Ferencváros, 2003 (13. évfolyam, 1-12. szám)
2003. augusztus / 8. szám
Ennél könnyebben még talán sosem kaptam időpontot önkormányzati vezetőtől. Hétfőn telefonáltam Paál Kálmán alpolgármesternek, és keddre már meg is beszélhettük a találkozót. Az iroda előtt sem kellett várakoznom. Fölösleges udvariaskodásoktól mentesen hellyel kínált.- Mióta él a Ferencvárosban?- Több mint negyven éve. 1974. óta vagyok nős, stabil, kiegyensúlyozott családban élek. Két nagy gyerekem van; egy 24 éves fiam és egy 26 éves lányom, aki most szülte meg a második unokánkat. Együtt lakunk apósomékkal a József Attila-lakótelepen. Engem minden a Ferencvároshoz köt gyerekkorom óta. Itt végeztem a középiskolát, az Irinyi János vegyipari gimnáziumban. Kitűnőre érettségiztem, mégsem lettem vegyészmérnök, mert akkor nem vettek fel az egyetemre. Dolgozni is itt kezdtem a kerületben, az ÉLGÉP-nél, mint finommechanikai műszerész. Büszkén mondom, hogy a valamikori FTC ifjúsági csapatában is fociztam. Engem mindenféle szálak szorosan kötnek a kerülethez.- Mikor kezdett az önkormányzatnál dolgozni? Hogyan kezdte pályafutását?- Nem szégyellem, már a rendszerváltás előtt is - 1985 és 1990 között - kerületi és fővárosi tanácstag voltam, ezért azt is tudom, mekkora a különbség a tanácsok és az önkormányzatok működése közt. 1994. óta folyamatosan vagyok képviselő, az első ciklusban az MSZP támogatásával, a második kettőben az SZDSZ-szel koalícióban. Sajátos szemszögekből láthattam az önkormányzat működését, mind ellenzéki, mind kormánypárti oldalról. Az első ciklusban azért volt érdekes, mert az MSZP volt a legnagyobb frakció az önkormányzatban, mégsem mi kormányoztunk. Az 1998-as választások idején a költségvetési bizottság elnöke voltam. Büszke vagyok arra, hogy a SEM IX Rt. igazgatótanácsának az elnöke lehettem, és azt hiszem, hogy abban a négy évben sok pozitív folyamat indult el, és a rehabilitáció is felgyorsult. Nagyon nehéz pályázat útján és komoly ellenzéki össztűzben sikerült egy olyan felkészült, szakmailag kiváló vezérigazgatót találni, mint Lakos Imre.- Hogyan lett alpolgármester?- Remélem, nem azon az alapon, hogy „ha ló nincs, jó a szamár is”. A tavalyi választások idején oktatásügyi tanácsnokként kezdtem a munkámat, majd októberben vettem át ezt a funkciót, amikor Pál Tibor alpolgármester országgyűlési képviselő és államtitkár lett.- Mi az ön területe?- Minden, ami az oktatással, az egészségüggyel, a szociálpolitikával kapcsolatos, és ami a humán erőforrás területén van, beleértve a kisebbségi önkormányzatokat. És természetesen a romakérdés is. Három diplomám van, közgazdasági, gazdaságpolitikai és információrendszer-szervezői. Az ágazat ügyeihez közgazdaságilag is tudok közelíteni. Korábbi pályafutásom során sok olyan tapasztalatot szereztem, ahol emberekkel, sorsokkal kellett foglalkoznom. Nem hiszem, hogy szégyellnem kellene, de a kerületi pártbizottság politikai munkatársa voltam, később a budapesti pártbizottságon dolgoztam. Közvetlenül a fővárosi egyetemekkel foglalkoztam, később egy felnőttképző cég vezetője lettem. Azt hiszem, jól ismerem az iskolarendszert és az azon kívüli képzést is. Nemrég a távmunka magyarországi bevezetésén dolgoztam, mint a Távmunka Kht. egyik beosztottja, később vezetője. Jelenlegi „fő profilom” az alpolgár- mesterség.- A fővárosban mindenképpen, de azt hiszem országosan is egyedülálló az a program, melyet a romák felzárkóztatására, integrációjára dolgozott ki.- Több mint két évvel ezelőtt a képviselő-testület elődömmel, Pál Tiborral tett egy kísérletet arra, hogy a romaprogramot megvitassa. Különböző jogi fenntartások miatt azonban a program áttestáló- dott a jegyzőre. Ő is készített egy javaslatot, azonban ez akkor abbamaradt. Az új munkamegosztás szerint viszont a romaprogram bekerült a munkatervembe. Én ezt nagyon komolyan vettem, a formálódójavaslatokat egy széles körű szakembergárdával megvitattam, és úgy terjesztettem a képviselő-testület elé.- Kik voltak tagjai ennek a szakembergárdának? Romák voltak-e a tanácsadók közt?- Én magam is rengeteget olvastam a témában, de az Om- budsmani Hivatallal, a Miniszter- elnöki Hivatal Romaügyi államtitkárságával is tárgyaltam, iskola- igazgatók, óvodavezetők, utcai szociális munkások, közbiztonsági szakemberek, egészségügyi dolgozók segítettek a munkámban. Volt olyan beszélgetés, ahol több mint harmincán voltunk, de négy- szemközt is tárgyaltam, vagy csak egy-két emberrel. Rengeteg munka van benne, nagyon sokan segítettek, és sok mindenkit érintett az ügy, beleértve az önkormányzat hat bizottságát, természetesen a Roma Kisebbségi Önkormányzatot is.- Az ön által beterjesztett indítványt mennyire kellett módosítani, mikor fogadták el?- Kisebb módosításokat kellett ugyan tenni, de a lényege megmaradt. A testület 2003. június 19-én elfogadta a koncepciót, kijelölte a feladatokat, a felelősöket és a határidőket. Megyeri Zsuzsanna Ferencvárosi 5 2003■ augusztus „ Engem minden a Ferencvároshoz köt”
