Ferencváros, 2003 (13. évfolyam, 1-12. szám)

2003. április / 4. szám

A LEBBENCS ÉS A GÉNEK Erős, nagybajuszú, keménykötésű ember volt a nagyapám, akinek lapockaropogtató ölelésétől si­koltozva menekültek a lányunokák, a fiúk meg fér­fiasán nyújtották a kezüket, bár a satuszerű szorí­tás után könnybe lábadt a szemük. Tudott énekel­ni, birkózni, jó halászlét főzni, és ha nagyon kel­lett, a piacra is kiment a bevásárlókosárral. Nem érte meg a hetvenet. Elsoványodott, összetöpörö­dött, kórházba került. Úgy ültünk az ágya szélén, mint a verebek a villanypóznán, és megszeppenve néztük, ahogy szürcsöli a kislábosból a lebbencset. A nyakába akasztott kockás konyharuhával időn­ként akkurátusán megtörölte a száját és a bajszát. Az utolsó cseppet is kikanalazta, pedig akkor már alig evett meg valamit. Visszaadta anyámnak a lá­bost, hátra dőlt, és azt mondta: „ez vérré válik”. Nem lett igaza. Pár nap múlva testét fehér lepedő­be csavarták, és többé már sosem kellett, hogy el­fussunk előle, a fiúknak sem kellett palacsintává lapult kezüket a zsebükbe rejteniük. Anyu is mindig csak a lebbencset kívánta. Meg kellett tanulnom, hogy készül, előbb, mint a pala­csintát vagy a rántottát. Vittem a kórházba a kislá- bost, a konyharuhát, és anyu javítgatta, csiszolgat- ta a kezdő szakács hibáit, mert hol túl hígra, hol túl sűrűre sikeredett. Azt is akkor tanultam meg, hogy a lebbencs a hajdúsági pásztorok lábosba szelídí­tett slambuc-adaptációja, és hogy van „öreg” vál­tozata is. A hígabb az első fogás, az „öreg” a sűrű egytálétel. Nálunk mindkettőnek nagy volt a kelet­je, és nem telt el két hét, hogy ne került volna az asztalra valamelyik. Ma már azt is tudom, hogy a lebbencs örökölhe­tő. A génjeimben hordom és adom tovább. Négy­éves lányom többnapos kényszerű koplalás után nem tortára, rántott húsra, de nem is fagyira vá­gyott, hanem „lebire”. Azóta létezik nálunk diétás lebbencs is, amiből kispóroljuk a szalonnát, a piros paprikát, de jócskán kerül bele főtt krumpli. Most mégis álljon itt annak az „öreg” lebbencsnek a re­ceptje, amit nagyapám olyan mesterien tudott ké­szíteni hátul, a lakótelepi ház mögött, a hinta mel­letti tűzrakó helyen, bogrács híján a négy téglára állított zománcozott lábosban, szigorúan parázson és nem tűzön. Még megvan a lábos és a fedő is. ÖREG LEBBENCS Hozzávalók 4 személyre: 4 marék lebbencstészta 2 marék tarhonya 1 szál finom kolbász (lángolt gyulai) 5 dkg füstölt szalonna 1 kis fej vöröshagyma 2 közepes krumpli só, pirospaprika Elkészítés: A szalonnát nagyon apró, egyenletes darabokra vágjuk és kis lángon kisütjük minden zsírját. Eb­ben megpirítjuk először a lebbencstésztát, állandó­an kevergetve, hogy szép világosbarna és hólyagos legyen, s amikor már majdnem kész, beleszóljuk a tarhonyát. Azt is ugyanúgy pirítjuk, nem baj, ha ki­csit odakap. A négyfelé, majd vékony szeletekre vágott krumplit is hozzáadjuk, sót, pirospaprikát keverünk bele, és rögtön levesszük a tűzről. A kol­bászt nem túl vékonyra szeljük, a meghámozott, egész hagymával együtt beletesszük a lábosba és felöntjük körülbelül fele mennyiségű vízzel. Ez­után felforraljuk, lefedjük, majd nagyon lassú tű­zön rotyogtatjuk 5-6 percig. Mintha rizst főznénk, törülközőbe vagy vastag konyharuhába bugyolál- juk, és fél óráig hagyjuk dagadni. Ha minden a terv szerint alakul, akkor a tészta teljesen beszívja a vi­zet, a kolbászkarikák a lebbencs felszínén daga­doznak, és nagyon finom illat árad a lábosból. Frissen a legjobb. A hagymát el lehet távolítani, csak az íze miatt főztük bele. Ecetes uborkával vagy szezonban kovászossal tálaljuk. Megyeri Zsuzsanna KALENDARIUM I. 1905. JÓZSEF ATTILA emléktáblát helyeze­tek el a Gát u. 3-5.sz. ház falán. Kovács Ferenc szobrász alkotásának felirata: „E házban szüle­tett 1905. ápr. 11-én JÓZSEF ATTILA, a ma­gyar proletáriátus nagy költője.” 3.1944. A Gubacsi út 35. sz. ház előtti járdán ta­lálható betonból készült FESZÜLET korpusz- szál, felirata: .Állította: Ismeretlen hivő, 1850 Elpusztította a gyűlölet 1944. ápr. 3., helyreál­lította a szeretet, 1944.. okL 6.” 1933. A „K1SSZAKASZ” premieije. 10.1890. Megkezdte működését a PASTEUR IN­TÉZET a Rákos, ma Hőgyes Endre utcában. II. 1905. JÓZSEF ATTILA a Gát a 3. sz. alatti szürke bérház egyik földszinti szoba-konyhás lakásában látta meg a napvilágot e napon. Ez a lakás ma emlékszoba. 15.1899. A Mester utcai fiatalokból alakult alkal­mi „vadegyletekből” ezen a napon szervezte egyesületbe SPRINGER FERENC, az első el­nök a FERENCVÁROSI TORNA CLUB-ot. 21.1929. CHOLNOKY LÁSZLÓ 1900-tól a Rá­day u. 54. alatt lakott ezen a napon bekövetke­zett haláláig. 21.1901. Az FTC az egyetlen magyar labdarugó csapat, amely az első bajnokságtól kezdve az I. osztály tagja. Első bajnoki mérkőzését e napon megnyerte a MUE ellen. 24.1879-ben ezen a napon szentelték fel az 1867- től épített BAKATS téri belső ferenvárosi plé­bánia TEMPLOMOT, amely YBL MIKLÓS tervei alapján épült újjá. Az 1838-as nagy ár­vízben az eredeti alaposan megrongálódott. 181. éve, 1822-ben kezdődött Ferencváros el­ső TEMPLOMÁNAK építése. 27.1960. Gyermekek számára VÉRADÓÁLLO­MÁS nyílt a DELEJ u-ban. 29.1876. GÁRDONYI GÉZA a Soroksári út 21. alatti ház 1. emeletének 11. számú, lakásában élt 13 éves korában, 1876. áprilisától a követ­kező év október 10-éig. 524 éve, 1479-ben aratott győzelme emlékére ál­lították KINIZSI PÁL emléktábláját, Ungvári Lajos szobrász Kinizsi domborműves alakját ábrázoló alkotását, az Üllői u. 31. sz. ház Kini­zsi u-i oldalán. Felirata: Kinizsi utca „KINIZSI PÁL, a kenyérmezei csata 1479 győzte hadvezére, a magyar népmondák legendás hő- se. 375 éve, 1788-tól FÖLDI JÁNOS, orvos, termé­szetbúvár, költő nyelvtudós a Ráday-család há­zának és könyvtárának, a Ráday u. 30.sz. alatt, gyakori látogatója 155 éve, 1848-ban Lechner Ödön magyaros nép- motívumú faragásokkal készült bronz szobrát Pankotai Farkas Béla szobrász, és Kende Péter építész alkotását az Iparművészeti Múzeum elé hozták a Liszt Ferenc térről. Felirata: „A nem­zet építészmestere LECHNER ÖDÖN.” 110. éve, 1893-ban halt meg MARKUSOVSZKY Lajos. Mellszobrát Papachristos Andreas szob­rászművész alkotta. Felirata: „Markuswovszky Lajos (1815-1893). Az egyesülési szellem ko­runk legtermékenyebb eszméje, a sajtó termé­szetes eszköze. Egyesüljünk, hogy tehessünk.” Ferencvárosi KONYHAMESÉK

Next

/
Thumbnails
Contents