Ferencváros, 2003 (13. évfolyam, 1-12. szám)

2003. november / 11. szám

Világsztár a Ferencvárosból | Ferencváros díszpolgára. Nem csak azért, mert a Milánói Scala, a New York- i Metropolitan és számos operaház ünne­pelt sztárjaként öregbítette szűkebb pát­riája hírnevét, hanem azért is, mert szí­vesen és önzetlenül segít. Legyen szó akár Fiatal kollégáról, vagy kórházakról. Természetesnek vette, hogy fellép a Tűz­oltó utcai Gyermekklinika javára rende­zett jótékonysági előadáson.- Milyen gyermekkora volt?- Jó. Gyermeknek lenni mindig jó. Mi­enk volt az egész Bakáts utca, Gálya utca. A Bakáts téri templom előtti lejtőn csúsz­káltunk egész télen. A mi birodalmunk volt az egész környék az összes átjáróházzal, ahol nagyokat számháborúztunk. Békésebb volt az élet, nem kellett félteni bennünket attól, hogy elüt egy autó. Nagyon boldog gyerekkorom volt. Hogy bizonyos dolgok hiányoztak, akkor nem vettem észre. 1958- ban költöztünk el a Bakáts utca 2/B-ből. Édesanyám - emlékszem - nagyon nehe­zen ment el onnan, visszavágyott a kerület­be, hiányzott neki a Duna-part. Nekünk, gyerekeknek nem volt nagy különbség.- Iskolái kötődnek a Ferencvároshoz?- Általános iskolába a Knézich utcába és a Lónyai utca 4/C-be jártam. Nyolcadik után a Zsil utcai Móra Ferenc Gimnázium­ba mentem. Humán tagozatú középiskolát választottam - engem a matematika nem érdekelt - és közel volt a lakhelyemhez. Akkor ez volt a természetes. Később meg­változott a szemléletem. Átszoktattam ma­gam arra, hogy állandóan helyet kell vál­toztatni, a saját lábamon kell megállnom, és alkalmazkodnom kell mindenhez. Válto­zó a világ. Kevés embernek adatik meg, hogy ugyanazon a helyen hal meg, ahol születik.- Kislányként járt operába? Meghívó A Ferencvárosi MDF Szervezet „dr. Kis Gyula emlékülést” rendez a Ráday u. 53-ban november 10-én 18.00 órakor. Megemlékező beszédet mond dr. Fejér László, az MDF Egészségpolitikai Tanácsának vezetője Hozzászólók: dr. Kiss Antal, Markos András Minden érdeklődőt szeretettel várunk. Dr. Kiss Antal, a szervezet elnöke- Se színházba, se operába. Szüleim nem voltak ilyen beállítottságúak. Csak egy Phi­lips rádiónk volt, amin jószerivel csak ope­rettet lehetett hallgatni. A Boráros téren a könyvtár ugyanott volt, ahol ma is. Beírat­tam édesanyámat és édesapámat is. Minden héten anyám cekkeijében hordtam haza a három személyre szóló kilenc könyvet. Amikor megkérdezte a könyvtáros, hogy kinek viszem, elárultam, hogy főleg ma­gamnak, bár a szüleim is szeretnek olvasni. Áttol kezdve ellenőrizte, hogy mit viszek haza.- Zenei tanulmányait is itt kezdte?-Aranyos énektanárom volt a Mester ut­ca 19-ben, a zeneakadémiát végzett Raksányi Magda. Betegsége miatt borzasz­tó kövér volt, nem boldogulhatott, mint énekesnő. Elkezdett tanítani. Ő fedezte föl, hogy kristálytiszta, háromoktávos hangom van. Javasolta, hogy zongorázzam is. Ne­künk nem volt otthon zongoránk, így nem tudtam volna gyakorolni. Erre leküldött a tornaterembe, ahol volt egy zongora. Bíró Kató - Bartók utolsó tanítványainak egyike - volt akkor a zeneiskola igazgatója. Jóval a tanévkezdés után kerestem fel. Nagyon rá­menős lehettem, mert felvett zongorára és szolfézsra. A zenei tanulmányok mellett, minden évben gyermekoperát adtunk elő amelyben rendszerint fiúszerepet kaptam. Én voltam a legmagasabb és a legvéko­nyabb gyerek. Délutánonként az iskolai öreg pianínóján gyakoroltam. Később, 1956-ban kaptam édesanyámtól egy Ham­burger zongorát. Hogyan sikerült megven­nie, el se tudom képzelni, mert 15 000-be került a zongora, édesapám fizetése pedig ötünkre volt 1500 forint. Emlékszem, anyu­kám éveken át nem vásárolt új télikabátot.- Tudatosan készült az énekesi pályára?- Hogyne! Nagyon szerettem szerepel­ni, énekelni. Nekem nem kellett kétszer mondani, amint megkértek, énekeltem. Kamaszkoromban azonban jobban mutál­tam, mint egy fiú. Sőt, már főiskolára ké­szültem, amikor teljesen elment a hangom magassága és mélysége. Összesen egy ok­táv volt, amiben énekelni tudtam. Első év­ben nem is vettek fői a Zeneakadémiára, mondván, hogy gyerekes a hangom. Sok felesleges energia gyülemlett fel bennem, elmentem a BKV Előre röplab­da-szakosztályába. Komolyan kezdem sportolni, mert az énekléshez is meg kel­lett erősödnöm. Iljúsági válogatottságig vittem. Mivel versenyszerűen sportoltam, kaptam egy állást nyolc hónapra egy iro­dában. A következő évben aztán Rosier Endre felvett a főiskolára. Sokat formált engem emberileg és zeneileg is. Neki köszönhe­tően összevonhattam az előkészítő évfo­lyamokat. Hallgatóként már rengeteget jártam az operába és a zeneakadémiai koncertekre. Halála után Sípos Jenőhöz kerültem, akitől rengeteget tanultam. Köz­ben férjhez mentem, gyermekünk szüle­tett. Kitűnően végeztem a főiskolát, ennek ellenére nem vettek fel az Operaházba. Szerencsére minisztériumi ösztöndíjhoz jutottam, így bekerültem. Az életemet vé­gig az jellemezte, hogy ismeretlen embe­rek figyeltek fel rám, és segítettek. Szüle­imnek erre nem volt lehetőségük, a hét­köznapok gondjai miatt. Ebből én is meg­tanultam, hogy mennyire oda kell figyelni másokra. Ha az iskolában nem kaptam volna zenei nevelést, nem kerültem volna erre a pályára. Azzal szeretném viszonoz­ni, hogy tanítok, mesterkurzusokat tartok, és alkalmanként jótékonysági hangverse­nyeket adok. Dobrovits Orsolya - Sziklai István Ferencváros 13 2003■ november M arton Éva operaénekes, drámai szoprán. 1968-72-ig az budapesti Operaház tagja, utána Frankfurtban, 1977-től a hamburgi operában magánénekes. Világkarrierje a frankfurti időszakban kezdődött. Vendég- művészként énekelt Bécsben, és fellépett a firenzei Maggio Musicalén. A New York-i Metropolitanben a Nürnbergi mesterdal­nokok Évájaként mutatkozott be 1976-ban. Ugyanebben az évben debütált Bayreuth- ban is. Több mint negyven szerepet adott elő eredeti nyelven. Verdi-, Puccini- Richard Strauss és Wagner-énekesnek egy­aránt kitűnő. Kiemelkedő szerepei: Tosca, Turandot, Elza, Ortrud és a három Leonóra.

Next

/
Thumbnails
Contents