Ferencváros, 2002 (12. évfolyam, 1-12. szám)

2002. február / 14. szám (2. szám)

Rönk Múlt év decemberében vette kezdetét a fővá­ros közvilágítási hálózatának felújítása. A fő­városi önkormányzat és a Fővárosi Elektro­mos Művek által létrehozott Budapesti Dísz- és Közvilágítási Kft. többlépcsős programjá­nak első szakaszában, idén 38-39 ezer fényfor­rást újítanak fel, alakítanak energiatakarékos­sá. Élettartamuk - ígérik a szakértők - így jó­val hosszabb lesz, mint az eddigieké volt, s jó­val kevesebb lesz a meghibásodás is. Az első ütemben - 2002-ben - a József Attila lakótele­pen s környékén, az Ecseri úton, a Ferde utcá­ban, az Üllői út és Ferde utca kereszteződésé­nél, illetve a Gyáli út és Illatos utca találkozá­sánál cserélik ki a lámpatesteket. A Részönkormányzat (Rönk) idén is meghir­dette hagyományos pályázatát, amely a lakó­környezet parkosítására, a zöldfelületek bővíté­sére és gondozására szólítja fel a József Attila lakótelepen élőket A pályázó társasházaknak vállalniuk kell az elnyert növényeknek a kör­nyező közterületekre történő kiültetését, a zöldfelület egy éven át történő gondozását. Társasházanként csak egy pályázat nyújtható be, a külön tájékoztatóban felsorolt növények­re és anyagokra, legfeljebb bruttó 30 ezer fo­rintos értékhatárig. A pályázatokat 2002. már­cius 31 -ig lehet eljuttatni a Rönk Ügyfélszolgá­lati kirendeltségére (Toronyház u. 3/a), ahol a részletes pályázati kiírás és mellékletei is átve­hetők. KÉSZÜLHET A FACSIGA A Részönkormányzat legutóbbi testületi ülésén kézről kézre járt egy különleges kisplasztika, amely egy araszoló csigát ábrázolt. Azért került az ülésterembe, hogy megalapozza a döntést, amely egy nagyméretű - alkalmi játszószernek is használható - faszobrot álmodott a lakótelep Napfény utca-Dési Huber utca kereszteződé­sében levő „nagyjátszóterére”. A testület támo­gatta a facsiga elkészítését, melynek kifaragá­sára a Ferencvárosban élő ismert szobrászmű­vészt, Csákvári Nagy Lajost (művésznevén: Zeuszt) kérte fel. A szobor tölgyből, vagy éger­fából készül majd el, s kb. 1,6 méter magas és 1,5 méter hosszú lesz. A tervek szerint úgy lesz kialakítva, hogy hátán - a csigaházon kívül - négy-öt kisgyereket is elfér majd. Nem nehéz megjósolni, hogy a rövidesen felújításra kerülő játszóhely egyik nagy kedvence lesz. ÚJ UTAKON A KÖZBIZTONSÁG ÉRDEKÉBEN A Részönkormányzat ülésein már több alka­lommal is megfogalmazódott, hogy a József Attila lakótelepen a közrend és a közbiztonság nem kielégítő, sőt az utóbbi időben mintha va­lamelyest még rosszabbodott is volna a hely­zet. Szinte mindennaposak a környezetrongá­lásról, a közrend megsértéséről és környezet­szennyezésről szóló bejelentések. A Rönk kép­viselői nemrég előzetes javaslatot dolgoztak ki egy „telepőri ’ szolgálat létrehozásával kap­csolatban. A telepőrök napi 12 órában (akár késő esti és éjszakai szolgálattal is) őriznék a lakótelep játszótereit, parkjait, az önkormány­zat közterületeken elhelyezett vagyontárgyait. A gyalogos, kerékpáros, vagy gépkocsizó te­lepőrök egy rádiótelefonos diszpécserköz­ponttal, s rajtuk keresztül a rendőrséggel és a közterület-felügyelettel lennének állandó ösz- szeköttetésben, így valamennyi általuk észlelt szabálysértéssel és bűncselekménnyel kapcso­latban azonnal megindulhatna az eljárás. A Részönkormányzat határozatot hozott arról, hogy szükségesnek tartja a telepőri szolgálat felállítását, s azt kérte a kerület polgármesteré­től, hogy a Ferencvárosi Közbiztonsági Kht-t kérje fel az elgondolás szakmai értékelésére, és a szakértők véleményét mihamarabb ter­jessze a Részönkormányzat elé. ÁS TÁRGYAINK Aki komótosan sétál végig lakótelepünkön, számos apró — de nagyon bosszantó - jellel szembesülhet, melyek sajnos legalább annyi­ra jellemzik a lakókörnyezetet, mint az a több száz munkaóra, amellyel fásítanak, virágosí- tanak, avartalanítanak az itt élők, hogy szebbé tegyék szőkébb és tágabb otthonukat Ballagsz például gyanútlanul, amikor egy betontuskó ötlik szemedbe. Két irdatlan nagy acéllánc egyik végét ágyazták a betonba, má­sik végük egyazon szemeteskuka két szom­szédos fülét öleli körbe. A zárószemeket egy- egy termetes lakat rögzíti egymáshoz. Nyil­vánvaló, hogy a társasház megelégelte, hogy folyamatosan ellopják a szemetestartályát, s ezért kényszerült a furcsa megoldásra. Nem ők tehetnek róla, hogy ez a „lánc-reakció” ala­posan lerontja a ház előtti kis park látványát. Tovább lépdelsz, s arra leszel figyelmes, hogy a levéltelen téli faágak közt valami koszló sár­ga, feketés piros és szürkült kék izé vonzza a tekinteted. Nem kell nagyon meresztened sze­meid, hogy rájöjj: három — egyébként jobb sorsra érdemes - frottírtörölköző lengedez a lombkorona helyén. Elszíneződéseikből ítél­ve, meglehetősen régen. Hogy kerültek oda? Ha körülnézel, könnyen kitalálod, hiszen a hi­deg ellenére az erkélyek egy részén, a balkon­korlát most is ruhaszárítóként üzemel. Egy erős széllökés kaphatta fel a rosszul rögzített fürdőszobai kellékeket, még talán az őszutón, s vitte, ameddig csak vihette. A törölközők gazdája pedig látva, hogy keresztet vethet rá­juk, lemondón legyinthetett, s nem fáradt az­zal, hogy megkísérelje leszedésüket. Ha foly­tatod a gyalogutad, hamarosan újabb bosszú­ság redőzheti be a homlokod. Nincs egy éve, hogy gyönyörűen felújították a forgalmasabb helyekre a fák köré állított szép zöld lakossá­gi hirdetőtáblákat. Azért tették őrhelyükre őket, hogy a helybeliek ingyen, és esztétiku­sán hirdethessenek. Amikor a harmadik táblá­nál is ugyanazt tapasztalod, meggyőződésed­dé merevedik a hit: valamiféle kialakulófél­ben levő helyi népszokásra leltél. A hirdető négy oldalán ugyanis mindenütt: jó, ha három cédula fityeg, míg előtte - tőle talán fél méter­re - a lámpavasakon szinte nincs egy négyzet- centimétemyi szabad hely sem. Azok több. egymásról hámló vastag rétegben színes pia- kát- és cédulahengemek látszanak. A szom­szédos fán pedig rajzszögek, és belőtt kárpitos kapcsok rögzítik jó néhány elvetemült lakos­sági hirdető kusza sorait. Nem messze az ol­dalsó házfalra - röviddel a homlokzat teljes felújítása, a friss festés után - egykor valami szörnyen fontos közlendőt mázolt valaki. A felháborító ocsmányságot egy második ro­hammal eltüntették az épület lakói. Persze, nem tudták ugyanazt a színt ismét kikeverni, ezért árnyalatában ma is felfedezhetők haj­danvolt szöveg körvonalai. Hiba volt azonban megnyugodva hátradőlni. Éjjel-nappal felvi­gyázónak kellett volna őrizni a falakat. A nem kívánt szöveg eltakarására szolgált fedőfesték tetején ma újabb - nyilván mély értelmű, de az efféle „művészet" iránt kevéssé fogékony városlakó számára csak ákombákomnak tűnő- falfirkák éktelenkednek. Most kályhaezüst­tel dolgoztak a flakonbrigádok, hogy semmi­féle fedőfesték ne fogja be ezúttal az alkotásu­kat. Miként a szertefolyt ábraszerűség, úgy teljed a szomszédságunkban a nemtörődöm­ség, a mások munkájának és tulajdonának a semmibe vétele. Minél előbb gátat kéne szab­ni e kedvezőtlen folyamatoknak. Legyetek éberek! - hegedűs ­SLICC ÉS CIRKUSZ j Halász Péter, a hosszú ideig New Yorkban élt színházi rendező tavaly novemberben mutatta be a Városi Színházban Slicc című, 48 órás színpadi produkcióját. Halász mindig is külö­nös előadásairól volt nevezetes. Mielőtt 1976- ban társulatával a közös emigrációt választot­ták volna, lakásszínházat üzemeltettek. Az el­lenzéki színezetű— meglehetősen formabontó- előadásokat folyamatosan figyelemmel kí­sérték a rendőri szervek. '76 után Halász előbb Párizsban, majd Amerikában tevékenykedett, majd a rendszerváltás után hazatért. Nemrég Jeles Andrással együtt átvették az egykori Dé­ryné (a későbbi JózsefVárosi) Színház vezeté­sét, amelynek a Slicc volt az első bemutatója. Kevesen tudják, de az egykor elhallgattatott Halász-féle színháznak komoly kötődése volt a József Attila lakótelephez. 1969-ben a Dési Huber Művelődési Házban mutatták be (az ak­kor még nyilvánosságot élvező, de utána rög­tön betiltott) első darabjukat, az 1968-as prá­gai tavasz eltiprásának emléket állító Testvér­balladái. Benkő Imre, a Wordl Press Photo és Interpress Photo többszörös aranyérmes hírképésze, a Balázs Béla- és Rodcsenko-díjas fotóművész indulása is összefügg a lakóöve­zettel. Néhány éve a Fotóművészet című fo­lyóiratnak adott inteijújában megemlítette, hogy a József Attila lakótelepen letáborozó Eötvös Cirkuszról készítette első felvételeit, amelyek a nevével - MTl-s fotóként - megje­lentek a hazai lapokban. A jeles művész azóta megfordult és képriportokat készített Afga­nisztánban, Kambodzsában, Kínában, Koreá­ban, Kubában, Vietnamban, az arab világban és Mongóliában is. Az éppen felépülőfélben levő betonházak tövében felhúzott cirkuszi sá­tor azonban, a fellépő akrobaták (köztük a nemrég elhunyt világhírű zenebohóc), vala­mint az első közönségük is mindmáig élénken élnek emlékezetében. - háes ­Ferencváros

Next

/
Thumbnails
Contents