Ferencváros, 2003 (13. évfolyam, 1-12. szám)
2003. november / 11. szám
Világsztár a Ferencvárosból | Ferencváros díszpolgára. Nem csak azért, mert a Milánói Scala, a New York- i Metropolitan és számos operaház ünnepelt sztárjaként öregbítette szűkebb pátriája hírnevét, hanem azért is, mert szívesen és önzetlenül segít. Legyen szó akár Fiatal kollégáról, vagy kórházakról. Természetesnek vette, hogy fellép a Tűzoltó utcai Gyermekklinika javára rendezett jótékonysági előadáson.- Milyen gyermekkora volt?- Jó. Gyermeknek lenni mindig jó. Mienk volt az egész Bakáts utca, Gálya utca. A Bakáts téri templom előtti lejtőn csúszkáltunk egész télen. A mi birodalmunk volt az egész környék az összes átjáróházzal, ahol nagyokat számháborúztunk. Békésebb volt az élet, nem kellett félteni bennünket attól, hogy elüt egy autó. Nagyon boldog gyerekkorom volt. Hogy bizonyos dolgok hiányoztak, akkor nem vettem észre. 1958- ban költöztünk el a Bakáts utca 2/B-ből. Édesanyám - emlékszem - nagyon nehezen ment el onnan, visszavágyott a kerületbe, hiányzott neki a Duna-part. Nekünk, gyerekeknek nem volt nagy különbség.- Iskolái kötődnek a Ferencvároshoz?- Általános iskolába a Knézich utcába és a Lónyai utca 4/C-be jártam. Nyolcadik után a Zsil utcai Móra Ferenc Gimnáziumba mentem. Humán tagozatú középiskolát választottam - engem a matematika nem érdekelt - és közel volt a lakhelyemhez. Akkor ez volt a természetes. Később megváltozott a szemléletem. Átszoktattam magam arra, hogy állandóan helyet kell változtatni, a saját lábamon kell megállnom, és alkalmazkodnom kell mindenhez. Változó a világ. Kevés embernek adatik meg, hogy ugyanazon a helyen hal meg, ahol születik.- Kislányként járt operába? Meghívó A Ferencvárosi MDF Szervezet „dr. Kis Gyula emlékülést” rendez a Ráday u. 53-ban november 10-én 18.00 órakor. Megemlékező beszédet mond dr. Fejér László, az MDF Egészségpolitikai Tanácsának vezetője Hozzászólók: dr. Kiss Antal, Markos András Minden érdeklődőt szeretettel várunk. Dr. Kiss Antal, a szervezet elnöke- Se színházba, se operába. Szüleim nem voltak ilyen beállítottságúak. Csak egy Philips rádiónk volt, amin jószerivel csak operettet lehetett hallgatni. A Boráros téren a könyvtár ugyanott volt, ahol ma is. Beírattam édesanyámat és édesapámat is. Minden héten anyám cekkeijében hordtam haza a három személyre szóló kilenc könyvet. Amikor megkérdezte a könyvtáros, hogy kinek viszem, elárultam, hogy főleg magamnak, bár a szüleim is szeretnek olvasni. Áttol kezdve ellenőrizte, hogy mit viszek haza.- Zenei tanulmányait is itt kezdte?-Aranyos énektanárom volt a Mester utca 19-ben, a zeneakadémiát végzett Raksányi Magda. Betegsége miatt borzasztó kövér volt, nem boldogulhatott, mint énekesnő. Elkezdett tanítani. Ő fedezte föl, hogy kristálytiszta, háromoktávos hangom van. Javasolta, hogy zongorázzam is. Nekünk nem volt otthon zongoránk, így nem tudtam volna gyakorolni. Erre leküldött a tornaterembe, ahol volt egy zongora. Bíró Kató - Bartók utolsó tanítványainak egyike - volt akkor a zeneiskola igazgatója. Jóval a tanévkezdés után kerestem fel. Nagyon rámenős lehettem, mert felvett zongorára és szolfézsra. A zenei tanulmányok mellett, minden évben gyermekoperát adtunk elő amelyben rendszerint fiúszerepet kaptam. Én voltam a legmagasabb és a legvékonyabb gyerek. Délutánonként az iskolai öreg pianínóján gyakoroltam. Később, 1956-ban kaptam édesanyámtól egy Hamburger zongorát. Hogyan sikerült megvennie, el se tudom képzelni, mert 15 000-be került a zongora, édesapám fizetése pedig ötünkre volt 1500 forint. Emlékszem, anyukám éveken át nem vásárolt új télikabátot.- Tudatosan készült az énekesi pályára?- Hogyne! Nagyon szerettem szerepelni, énekelni. Nekem nem kellett kétszer mondani, amint megkértek, énekeltem. Kamaszkoromban azonban jobban mutáltam, mint egy fiú. Sőt, már főiskolára készültem, amikor teljesen elment a hangom magassága és mélysége. Összesen egy oktáv volt, amiben énekelni tudtam. Első évben nem is vettek fői a Zeneakadémiára, mondván, hogy gyerekes a hangom. Sok felesleges energia gyülemlett fel bennem, elmentem a BKV Előre röplabda-szakosztályába. Komolyan kezdem sportolni, mert az énekléshez is meg kellett erősödnöm. Iljúsági válogatottságig vittem. Mivel versenyszerűen sportoltam, kaptam egy állást nyolc hónapra egy irodában. A következő évben aztán Rosier Endre felvett a főiskolára. Sokat formált engem emberileg és zeneileg is. Neki köszönhetően összevonhattam az előkészítő évfolyamokat. Hallgatóként már rengeteget jártam az operába és a zeneakadémiai koncertekre. Halála után Sípos Jenőhöz kerültem, akitől rengeteget tanultam. Közben férjhez mentem, gyermekünk született. Kitűnően végeztem a főiskolát, ennek ellenére nem vettek fel az Operaházba. Szerencsére minisztériumi ösztöndíjhoz jutottam, így bekerültem. Az életemet végig az jellemezte, hogy ismeretlen emberek figyeltek fel rám, és segítettek. Szüleimnek erre nem volt lehetőségük, a hétköznapok gondjai miatt. Ebből én is megtanultam, hogy mennyire oda kell figyelni másokra. Ha az iskolában nem kaptam volna zenei nevelést, nem kerültem volna erre a pályára. Azzal szeretném viszonozni, hogy tanítok, mesterkurzusokat tartok, és alkalmanként jótékonysági hangversenyeket adok. Dobrovits Orsolya - Sziklai István Ferencváros 13 2003■ november M arton Éva operaénekes, drámai szoprán. 1968-72-ig az budapesti Operaház tagja, utána Frankfurtban, 1977-től a hamburgi operában magánénekes. Világkarrierje a frankfurti időszakban kezdődött. Vendég- művészként énekelt Bécsben, és fellépett a firenzei Maggio Musicalén. A New York-i Metropolitanben a Nürnbergi mesterdalnokok Évájaként mutatkozott be 1976-ban. Ugyanebben az évben debütált Bayreuth- ban is. Több mint negyven szerepet adott elő eredeti nyelven. Verdi-, Puccini- Richard Strauss és Wagner-énekesnek egyaránt kitűnő. Kiemelkedő szerepei: Tosca, Turandot, Elza, Ortrud és a három Leonóra.
