Ferencváros, 2002 (12. évfolyam, 1-12. szám)
2002. augusztus / 8. szám
Ferencváros AUGUSZTUS 20. Dunántúli és felvidéki barokk templomok oltárképei mutatják be azt a jelenetet, melyben a jellegzetes zsinóros magyar viseletbe öltözött Szent István a felhőkön trónoló Boldog asszony előtt térdel, míg az országot jelképező koronáját angyalok emelik a magasba. Az ikonográfiái típus, a Szent István alakjával kiegészülő madonna ábrázolásának neve Patrona Hungáriáé Magyarország Nagyasszonya. A történet eredete a Hartvik-féle Szent István legenda, mely szerint István király, fia Imre herceg halála után állítólag Mária oltalmába ajánlotta országát. A felajánlást csak a katolikusok tekintik hitelesnek, mégis a történelemben és a közgondolkodásban ennek jelentősége volt. Az uralkodás folytonosságát egyes időszakokban nem az uralkodó személye, hanem a korona és a Magyarországot oltalmazó Szűzanya személye hitelesítette. István törvényei alapozták meg a magyar alkotmányosságot. Gondolkodásának középpontjában - legalábbis utólag visszatekintve - a függetlenség állt. Uralkodásának közel negyven esztendeje alatt a magyar király nem lett sem a bizácni, sem a német-római császár, sem pedig a pápa hűbérese. Ugyanakkor gondoskodott az egyház függetlenségéről. Ezek a belső és külső függetlenségi törekvések a következő ezer esztendőben végigkísérték történelmünket az Aranybullától a Habsburg- ellenes megnyilvánulásokig. Ami a különböző gondolkozású társadalmi csoportokat összekötötte az sokszor csak egy-egy szimbólum volt. A fent említetteken kívül mindannyiunk közös szimbóluma a kenyér. Ennek az ünnepnek nép eredete az aratás végeztekor a friss gabonából sütött „új kenyér” megünneplése. Persze voltak itt olyan időszakok is, amikor ezeket a közös jelképeket - kivéve az új kenyeret - háttérbe szorították, amikor csak az alkotmány frissen írott ver-zióját tekintették elfogadhatónak. Ám augusztus 20-a akkor (is) az alkotmány ünnepe volt! Tűzijátékkal, víziparádéval. Azokban az években is az emberek többsége - legalábbis nyáron - jókedvű volt. Korabeli kissé profán vicc szerint bemenvén a henteshez elénk tárni a kép: jobbra a fikusz, balra a kaktusz, középen meg a felirat, hogy ÉLJEN AUGUSZTUS HÚSZ. ! A Nagyvárad téri óra Sokáig laktam a Belső-Ferencvárosban. Régóta lakom a belvárosban. Mindig szerettem környezetemet. Tettem annyit érte, amennyit írással tehettem. Mostanában többször volt alkalmam az újuló kerület utcáit végigjárni. Nem volt minden tanulság nélkül. Részben, hogy a régi hangulat helyett már a 21. század élete körvonalazódik, részben, hogy azok a házak, amelyeket legelső formájában meg lehetett őrizni, megtörtént. A most folyó Mester utcai szépítés teljesen új képet fog adni, kétségtelen. De nem baj. Már a Haller utca is szemrevaló, pedig nem volt sok néznivaló rajta a múlt század közepén. A Nagyvárad tér sarkán álló ún. piros városi-ház irányjelző. Bárki kérdez valamit, merre menjen, először a házra hívják fel a figyelmet. Ennek külső megjelenése tiszteletreméltó. Még mindig. Itt nincs ok vakolat hiányra. Egységesen néznivaló a ház. Amikor építették, a térré néző rész legfelső részén órát helyeztek el. Ez az óra igen hosszú ideig szoktatta az embereket arra, hogy hozzá igazítsák lépteiket, az óra hűségesen mutatta a pontos időt. Hogy voltak kárt okozó idők? Voltak. Az óra is belekerült a kár elszenvedésébe. De nem sokáig. Kijavították. Ismét segítségére volt azoknak, akiknek esetleg - mert volt olyan időszak is -, nem volt órájuk. Egy nem szép napon ismét megállt az óra. Azután eltűnt a „Zifferblatf’-ja is. Sok reklamáció ellenére az óra állt. Már-már leszoktak arról, hogy felnézzenek. Nincs, hát nincs! De, lám csoda történt. A napokban vártam a 24-es villamosra. Nézelődtem. Megnéztem a saját órámat, s csak úgy véletlenül felpillantottam az óra helyére, amikor majd sóbálvánnyá váltam, az óra ismét ott volt, mutatta az időt, pontosan az enyémmel egyezően. Figyeltem az embereket. Mikor hosszan néztem fel, más is ezt tette. Önkénytelenül megnézték órájukat - mert most már mindenkinek van, ily-olyan megelégedetten tapasztalták, hogy az óra jár, és jól jár. Nem tudom mióta jár ismét, de elismerésem a IX. kerületnek, hogy sikerült olyan állapotot teremteni, mint az a ház építésekor volt. Ez is egyik bizonyítéka, hogy folyik a törődés ... Dr. Dévai Lászlóné Ferencváros 21 2002. augusztus
