Ferencváros, 2002 (12. évfolyam, 1-12. szám)

2002. november / 11. szám

Iskola Értéket közvetítenek az ifjúságnak Hűségpénz a Ferencvárosban A nemzet napszámosai - így nevezte Németh László író szavaival őket a közvélemény. Ok meg nevelték tovább az újabb és újabb nemze­dékeket a munkára, az életre. Tanár vagy? És miből élsz? - de sokszor kellett az ilyen kérdé­sekre pironkodva válaszolniuk. Napjainkban pe­dig egyesek már-már irigylésre méltónak véli a pedagógusok helyzetét, mivelhogy szeptember­ben ők is megkapták az új kormánytól az 50 szá­zalékos fizetésemelést. De vajon hogyan látják most, megnövelt jövedelmük birtokában, ők a pedagóguspálya megbecsültségét és távlatait? Erre kerestük a választ a József Attila-lakótelep iskoláiban.- Amióta az eszemet tudom, mindig pedagó­gus akartam lenni - kezdi szavait Kiss Andrea magyarszakos tanárnő és szabadidőszervező a Vajda János Újreál Gimnáziumban. - Még ma is fülemben cseng az első diplomám átvételekor elhangzott útravaló: „Szélnek eresztettem kato­náimat, megáldom fegyvereiket.” Én hiszek megáldott fegyvereim, vagyis a tudásom erejé­ben. Minden nap új erőt ad számomra, hogy a tanítványaim szeretnek. Mint magyarszakos, so­kat költők könyvekre. Most körülbelül 80 ezer forintot kapok kézhez havonta. Két éve családi segítséggel jutottam lakáshoz, ennek terheit még hosszú évekig viselem majd. Mindenesetre én könnyebb helyzetben vagyok, mint családos kollégáim, hiszen még nincs sem férjem, sem gyermekem. Szomorúan láttam az elmúlt évek­ben, hogy a szakma legjobbjai mentek el anyagi okok miatt a pedagóguspályáról. Remélem, a fi­zetésemelés hatására visszatérnek közülük néhá- nyan.- Úgy vélem, majd csak hónapok elteltével válik érzékelhetővé, mennyire javult a pedagó­gusok életszínvonala - kapcsolódik a beszélge­tésbe Lakatos Tibor matematika-informatika szakos tanár. - Én most keresek annyit, mint a feleségem, aki egy cégnél adminisztrátor, kö­zépfokú végzettséggel. Nem csoda, hogy koráb­ban sokan felcserélték a katedrát más, jobb kere­seti forrással. Örvendetes a mostani béremelés, mert reményt ad arra, hogy a jóképességű és el­hivatottságot érző fiatal diplomások is itt keresik majd a boldogulásukat. Most még a mi pályánk presztízsét alacsony szintűnek látom. Annak az időszaknak, amikor a nemzet napszámosai vol­tunk, most a modernebb változatát éljük. Kivet­tek a kezünkből minden olyan eszközt, amivel a diákot, akár akarata ellenére is, folyamatos mun­kára, vagyis tanulásra tudtuk szorítani. Pedig ha például emiatt egy pályakezdő tanár folytonosan kudarcot él át, elmehet a kedve ettől a hivatástól. A fennállásának 145. évfordulóját ünneplő Lengyel Gyula Kereskedelmi Szakközépiskolá­ban dr. Pécsi Ágnes egyiptológus, magyar-tör- ténelemszakos tanár a Pedagógusok Szakszer­vezete képviselőjeként is összefoglalta vélemé­nyét.- Itt érettségiztem, s húsz éve tanítok ebben az iskolában. Kezdetben a fizetésem 2400 forint volt. Abból neveltem egyedül a gyermekemet, s jutott belőle könyvekre és színházjegyekre is. A mostani fizetésemelést nagyon megkésettnek tartom. Mindig vállaltam túlórákat, esti és lev­elezőtagozaton is tanítottam, de most már kez­dem érezni, hogy fáradok. A megemelt óraszám miatt estére már elmegy a hangom. Ha valaki most minket irigyel, vessen számot azzal is, hogy mi nem heti negyven órát, hanem annál jó­val többet dolgozunk. Régebben színházba vit­tem a gyermekemet, mert külföldi utakra nem vihettem, ma azonban már az operabérlet vásár­lását is meg kell gondolnunk, mert az ára meg­többszöröződött.- Én félve nézem a gyermekeket nevelő ta­nártársaimat - veszi át a szót Bognár Ágnes ké- mia-áruismeretszakos, protokollt is oktató tanár­nő, aki a Pedagógusok Demokratikus Szakszer­vezetének a tagja. - Látom, hogy a pedagógus­gyerekek anyagi szempontból hátrányos hely­zetben vannak a társaikhoz képest. A tanári pá­lyán dolgozó szülő sokszor kénytelen lemonda­ni a kulturális javakat közvetítő drága eszközök­ről. Pedig hát azokat ő is szeretné megadni a gyermekének. Ezért nem lehetünk maradéktala­nul elégedettek még a mostani fizetésemeléssel sem. Mi értéket igyekszünk közvetíteni, ehhez kéne megerősítést kapnunk a társadalomtól, akár úgy is, hogy ne kényszerüljünk örökös spó- rolgatásra. Mi lesz, ha az Európai Unióhoz csat­lakozunk? Akkor a mostani bérszorzónak is emelkednie kell!- Jövedelmi színvonalunk mellett van más is, ami a közérzetünket befolyásolja - szól ismét dr. Pécsi Ágnes. - A szülői és a diákjogokon kí­vül a pedagógusok jogai is fontosak lennének! A mi szakmánk társadalmi presztízsét csak egy komplex rendszeren keresztül lehetne tovább emelni. Jó lenne, ha például négy-ötévenként el­mehetnénk félévre kutatni, tudományos felké­szültségünket megújítani és bővíteni. Példa nél­kül álló, hogy én a saját iskolámban ezt megte­hetem, de próbálnám csak meg bármelyik má­sikban! A tanári pálya megbecsültségének ala­csony színvonala eddig visszatükröződött olyan következményekben is, mint például: rengeteg írni, olvasni nem tudó gyerek kerül ki a nyolca­dik osztályokból, s őket aztán nekünk kell az el­ső évben itt emelt óraszámban felzárkóztatni. Az egyetemeken felvételizőket is alaposabban meg kellene válogatni, hogy ne azért jusson be vala­ki a tanári szakokra, mert máshová nem vették fel. A Kosztolányi Dezső Általános Iskolában Mógor László földrajz-rajzszakos tanár szerint sok múlik a pénzen:- Tanárként mikor érezném igazán jól maga­mat? Ha a szakkönyvek megvásárlása nem okozna gondot; ha ténylegesen úgy tudnék ké­szülni a következő tanítási napra, ahogy azt a belső tartásom, igényszintem megkívánná; ha nem kéne elsődlegesen az árát firtatni a kultúrá- lódásnak. Most a fizetésemelésnek természete­sen örültem, csak az „50 százalékos” jelzőt kéne elhagyni előle, mert én például csak 15 ezer fo­rinttal kaptam többet, mint az előző hónapban. Tizenhat éve tanítok, s tapasztalataim alapján úgy vélem, a mi pályánk el fog tolódni a szolgál­tatás irányába: a szülők és az önkormányzat lesznek a megrendelők, s az iskolának az ő igé­nyeiket kell majd kielégítenie.- A fizetésemeléssel valójában a kezdő pedagó­gusok jártak igazán jól - fejtegeti Bodnár Nagy Sarolta tanítónő, aki informatikát is oktat ugyan­ebben az iskolában. - A 10-15 éve tanítók ugyanis kevesebb pénzt találtak a borítékjukban, mint amennyire számítottak. Megemelt járandóságuk nagy részét elvitte az adó. Én huszonöt éve tanítok, most nettó 100 ezer forintot keresek és ebben már benne vannak a pótlékok is. Nagyszerű és erről kár lenne hallgatni, hogy aki több mint egy évtizede pedagógus a Ferencvárosban, az a hűségéért külön juttatásban részesül. Én a kilencedik kerületben le­dolgozott tizenhét évem után 20 ezer forint hűség­pénzt kapok. Ha a tudásalapú társadalmat kívánjuk megteremteni, életpályamodellt kéne kialakíta­nunk. Tovább javítaná közérzetünket, ha a tanár például költségtérítést kapna, s leírhatná adójából a saját pénzén vett könyvek, íróeszközök árát. Sokan közülünk csak a turkálóból tudnak öltözködni, pe­dig nekünk is meg kell jelennünk a gyerekek előtt! Az évi 24 ezer forint mhapénz, amit kapunk, nem sok, a köztisztviselők ennek a többszörösét kapják. Mindenesetre a mostani fizetésemelésünk mégis­csak jelentős lépés volt a jó irányban. Garamvölgyi Annamária KÖZLEMÉNY A Leövey Gimnáziumért Alapítvány /1096 Bp. Vendel u. 1./ köszönetét mond mindazoknak, akik személyi jövedelemadójuk 1%-val segítették az alapítvány munkáját. Az alapítványnak juttatott 823.185 Ft-ot versenyek nevezési díjainak befizetésére, nyelvvizsgák díjainak részbeni visszatérí­tésére, iskolai tanulmányi kirándulások és táborok költségeinek támogatására, továbbtanulási és szociális ösztöndíjra, kulturális rendezvények szervezéséhez, kiemelkedő tanulók jutalmazására használtuk fel. Kérjük támogatóinkat, továbbra is tiszteljenek meg bizalmuk­kal Adószámunk: 18037724-1-43 Számlaszámúnk: 11709002-20073792. Köszönettel; Az alapítvány kuratóriuma Bp, 2002. október 8. Közlemény A Családi Szolgálatok Ligája Alapítvány (1096 Budapest, Lenhossék u. 18.) köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik sze­mélyi jövedelemadójuk 1%-át felajánlották számára. Az így be­folyt 228.906,- forintot az alapítvány az önkéntes segítők képzé­sére, és a családterápiás rendelés fenntartási költségeire használ­ta fel. Lobogó Utcai Iskoláért Alapítvány 1098 Budapest, Lobogó u. 1. 2001. ÉVI ALAPÍTVÁNYI KÖLTSÉGEK I. Anyag és árubeszerzés 94.976,- Ft LCD író 19.988.- Ft 2. Multifunkciós nyomtató 74.988,- Ft II. Egyéb költségek 22.800,- Ft III. Erdei iskola, szállás, étkezés 258.350,- Ft IV. Versenyeztetés 23.950,- Ft V. Könyvvásárlás, támogatás 36.115,-Ft VI. CD vásárlás 6.900 Ft VII. Nyomtatvány, posta ktg. 9.660,- Ft VIII. Ballagási dekoráció 9.000 Ft Összesen 461.751,- Ft Péterfai János kuratórium elnöke Ferencvárosi 13 2002. november

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents