Ferencváros, 2003 (13. évfolyam, 1-12. szám)
2003. november / 11. szám
Felelősséggel, naprakészen... Hardi Róbertét jól ismerik a Ferencvárosban, mivel képviselői munkásságával kiérdemelte választói megbecsülését. A tulajdonosi bizottság elnöke, az SZDSZ-frakció vezetője, fővárosi képviselőként pedig az ifjúsági és sportbizottságban van fontos funkciója.- Az Arany János gimnáziumban - szép környezetben, jó hírű, ideális oktatási intézmény- érettségiztem, majd a Kertészeti Egyetem gyógynövény szakára kerültem. A városi fiú romantikus képzelgése - hogy csodálatos növényekről tanulhatok - is közrejátszott ebben. A tanulás mellett rendszeresen sportoltam.-A falon fotók, nem nehéz kitalálni, melyik sportág a kedvence. Csupa lelkesítő kép karatékákról!- Mi az első generációhoz tartoztunk, azokhoz a fiatalokhoz, akik Magyarországon útjára indították ezt a sportágat. Ez nem volt olyan egyszerű, mert ha nem is tiltották, inkább ellenezték. Nem tartozott a favorizált sportok közé. Én beleszerettem. Ma négy dános mesterként „küzdhet- nék”, ha jutna rá időm.-A sport megváltoztatta az életét?- Igen, mert javarészt sportállások adták megélhetésem alapját. Mindössze három hónapon keresztül dolgoztam a képesítésemnek megfelelő munkakörben. A napi két edzés komoly fizikai erőpróbát jelentett, a hétvégén pedig versenyek vártak bennünket országszerte. Először aktív versenyző voltam, 1992-93-ban magyar bajnok, majd edző. A szövetség létrejötténél is bábáskodtam. Egyre több időmet követelte, ezért abbahagytam az aktív sportot. Családom joggal várta, hogy többet legyünk együtt, jusson idő a gyerekekre is. Mi is hatan vagyunk testvérek, így a nagy család számomra magától értetődő. Nem véletlen, hogy nekünk is hat gyermekünk van.- 1971. március 15-én megfosztották nemzeti színű kokárdájától...- Attól a pillanattól kezdve magától értetődően kötődtem a demokratikus ellenzékhez, bár nem akkora tudatossággal, mint a nálam aktívabban politizálok. A rendőrségi kihallgatáson összekarcolták, megtépték a fényképemet a személyi igazolványomban, és azzal dobták vissza nekem: ez rongált, ezért megintenek! Baráti közösségünket viszont felerősítették az ilyen inzultusok. Részt vettem a Beszélő terjesztésében, sokat jártunk Erdélyben, Székelyfóldön, ahol előadásokat is tartottunk a magyar történelemről, az aktuális kérdésekről. Nem volt kérdés számomra, hol a helyem.- Milyen feladatot kapott ‘90 után?- A kerületben frakcióvezető lettem. A pénzügyi bizottságban vagyoni ügyekkel foglalkoztunk, s ma is a vagyongazdálkodás, az ingatlanok adás-vétele és más, fontos területek tartoznak hozzánk. Általában háromhetenként ülésezünk, készítjük az előterjesztéseket, vagyis folyamatosan dolgozunk.- Milyen célt követnek?- A rehabilitáció az elsődleges szempont. Mi kezdtük a fővárosban, s ma már európai mércével is kiemelkedő eredményeket mondhatunk magunkénak. Ehhez jó koncepció és egy jó polgármester kellett, aki vaskövetkezetességgel végig is viszi a helyes elképzeléseket. Az a szerencsénk, hogy első számú vezetőnk és a mögötte álló csapat 14. éve következetesen végrehajtja kitűzött programját. Elindultunk egy úton, és nem kellett négyévenként változtatni az elképzeléseket, cserélgetni a résztvevőket.-Akkor itt minden „könnyű"?- Dehogyis. A lakossági fogadóórák után nehezen térek magamhoz, annyira hatnak rám az emberek érzelmei. Találkozom nyomorúságos élethelyzetekkel, katasztrofális sorsokkal, és bánt, ha nem tudok megoldást találni a gondjaikra. Ilyenkor elgondolkozom azon: polgármesterünk hogyan bírja naponta az érzelmi ütközéseket?- Fővárosi feladatai?- Fővárosi képviselőségem 1994-től datálható, a diákok szabadidősportjára, az utánpótlás-nevelésre összpontosítunk, de elég kevés a rendelkezésre álló pénz. Az élsporttal külön nem foglalkozunk, pedig a két terület szorosan kapcsolódik egymáshoz. Pályázatok útján jut el az igénylőkhöz a központi támogatás. A legnagyobb veszély, hogy az i jóságnak a jelenlegi „plázás világban” más az értékítélete, érdeklődése, nehéz rávenni őket a rendszeres mozgásra.- Saját gyermekeit sikerült „beoltania "?- Mindegyik sportol! Erre a szülő ösztönzi őket, de maguk választanak. A legkisebb most ismerkedik az úszás alapjaival. Szeretem látni a fiaim sportversenyeit. Legutóbb két gyerekem versenyzett külföldön, természetes, hogy velük utaztam. Büszke vagyok rájuk, ahogy feleségemre is, aki jóban-rosszban hű társam. Velük kerek a világom, és ezért tudom úgy végezni a munkám, ahogy a lelkiismeretem megköveteli. Moldován Ibolya Ferencvárosi 3 2003 november D r. Gegesy Ferenc polgármester helye?! el a megemlékezés koszorúját október 23-án a? '56-os hősök emlékművénél
