Ferencváros, 2003 (13. évfolyam, 1-12. szám)
2003. december / 12. szám
2003■ december A Ferencvárosban, a Roma Kisebbségi Önkormányzat becslése szerint, mintegy hét-nyolcezer roma ember él Életkörülményeik, problémáik feltérképezése, helyzetük és esélyeik javítása érdekében létrejött Roma-koncepció egyik fontos eleme, a mediátori rendszer kialakítása. 2003. november 10-11-12-én a Ferencvárosi Családsegítő Szolgálat nagytermében megtartott képzésen tíz roma származású, fiatal és középkorú hallgató vett részt. Előadások keretében ismerkedhettek meg a romák helyzetével a világban, Európában és az országban, tájékoztatást kaptak a szociális, szociálpolitikai szempontból érdekelt önkormányzati hivatalok, csoportok működéséről, önkormányzati rendeletekről. További munkájuk, - a kapcsolatteremtés és helyzet- megoldás - érdekében tréningek segítették őket, ahol olyan valós helyzeteket rekonstruáltak, amelyekkel a későbbiekben találkozhatnak, és amelyek megoldásához stratégiákat kell kidolgozniuk. Balogh Gyula, az egyik 21 éves résztvevő:- Honnan értesült arról, hogy roma mediátorokat keres az önkormányzat?-A helyi televízióból, de az újságban is láttam a felhívást. Utána mentem be a hivatalba, és kerestem fel az alpolgármester urat.- Mi alapján került be a tíz kiválasztott mediátor közé?- Ezt nem tudom, de talán a meghallgatáson megfeleltem.- Tudta, hogy milyen munkát kell majd végeznie?- Nagy vonalakban elmondták, és nekem megtetszett. A szakmám autó- és autóvillamossági szerelő, de elvégeztem egy pszichológiai tanfolyamot is, mert érdekel a lélektan. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetemre járok, művelődésszervező szakra.-A képzésen milyen ismeretekre tett szert?- Átfogó képet kaptunk az önkormányzat működéséről, hogy milyen ügyekben hova lehet fordulni, de szerintem a leghatásosabbak a tréningek voltak, amikor valós szituációkat beszéltünk meg. Havasi Tibor, romaügyi referens:- A roma-koncepció kidolgozásában már részt vettem, de csak augusztus óta dolgozom ebben a pozícióban. A mediátorképzésre olyanok jelentkezését fogadtuk el, akik legalább érettségivel rendelkeznek, de ennek a tíz fős társaságnak, akik a képzésen részt vesznek, több mint a fele már felsőoktatási intézménybejár vagy végzett. Ez nagyon jó arány, mert országos szinten, ezer felsőoktatási intézményben végzett diák közül mindössze kettő roma származású. A mediátori rendszer a családsegítő szolgálat „karjának” a meghosszabbítása lesz. Ennek az arculata még kialakulóban van. A mediátorok elsősoiban szakterületeket fognak lefedni, a segélyekhez, a munkakereséshez nyújtanak majd segítséget. A családsegítővel és a Dzsumbuj Help szervezettel szorosan együtt kell majd működniük, hiszen rajtuk keresztül jönnek be az információk. A háromnapos rendezvényen igyekeztünk olyan átfogó képet adni a kerületről, amelyben a gyámügytől a segélyezéseken keresztül az új szociális rendeletekig mindenről tájékoztatást ad. Ezen kívül a Kék Pont Egyesületet is meghívtuk, amely nagyon komoly munkát végez a drogprevecióban. A mediátorok következő feladata egy szocio-túra lesz, amikor elmegyünk azokra a helyekre, ahol szociális ellátásra, támogatásra van szükség. Olyan iskolákba, ahol a tanulók nagy része cigány gyerek. Amint az a roma-koncepcióban is megfogalmazódik, a legfontosabb az, hogy minél előbb eljussunk a gyerekekhez, és már az óvodába járásnál tudjunk segíteni. Innen kell elkezdeni a munkát. Először azt gondoltuk, hogy a mediátorok területekre lesznek beosztva, de rájöttünk, hogy jobb szakterületek szerint csoportosítani, mint például az iskolák, az óvodák vagy a Dzsumbuj. Munkánk eredményességét nagyon nehéz lesz mérni. Itt annak is örülni kell, ha egy-egy esetben elérünk valamit, és akkor már nem dolgoztunk hiába. Finnországban, Hollandiában hasonló kisebbségi problémákkal küzdöttek húsz évvel ezelőtt. A bevándorlók integrálásához évtizedek kellettek, és tudjuk, hogy mi is csak lassú javulásra számíthatunk, de attól még el kell kezdeni, nem dughatjuk a fejünket a homokba, ha problémával találkozunk. Szerintem a kerület büszke lehet erre a koncepcióra, ami Budapesten, de talán országos szinten is egyedülálló. Megyeri Zsuzsanna Mediátorképzés „Mosoly, szó, érintés... gyűjtöm szívemben a kincseket...” (Balassa Mária) Híres kerület ez a miénk. Nem csak azért, mert egy világszerte elismert tömb-rehabilitációs programmal beírta nevét a leggyorsabban fejlődő települések névsorába. Nem csak azért, mert rengeteg jeles ember választja lakóhelyéül, és nem csak azért, mert pezsgő művészeti élete méltán ismert országszerte. A közelmúltban két figyelemre méltó esemény öregbítette ezt a hírnevet. Pápán a Hősök Napját kerületünk hadtörténeti szakértőjének könyvbemutatójával ünnepelték. Szmetana György könyvéről, a 13., Görgey Artúrról elnevezett, és a doni csatákban megsemmisült gyalogezredről már olvashattak a lapban. E könyvnek nincs ára - annyiért veheti meg az érdeklődő, amennyiért szeretné - de minden befolyt fillér egy emléktábla felállítását célozza. Miskolcon, az ezred keserves útjának kiindulópontján „szól” majd az útókorhoz. Ferencváros Balassa Mária grafikus Rév-Komá- romba vitte el a kerület hírnevét. A Duna Menti Könyvtárban nyílt csodálatos kiállítással debütált. „Képek” című tárlatán megmutatta, milyen súlyokat képes cipelni egy törékeny, filigrán, sérülékeny ember évtizedeken keresztül úgy, hogy minden dekadencia ellenére ott lebeg körülötte az optimizmus. Fenntartja, élteti, és éleslátását erősíti. Képei nemcsak grafikák, némelyik egy-egy novellát is hordoz. Balassa Mária grafikus, dr. Farkas Veronika művészettörténész és Zsok Gizella, a könyvtár igazgatója Jó lenne itthon is látni, kiállítani műveit! S. K. foto: Szentpáll Gavallér Csaba
