Ferencváros, 2003 (13. évfolyam, 1-12. szám)

2003. január / 1. szám

2003■ január S port Verhetetlen tizenegy Aznap megint bokáig érő sár volt. Előfor­dult korábban is ilyen, de csak az a hülye Homonnai szerette, ám ő kapus volt, úgy­hogy helyből flúgosnak tartotta mindenki a csapatból. Akkor még megvolt az a pá­lya, és volt egyetemi, főiskolai focibaj­nokság (tán most is van?), de ott és akkor, a nyolcvanas közepén még biztos mind­kettő létezett. Gyülekezőhelyünk hol máshol, a büfében volt, amely a kijárat, az öltözők és a tornaterem által határolt há­romszög gyújtópontjában mindig is a tár­sasági élet közepe volt. Itt hallhattuk ön­jelölt edzőnk, amúgy a középcsatár posz­tot is betöltő Bádonfay-féle eposzokat. O tényleg nagyon komolyan vette, amikor egyszer nyolcat kaptunk a Gyógypedtől, fél órát sírt a zuhany alatt. Mi csak röhög­tünk, hogy te hülye, azért még befordul a körúton a villamos, de Bádonfayt vala­hogy olyan különleges anyagból gyúrták, így is, úgy is, tudniillik ő volt iskolánk el­ső függetlenített KISZ-titkára. De amúgy rendes volt. A fordulót okosan a két ünnep közé ír­ták ki, ellenfél az Államigazgatási Főisko­la csapata. Tudtuk, gázos az időpont, nem is annyira a karácsony, független fiatalem­berként három nap zabálás után könnyen odahagyja a családot egy fociért a magam­fajta, s mivel mindannyian így voltunk, et­től nem tartottunk. Csakhogy rázós vizs­gaidőszak előtt álltunk, tele szigorlattal, záróvizsgával, ilyenkor vagy ünnepel az ember, vagy tanul. Vagy focizik. Kalmár érkezett elsőként, de neki min­dig az volt a szokása, hogy egyből egy gyorsítóval nyitott, akkor még nem voít alkoholista, és a barackot váltogatta a fe­kete címkés cseresznyével, attól függően, hogy szerinte nyerünk vagy vesztünk, persze a fekete volt nála a vesztő ital. Ak­kor tán kicsit korábban érkezhetett, mert mire betoppantam, már a harmadiknál tar­tott. Sebaj, majd kispados lesz, gondol­tam, ám a jobunkó Pergel is vele tartott, ami azért nem sok jóval kecsegtetett, mert ő sohasem ivott. A maligánfoknak megfe­lelő emelkedett hangulatban taglalták, hogy ma lenyomjuk az államigazgatásit, mit állat, de mire átöltöztem, szóban már a MAFC-nál tartottak, pedig azok baromi jók voltak a bajnokságban. Ünnep ide, ünnep oda, kezdésre tizenegy plusz csere mind megvoltunk, csak az ellenfél hiány­zott. A büfés ekkor érezhette először, ma na­gyot foghat, mert a bíróspori a sárra való te­kintettel az előírt várakozási idő lejárta után nem a pályán, hanem a büfében fújta le a meccset, zsebben a két pont, kezdődhetett hát a spontán kialakult évzáró bankett. Kalmár erre azt mondta, itt az idő, hogy egy osztállyal feljebb menjünk, ami persze lehetetlen volt, mert ehhez már edzeni is kellett volna. Egy kör barack (nyertünk vagy mifene!) után már én sem éreztem olyan lehetetlennek a cuccot, de az NB I szerintem már kicsit erős lett volna nekünk, pedig a középpályás sor nevében az aszta­lon imbolygó Láncos pont ezt követelte. És ez így ment egész délután. Daliás csapatunk kiitta előbb a tömény, majd a sör, végül a borkészletet is, de mire idáig jutottunk, verbálisán végigvertük a vilá­got. A braziloknál ugyan kicsit megakad­tunk, de az utolsó erejével az asztal alól felálló Kalmár szerint ha egy kicsit odafi­gyeltünk, aztán visszaesett és lefejelte az asztalt. így történt, hogy a sok-sok fájó vereség után végre egy egész délután ver­hetetlen tizenegyben játszhattam. Másnap nagyon fájt a fejem, s apám utóbb azt kérdezte otthon, fiam, tegnap miért döntötted le a fát? V. A. Utolsó fordulóbeli győzelmével őszi bajnokként zárt a Fradi Az nevet, aki a végén nevet Viszonylag ritkán adatik meg, hogy a való­ság még az álomnál is szebb legyen: márpe­dig a ferencvárosi focisták több hónapos ül­dözés után pont a szezon utolsó meccse, a Kispest elleni mérkőzés után előzték meg az MTK-t, ami akkor is igen dicséretes fejle­mény, ha a zöldek csak jobb gólarányuk ré­vén telelhetnek az élen. Szeder József ügy­vezető igazgató azonban emiatt nemigen ke­sereg, s állítja: a csapat jó úton jár, noha még sok munka vár rá. Ahhoz, hogy a Fradi az élen várja az ünne­peket, két dolognak kellett teljesülnie: az MTK-t és a Kispestet idegenben kellett ver­nie. A Hungária körúton Gera gólja (MTK- FTC 0-1), a Bozsik Stadionban pedig Lipcsei és Kriston találata (Kispest-FTC 1-2) garan­tálta a már csak titkon remélt fordulatot. Szeder József ügyvezető ennek megfelelően igen bizakodó hangnemet ütött meg értékelő nyilatkozataiban: - Az, hogy őszi elsők let­tünk mindenképp nyugodt telet garantál, s egyben jelzi is: a csapat jó úton halad, ámbá­tor még sok munka vár rá. Meglehet, a télen újabb erősítések érkeznek az Üllői útra, ám A BAJNOKSÁG ÁLLÁSA 1. Ferencváros 17 12 2. MTKFC 17 12 3. Újpest 17 9 4. Debrecen 17 7 5. Győri ETO 17 8 6. Siófok 17 7 7. ZTE FC 17 7 8. Sopron 17 4 9. Videoton 17 3 10. Dunaferr 17 3 11. Békéscsaba 17 4 12. Kispest 17 3 konkrétumokról egyelőre még nem beszél­nék. Célunk továbbra is a bajnoki cím, tehát most még csak a terv felénél vagyunk. - Szeiler elmondta, hogy Gera Zoltánnal, a csapat legnagyobb reménységével úgy fél éve tárgyalnak, ám mindkét fél részéről ko­moly türelmet igényel a folyamat, hiszen az ország legtehetségesebb támadóját nagyon sok klub szeretné leigazolni. Jelen állás sze­rint a megállapodás korántsem lehetetlen, és nyártól is az Üllői úton folytatja pályafutását. A stadionnal kapcsolatban azonban Szeiler nemigen tudott újat: - Sajnos hónapok óta nagyon kevés információt kapunk. A rekonst­rukciós program kezdetén azt ígérték, hogy a mi stadionunkra költik a legtöbb pénzt, és ezt újítják fel leghamarabb. Ma már tudjuk, hogy ez nem így történt. Vannak, akik szerint en­nek politikai okai is voltak, mi szeretnénk azt hinni, hogy ez nem így volt. Szeretnénk vilá­gosan látni, hogy milyennek képzelik el az új stadiont az illetékesek. Az új sportminiszter az ígérte, hogy 2003 elején megkezdődhet­nek a munkálatok, de szinte biztosnak tűnik, hogy ez is csak Ígéret marad. 2 3 33-12 38 2 3 34-15 38 3 5 37-26 30 8 2 34-25 29 3 6 28-23 27 5 5 23-22 26 4 6 33-29 25 4 9 22-31 16 6 8 16-27 15 5 9 21-31 14 1 12 23-44 13 3 11 22-40 12 j Nemzeti Torna Egylet és a Ferencvárosi Önkormányzat Polgármesteri Hivatala Oktatási, Kulturális és Sport Iroda 2003. február 1-én a Református Gimnázium Kinizsi utcai tornatermeiben 7. alkalommal rendezi meg a FERENCVÁROSI KOSÁRLABDA TÉLI KUPA versenyt. A versenyre 8 fős állandó vagy „alkalmi” vegyes csapatok jelentkezhetnek azzal a megkötéssel, hogy egyidejűleg legfeljebb egy 30 éven aluli és legalább két női játékos legyen a pályán. A versennyel játékle­hetőséget kívánunk biztosítani a versenysz­erűen nem sportoló kosárlabdázók részére. A legjobb pedagógus csapat külön jutal­mazásban részesül! Érdeklődni és jelentkezni január 25-ig az alábbi telefonszámokon lehet: Dr. Reigl Mariann 403-3560, 06-20-3140- 067. Jelszó: ÖREG KOSARAS NEM VÉN KOSARAS! ÍTÉLI SÉTÁK-KIRÁNDULÁSOK ■ Barlangok felett. Időpont: 2003. Január 18. Szombat. Találkozás: 9 órakor a 11-es autóbusz Mechwart-liget megállójában. Útvonal: Törökvész út-Ferenc hegy- Ferenchegyi út-Barlang utca. Táv: 3 km. Időtartam: kb. 3 óra • Feketefej és Tóasszony. Időpont: 2003. Február 1. Szombat. Találkozás: 9 órakor a Hűvösvölgyi villamos végállomáson. Útvon­al: Ady-ligct Feketefej - Szépjuhásznc út- Tótasszony-Schuller út. Táv: 4 km. Időtartam: 3 óra A túrákat a Nemzeti Torna Egylet szervezi Fraknói Iván vezetésével. A CORBIS SC ezúton is köszönetét mond mindazoknak, akik jövedelemadójuk 1%-át felajánlották részükre. A befolyt összeget tor­naterem bérlésére, versenybírói dijak kifizetésére fordították. 32 Ferencváros

Next

/
Thumbnails
Contents