Ferencváros, 2002 (12. évfolyam, 1-12. szám)
2002. augusztus / 8. szám
2002. augusztus H elytörténet Folytatás az 5. oldalról! Ilyen például a BAV Bizományi Kereskedőház és Záloghitel Rt. épülete, mely 1903-ban készült el, eredetileg öt emelettel, de 1905-re két újabb emelettel egészült ki. Az épület méreteit jellemzi, hogy a föld feletti emeleteket kétszintes pincerendszer egészíti ki. A hat lépcsőházzal bíró épületkomplexumban az áru- szállítást eredetileg kézi meghajtású kötélliftek könnyítették meg, a belső információáramlást csőpostahálózat segítette. A Lónyay utca többi háza is sok építészeti érdekességet rejt magában, az udvarok, a lépcsőházak belső kiképzése méltán keltik fel a szemlélődő járókelők figyelmét, s még olyan házban is igazi művészeti alkotásra bukkanhatunk, melyről első pillantásra ezt nem feltételeznénk. A 26. számú ház főbejárata melletti kis lépcsőház mennyezetét például egy Lotz Károly által készített freskó díszíti. Mivel ez a ház is a Gregersen-vál- lalkozás tulajdona volt egykoron, s Gregersen egyik fia is itt lakott családjával, a Lotz-freskó megszületése a korábbi megbízás folytatásával magyarázható. Noha sok épület megérdemelné a bővebb bemutatást, ez a néhány példa is mutatja, hogy mindannyiunknak érdemes figyelmesebben járni-kelni, hiszen aki a Lónyay utcában sétálva néhány percet elidőz a házak előtt, igazi esztétikai élménnyel gazdagodhat, s talán a XIX. század végének hangulatát is megidézheti. Életképek a Lónyay utcából Amikor 1950 augusztusában 22 éves fiatalasszonyként és frissen végzett tanírónőként a Lónyay utcába költöztem, bizony másképp nézett ki mostani lakóhelyem. Az 1950-es években még Szamuely utcának hívták, és a 4/c sz. iskola falán emléktábla hirdette, hogy az utca névadója ennek az iskolának a növendéke volt. A mai városlakók közül sokan nem is sejtik, hogy mai lakóhelyük területén egykor temető működött. Az 1700-as években a Török Pál és Lónyay utca találkozásánál, a Kálvin téri templom mögötti területen is temető volt, ahol a dél-pesti elhunytakat temették el. A város előkelőségei a templomokba temetkeztek, amíg Mária Terézia 1774-ben kiadott „Generale norma- tivum in re sanitatis " c. rendelete ezt a temetkezési módot betiltotta. Addig a Kálvin téri templomban is elhelyezték a város nevezetes halottait, a templomhajó alatti kriptában. A görögkeletiek temetője a Csarnok térnél volt. De temető volt a XIX. században a Haller utcánál, a Haller téren is, a mai Mester utca, az akkori Temető utca végénél. Ismeretes az is, hogy a külső Soroksári úton 1891-ben urnatemetőt tártak fel, amelyben a bronzkori hamvasztásos temetkezések urnái kerültek napvilágra. A Lónyay és a Török Pál utca sarkán már akkor is működött a képző- és iparművészeket képző nagytekintélyű intézményt. A járókelők gyakran beszélgettek a Lónyay utcára nyíló nyitott pinceablakon, meglesve az ott folyó titokzatos műveleteket. A pince felfűtött kemencéiből áradt a meleg, miközben hol az üvegfúvók tevékenységét, hol az elkészült kerámiacsodák kemencéből történő kiemelését figyelhették meg a kíváncsiskodók. Ebben a több mint 50 évvel ezelőtti időben még villamos járt a mi utcánkban, a Kálvin tér és a Nagyvásártelep között. A 88-as számú villamos végállomása a Lónyay utca torkolatában volt, az akkor még Szabadság Áruháznak nevezett Kálvin téri áruház oldalánál. Az áruházban 6 Ferencváros
