Ferencváros, 2002 (12. évfolyam, 1-12. szám)

2002. november / 11. szám

Háttér Széchenyinek és Kossuthnak a polgári átalakulással kapcsolatban más elképzelé­seik voltak. Ennek részbeni oka származási különbözőségük. Széchenyi István az ország egyik legnagyobb földbirtokos családjából származott, édesapja Gróf Szé­chényi Ferenc Bécsben (is) élő szabadkőműves volt, közismert, hogy ö alapozta meg a Nemzeti Múzeumot és a Nemzeti Könyvtárat. Édesanyja Festetics Júlia, aki Festetics Györgynek a Georgikon megalapítójának a nővére. Széchenyi István mint világlátott arisztokrata a megfontolt fejlődés, a haladó bécsi körökkel való együttműködés híve. Meggyőződése, hogy a modernizáció vezetőerejének saját ré­tege az arisztokrácia a legalkalmasabb. Mai modern kifejezéssel élve ő a gazda­sági ágazatok között az infrastruktúra fejlesztését tartotta a legfontosabbnak. Kossuth Lajos a köznemességben látta a fejlődés motorját Folyamatosan tá­madta a nemesi adómentességet Két legfontosabb gondolata az „érdekegyesítés” aminek a lényege az, hogy a különböző társadalmi csoportok egy közös cél érde­kében megpróbálnak „közös nevezőre” jutni Másik a kötelező örökváltság. En­nek lényege, hogy a jobbágy váltságdíj ellenében legyen saját telkének tulajdono­sa és elképzelése szerint ennek az összegnek a jelentős részét az államnak kell áll­ni Mint a cikkből is kiderül gazdasági programjában kiemelten hangsúlyozta az ipar fejlesztésének szükségességét. Göncz Árpád a Magyar Köztársaság volt elnöke a Kossuth év fővédnöke úgy fo­galmazott, hogy „negyvennyolcat egyként magáénak vallotta holtáig Kossuth és Széchenyi, Kossuth és Batthyány, Kossuth és Görgey. Mert eltérő vérmérsékletük, múltjuk nem szembe állította őket, hanem holtukig egymás mellé. Vitatársként, harcostársként Erkölcsileg, politikailag: magyarokként ” ló német áruk kegyelemdöfésben részesí­tenék a gyönge magyar ipart. A megoldás, hogy Magyarország határain egyébként is meglévő vámhatárt védővámmá kell ala­kítani. 1844-ben, amikor megalakult a Magyar Középponti Vasúttársaság, Kos­suthnak még módja volt a Pesti Hírlap ha­sábjain javaslatot tenni rá, hogy mielőbb építsék ki a Pest-Fiume vasútvonalat, hogy a magyar áruk közvetlenül kerülhes­senek a kikötőkbe. (Fiume Mária Terézia egy rendelete óta Magyarországhoz tarto­zott) Ugyan ebben az évben alapítja meg Kossuth Perczel Mórral a Védegyletet. Akik beléptek megfogadták, hogy tíz éven keresztül lehetőleg csak magyar árut vásá­rolnak. Szintén ebben az évben szavazta meg az országgyűlés azt, hogy Magyaror­szágon a hivatalos nyelv a magyar, ez ki­élezte az ellentétet a Magyarországon élő nem magyar anyanyelvűekkel. Az Ellenzéki Párt 1844-ben Kossuthot leváltják, Szalay László személyében a művelt és a kultú­rált centralisták kapják meg a Pesti Hírla­pot. Ekkor már Bécsben minden mérsé­keltebb reformtörekvést támogatnak. Részben ennek hatására 1846 őszén meg­alakult a Konzervatív Párt, tagjai egyrészt hívei voltak a lassú reformoknak, más­részt maradéktalanul hűek az udvarhoz. Velük szemben alapítja meg Gróf Batthy­ány Lajos 1847 tavaszán az Ellenzéki Pár­tot. Kossuth, mint frontember Deák távol­létében vezeti az ellenzéki csoportot az or­szággyűlésben. így történt, hogy 1848. március 3-án elmondta híres felirati be­szédét, amelyben az ellenzéki nyilatkozat elfogadását követelte, valamint alkot­mányt nem csak Magyarország, hanem a Habsburg Birodalom örökös tartományai számára is. Mint a történelemből tudjuk az események már nem az országgyűlésben folytatódtak, hanem Bécs, Pest és Prága utcáin. Kitört a forradalom. Az 1848-49-es forradalomban Az első felelős magyar kormányban, melynek elnöke Batthyány Lajos volt Kossuth a pénzügyminiszteri tárcát kapta meg. A választások után 1848. július 5-én ült össze az első népképviseleti ország- gyűlés Pesten. Július 11-én mondta Kos­suth a híres megajánlási beszédét, amely­ben 200.000 újonc és 42 millió hitel meg­szavazását kérte. 1848. augusztus végén, mikor a szerbek fellázadtak a Délvidéken, horvátok meg fenyegették az országot a bécsi udvar támadást intézett Kossuth el­len. Módosítani akarták az áprilisi törvé­nyeket, meg akarták szüntetni a hadügy- és a pénzügy minisztériumokat. Ahogy ra- dikalizálódtak az események - anélkül, hogy Kossuth akarta volna - személye egyre fontosabbá vált. A horvátok szep­tember 11-én átlépték a Drávát és a fővá­ros felé tartottak. Batthyány még aznap beadta lemondását. (Széchenyit már egy héttel korábban Döblingbe szállították idegösszeroppanással.) Kibocsátották az első Kossuth-bankókat, felállították az el­ső honvéd zászlóaljakat. Szeptember 29- én Pákozdnál megállítják Jelaéiae támadá­sát, ugyan ebben az időben Ozoránál Perczel és Görgey kerítik be az ellenséges erőket. A külső támadások idején megvá­lasztják az Országos Honvédelmi Bizott­mány elnökének, s mint ilyen a forrada­lom elsőszámú személyisége lett. Nehéz dolga volt, folyamatosan egyensúlyoznia kellett a békepárt és a radikálisok között. Ezen kívül a tisztikar is - különösen Gör­gey - nem egyszer berzenkedett intézke­dései ellen. Mindenképp érdeme, hogy rá­bírta a nem túl forradalmi országgyűlést arra, hogy Debrecenbe is kövesse, onnan irányította a sikeres tavaszi hadjáratot. Az 1849. április 14-én elfogadott Független­ségi Nyilatkozatban kimondták a Habs­burgok trónfosztását és Kossuthot kor­mányzóelnökké nevezték ki. Ekkor már „Európa csendes”, de a magyarországi forradalmat csak orosz segítséggel tudták leverni. Az emigráció évei Törökországban két évet volt kénytelen eltölteni, míg hajóra szállhatott. Ez az év­tized mégis reményteli, úgy érzi, hogy amit nem tudott otthon megtenni azt elér­heti a diplomácia segítségével. London­ban és az Egyesült Államokban egyaránt nagy szimpátiával fogadták. New Yorkban 101 ágyúlövés üdvözölte, Washingtonban beszédet mondott a kongresszusban. Eu­rópába visszatérve Londonban telepedett le. A Habsburgokra vereséget hozó 1859- es itáliai háború idején, mint az emigráció többi tagja ő is bizakodik. A gyors béke­kötés után ezek a remények szertefoszla­nák. Az 1860-as évek elején Torinóba köl­tözik. Sokan felkeresték Magyarországról személyesen is a „turini remetét”. Ott dol­gozta ki a Dunai konföderációs tervét, melyben a szomszéd népekkel való meg­egyezést kereste a Habsburgok nélkül. A kiegyezést ellenezte, melynek megrázó dokumentuma Deákhoz írt Kasszandra le­vele. 1889-ben nyolcvannyolcadik éves korában megfosztották magyar állampol­gárságától. 1894-ben halála megrázta az országot. Holttestét hazaszállították, a Ke­repesi temetőben helyezték örök nyuga­lomra. A gyász szertartáson többszázezren vettek részt. Állami temetést nem kapott, a főváros temette el. Ferencváros 11 2002. november

Next

/
Thumbnails
Contents