Ferencváros, 2003 (13. évfolyam, 1-12. szám)
2003. november / 11. szám
Örökbefogadások III. Marci örökbefogadása semmi kalandos elemet nem tartalmaz, őt előre eltervelten fogadtuk be. Egy szomszéd utcában lakó macskabarát protezsálta. Fruzsi négyéves lett, és nem engedte tovább halogatni a macskatartásra vonatkozó ígéreteinket. Szavatartó szülők lévén elfogadtuk a süldő cicát, aki nem függönyszaggatással és porceláncsészék lepöckölésével kezdte pályafutását, csak higgadtan sétált fel-alá a hatméteres előszobában, és békésen tűrte, hogy kis gazdája csipketerítőt húzzon a fejére, piros bársonyszalagot kössön a nyakába, és „babacicaként” bevásárlókosárban hur- colássza a lakásban. Micike megmentése viszont igazi kaland volt. Vendégségben laktunk sógoréknál, mert otthonunkat pár hónapra szétverte, majd újra összerakta egy felújító brigád. Marcit - aki már akkor kétéves volt - nem vihettünk magunkkal, nem mindenki szereti a macskákat, és nekünk alkalmazkodnunk kellett. Kiadtuk hát „panzióba”, keresztanyjához, akitől kaptuk. Nem volt rossz dolga, később ennek nyilvánvaló jeleit láttuk, hiszen akkorára hízott, mint egy Rakéta-porszívó, és nem ismert meg minket a lépcsőházban. Igaz, mi sem őt. Szóval, macska nélkül voltunk, már legalább harminc napja, amikor a macskák védőszentje három kis szerencsétlen mellé vezérelt minket. A forgalmas főút mellett kétségbeesve nyávogtak, le-föl ugráltak a járdáról, majd amikor a busz beállt a megállóba, a monstrum alá szaladtak, hogy a dupla kerekek között keressenek oltalmat. A busz már csöngetett, indult volna, amikor két kézzel hadonászva elé vetettem magam, jelezvén; el ne induljon! Fruzsi közben - egy önkéntes felnőtt felügyelete mellett - bemászott a busz alá, kiszedte őket, és olajosán, maszatosan, de boldogan ölelte magához a kiscicákat. Olyan csöppek voltak, hogy egy négyéves kislány is könnyedén kézben tarthatta mind a hármat. A busz továbbállt, és mi ott maradtunk koszosán, feldúltan, másfél kiló tarka cicával, de boldogan és elégedetten, a sikeres állatmentés fölött érzett diadal mámorában. Azt tudtuk, hogy sógorékhoz nem vihetünk egyet sem, nemhogy hármat. Ezért első kétségbeesésünkben becsöngettünk a környező házakba, hátha csak elkóboroltak, és örömmel fogadják vissza őket, de lelkünk mélyén tudtuk, nekünk kell róluk gondoskodnunk, mi vagyunk a felelősek értük. Aztán mégis mellénk szegődött a szerencse, és találtunk valakit, aki befogadta az árvákat. Kettőt el is vállalt tartós megőrzésre, egyet mi vittünk magunkkal, amikor már beköltözhettünk felújított lakásunkba. Micike 9 éves, és a mai napig velünk él. -mezsuBékülés Én egy kis háziegér vagyok, a nevem Cili. Egy nagyon régi, elhagyott házban lakom, amit már csak raktárnak használnak. Él itt még sok kisegér, de itt lakik a menyét is. Na jó, csak néha jár be ide, de akkor az összes egér - hordóba, kukorica közé, akárhova - elbújik. Én is láttam már, amikor egyik társamat elkapta. De nem ez volt az első. Egyszer én is halálos veszélybe kerültem. Finom, ízletes morzsákat találtam. Talán a szomszédok ejtették el, hisz ez a régi ház is az övék. Mikor megtaláltam a kenyérkét, rögtön nekiláttam az evésnek. Társaim - furcsa módon - rögtön szétszéledtek. Nem gondoltam semmi rosszra, ám egyszer csak csiklandozó leheletet éreztem a vállamon. Hátra néztem, hát ott állt a menyét teljes életnagyságban. Hirtelen megijedni is elfelejtettem és megkérdeztem:- Ki vagy? Eme a menyét akkorát nevetett, hogy a szoba visszhangzott belé.- A menyét, hát ki? - mondta, de látszott rajta, hogy meglepődött. Abban a pillanatban valahogy nem tudtam félni.- Miért bántasz minket?- Mert éhes vagyok, és téged is mindjárt bekaplak!- Ne bánts! De hisz neked olyan szomorú az arcod!? Néztem a menyét arcát, amin könnyek csillogtak. A menyét most megszólalt:- Igen, mert magányos vagyok. Akármerre megyek, mindenütt elszaladnak az egerek, ha meglátnak. Félnek tőlem. Bánatomban eszlek meg benneteket, s ha elfuttok előlem, mérges leszek. De te aranyos kisegér vagy. Mi a neved?-Cili.- Szép neved van. Leszünk barátok?- Hát persze, de valamit meg kell beszélnünk. Azért futott el előled mindenki, mert öldököltél. Ezért vagy magányos. De legyünk barátok. Örülök, hogy kibékültünk. Ugye a többi egérrel is kibékülsz?- Igen. Szeretnék! Szóltam a barátaimnak, akik lélegzetüket is visszafojtva hallgatták a beszélgetést.- Cini, Inéi! Mindenki jöjjön elő! Az egerek, bár kissé vonakodva, de előjöttek. A menyét megpróbált mosolyogni.- Kedves egérkék, talán hallottátok, amiket Cilinek mondtam. De száz szónak is egy a vége, szeretnék megjavulni. Segítetek ebben? A társaim egymás szavába vágva mondták:- Igen, de csak, ha nem bántasz minket.- Dehogy! ígérem, nem. Egyébként a nevem Menyus. így békültünk ki, és segítettük Menyust a javulás útján, mígnem mindörökre velünk maradt, és nem bántott többé egeret. Kövesdi Julianna Rapper kölykök Opóczki László és Majóczki Guszáv két középiskolás. 17 és 16 évesek. Mindketten a Bakáts téri Általános iskolába jártak, onnan ismerik egymást Laci a VII. kerületben tanul, Guszti a Telepes utcai Kiwi alapítványi iskolába jár. Rap-eléssei azért kezdtek e) foglalkozni 4-5 éve, mert ez a műfaj a kedvencük. A Ferencvárosi Búcsún léptek fel életükben először. Saját szerzeményeiket játszották.- Példaképek?- Az Animal Cannibals a kedvencünk, utána Ganxta Zoli, Dopmen.- Izgultatok az első fellépés előtt?- Kicsit. De sikerült, igaz, volt egy kis bakink. A közönség nem vette észre, mert szerencsére kijött az ütem. Együtt szerezzük a zenét és a szöveget is.- Hol tudtok próbálni, zenét komponálni?- Gusztiéknál van egy kis házi stúdió, ott szoktunk zenélni. Jó a felszerelés, hangszigetelt az ajtó, meg ilyesmi. Számítógépre visz- szük az alapzenét, és aztán ráéneklünk. De itt sem playbackről ment az előadás, mi énekeltünk.- Tervek? Marad a rappelés?- Szeretnénk ismertek lenni. Tudják meg az emberek, hogy van ez a kis csapat. Fel akarunk tömi.- Kik egyengették az utat az itteni fellépés előtt?- Felkerestük Parádi Gyula atyát, bekopogtattunk a Ferencváros újsághoz, a búcsú szervezőit is megkerestük és Illyés Miklós tanár urat a régi iskolánkból. Nagyon örülünk, hogy sikerült.- Kiket hívtatok meg a bemutatóra?- Barátokat, rokonokat, ismerősöket meg egy másik rapp-együttest, innen a környékről. MZS Ferencvárosi 15 2003■ november G yermekeknek
