ferencváros, 2003 (13. évfolyam, 1-12. szám)
2003. december / 12. szám
A karácsonyi nagytakarítás nyűgössé tesz. A közeledő ünnep öröméből csak az ürömöt érzem, hogy por van, koszos az ablak, függöny. Tologatom a mérhetetlen mennyiségű kacatot a polcokon - csalok persze, mert csak az elől állókat porolom le - és persze eszembe jut Icuka. Az igazsághoz tartozik, hogy ő mindig eszembe jut, ha kezembe veszem a porszívót, rongyot, vasalót. Icuka ugyanis takarítónő volt. A baráti társaság ajánlatával érkezett hozzánk sok évvel ezelőtt. Emlékszem, első „kiszállása” előtt kitakarítottam, nehogy megszóljon minket. Felesleges volt aggódnom. Az apró, mindenütt kerek asszonynak soha a szeme se rebbent semmin. Bejött, mondta: csókolom, én is mondtam neki: csókolom Icuka, és ez így maradt évekig: kölcsönösen csókolomoztuk egymást. Icuka volt az egyetlen lény, akinek eltűrtem, hogy Katikának szólítson, mert képtelen volt másképp hívni. A többieket is, akikhez járt, becézte, a férjeket, apákat, szeretőket, fix vagy átmeneti élet- és lakótársakat következetesen urazta, lehettek akármekkora svihákok. Egész életében takarítónő volt, karrierje nyugdíjazáskor kibővült magánpraxissal tetőzött, és óriási szakmai, erkölcsi elismerést hozott neki. Hangsúlyozottan szakmai-erkölcsit, ugyanis Icuka rendkívül érzelmi beállítottságú, és politikusokat megszégyenítő szociális érzékenységgel megvert asszony lévén, sosem emelt árat. Időnként mi, a „munkaadói”, tukmáltunk rá fizetésemelést. Egyszerűen szeretett házhoz járni. Nézegette a könyveket, élvezettel porolta a világ minden tájáról összehordott csecsebecséket, és szerette, hogy szeretjük. Mindig pontosan jött, a csóko- lom-csókolom után átöltözött, felmérte a terepet, szinte elégedetten, hogy hagytunk neki tennivalót, majd szétszortírozta rongyait. Profi volt, csak saját ronggyal dolgozott... Imádta a Icuka reklámokban látott színes, flancos tisztítószereket, ha ilyen akadt a kezébe, menthetetlenül elhasználta, viszont legközelebb hozott helyette egy másikat - ajándékba. Ha felhívtam, hogy ne jöjjön, mert nincs egy vasam sem, akkor megjelent egy kislá- bosnyi főzelékkel, kitakarított és adott ötszáz forintot. Minden szekrényrendezéskor rátukmáltunk minden felesleges cuccot, s ő annyira tudott örülni minden csekélységnek, hogy süteményt sütött cserébe. Icuka imádta a kutyáimat. Minden húsmaradékot elhozott nekik, s ha nem volt, akkor kolbászt meg felvágottat vásárolt az ebeknek, mielőtt becsöngetett volna. Takarította a tonnányi kutyaszőrt, és ha felmosás után a még nem egészen szobatiszta kiskutya odapiszkított, akkor mosolyogva feltörölte. Icuka egyetlenegyszer borult ki, amikor elromlott a vasalóm, és még hónap múltán sem vettem másikat. Dohogva kirontott valamelyik piacra és beszerzett párszáz forintért egy használtat ajándékba. Icuka boldog volt, ha nagy ritkán hazavittük a Lada Samarával, ami neki csúcsmodellnek számított. Icuka a házaknál volt boldog, ahová járt. Minden szép kaland, érdekes tárgy és jó szó idegenek otthonában adatott meg neki. Rólunk mesélt otthon a férjének, rólunk mesélt a rokonainak is. Mi nem meséltünk róla senkinek, mert a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy Icuka van. Nem tűnt fel beesett, sápadt arca, hogy egyre nehezebben jár, hogy egyre többet hoz, mint aki szét akarja osztani szerettei közt azt, amije van. A karácsonyi nagytakarítás tökéletesre sikeredett, hozott fánkot, a kutyáknak szaloncukrot. Odaadtam neki a szokásos ajándékcsomagot, kávét, bonbont, karácsonyi koszorút színes szalagokkal, mert a színes tárgyakat nagyon szerette. Emlékszem, megállt a polc előtt és levett egy szörnyűséges, kis- kutyás porcelán Télapót. „Katika, nem adná ezt nekem?” A figurát nemrég kaptam viccből valakitől, aki nagyon közel állt hozzám akkoriban. „Bármit vigyen el, Icuka, csak azt ne” - kértem. De ő mosolyogva visszatette, más nem kellett neki. A hancúrozó kutyák mellett kiment a kapun, és nagy, ronAdj, hogy örömöt szerezz...! Az advent, a karácsonyt megelőző időszak a felnőttek és gyermekek számára egyaránt a lázas készülődés ideje. Ilyenkor mindenki arra gondol, mivel tudna örömet szerezni családtagjainak, szeretteinek. Akinek van miből, az ilyenkor szívesen ad a rá- szorultabbaknak is. A hagyományoknak megfelelően a Millenáris Park idén is szervez ajándékgyűjtő akciót, amelyhez ezúttal csatlakozott az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium is. Tavaly az állami gondozásban élő gyermekek számára gyűjtöttünk, idén a kört kibővítjük a Nagycsaládosok Országos Egyesületének tagjaival. Mivel a gyermekek számára gyűjtünk, ezért elsősorban játékokat, könyveket, sportszereket várunk mindenkitől. Kérjük, ajándékaikat juttassák el december 18-ig a Millenáris Fogadó épületébe (Bp., II. Fény u. 20-22.), ahonnan a minisztérium juttatja el azokat a gyermekotthonoknak, illetve a családoknak. Reméljük, a közösen nyújtott ajándékozással, minél több gyermek tapasztalhatja meg az ünnep örömét, mert ajándékozni jó! Békés, boldog ünnepeket kívánunk! Millenáris Kht. gyokkal tömött nejlonszatyrát cipelve a buszmegálló felé indult. Átfutott rajtam, hogy utánaszaladok a rém ronda Télapóval, vigye, ha annyira tetszik neki. De nem mentem. Nagy volt a hó, lusta voltam csizmát húzni. Gondoltam, majd legközelebb odaadom. Nem volt legközelebb. Csak egy telefon, hogy kórházba került. Aztán egy másik, pár hét múlva, hogy elment. A kutyák még sokáig ültek minden csütörtökön a kapuban, várva ezt a csupakerek, nehézléptű asszonyt. Ennek 3 éve már. A kiskutyás Télapó ott áll a polcon. Valahányszor lendült a kezem, hogy kidobom, nem sikerült megtennem. Az már rég nem fontos, kitől kaptam, de arra mindig emlékeztet, akinek nem adtam oda. Szeretek olyan gyerek- ségre gondolni, hogy Icuka most valahol odafent is felhőket pucol, s ha letekint, akkor azt látja, hogy saját kezűleg takarítok, mosok, súrolok, vasalok. Nem tudtam és nem is akartam őt mással pótolni. Talán megérti ott fent, hogy itt a Földön valakiknek nagyon hiányzik. Ő, Icuka. GARKA Az idén tízéves GYERMEK- ÉTKEZTETÉSI ALAPÍTVÁNY december 17-én, a budapesti Felvonulási téren 7000 élelmiszercsomagot (egyenként 15 kg, 6 ezer forint értékben), oszt ki az általános iskolák szegény sorsú diákjai számára. A csomagok tartalmát az iskolák a téli szünet előtti utolsó napon adják oda a gyerekeknek. Saját forrásaiból ezt a 7000 csomagot tudja finanszirozni az alapítvány, noha több, mint 80 ezerre érkezett igény. Hogy minél több jó szándékú ember csatlakozhasson az akcióhoz, valameny- nyi postahivatalba kihelyezték csekkjeiket. Ahhoz, hogy az akció sikeres lehessen, a gyerekeknek minél több csomagot tudjanak összeállítani, kéijük, ha tud, Ön is segítsen! Ferencvárosi 19 2003. december
