Ferencváros, 2002 (12. évfolyam, 1-12. szám)
2002. június / 6. szám
2002. június G asztronómia Tengernyi tenger Az írószerboltot keresem. Hát, az már nincs, de lássuk, mi van a helyén! Bekukucskálok az ablakon, semmit sem látok, de azért felizgat a misztikus félhomály, na meg az étlap, ami ott kelleti magát az utcán, és a tengerrel kecsegtet. Álljunk csak meg egy percre! Hogy kerül ide a tenger? A mediterrán konyha, az oké, az most megy, meg jó is, de itt a Kálvin téren, és ilyen névvel, hogy Calvin étterem? Izgalmam tovább fokozódik, mert a menü a tengert ábrázoló fotókon kívül számos szép hangzású herkentyűt is emleget, és ki ne vágyna a szmogos szürkeségből valami távoli, meseszép tájra, melegre, sós tengeri szellőre, ringatódzó vitorlásra, pálmafára, homokra, napfényre! Barátnőm is ott sóvárog mellettem, hasonló vágyakat kerget, egzotikus kalandok villannak emlékezetébe, és már tuszkol is befelé. Megcélozzuk a galériát, mert az olyan romantikus. Fel vagyunk dobva. Jó zene, kedves pincér, kell ennél több? Na jó, a kaja is fontos, de az első öt perc akkor is nagyon biztató. A buborékos ásványvíz rekordidő alatt érkezik, amitől hangulatunk még magasabb régiókba emelkedik, és az étlap kézbe vétele után sem lombozódunk le. A szépen megszerkesztett, komoly menüt pauszpapíros, áttetsző lapok és makacsul a tengert idéző fotók, versek teszik még tetszetősebbé. Jó kis hely. Ez már szinte biztos. Nehezen választunk ételt, és átérezzük a döntés súlyát, mert amiről lemondunk, az éppen olyan jólesne, mint amit rendelünk. Ázért az első fogást sikerül kitalálni: illatos gőzben párolt fekete kagyló és tüzes rákleves sült pórékarikákkal. Villámgyorsan érkezik ez is. Az előbbi valóban illatos, valóban fekete és nagyon finom. A babérlevél, a fokhagyma, a rozmaring és a citrom fenségesen erotikus íze egyszerre ingerli az orrot, a nyelvet és a szájpadlást. Kifogástalan. A rákleves forró, csípős, de kissé túl tapintatosan sótlan, és a pirított pórékari- kák egy leheletnyivel barnábbak a kelleténél. A külön tálalt fogpiszkáló és mentolos rágógumi megható gondoskodása azonban elhessegeti azt a kis ádáz felhőcskét, melyet fölénk lebbentett a rákleves tökéletlensége. Pozitív hozzáállásunkat bizonyítandó konokul kitartunk a tenger mellett, és kard- hal-steaket rendelünk mandulás paprikakrémmel, vaslapon sütve, valamint lepényhalat ropogósra sütve, frissen kevert salá- ta-kavalkáddal. A köretek mártott zöldség és parázs burgonya. Pozitív gondolatokkal telve ücsörgünk. Jó kis hely, mondjuk el újra, mert a falak sötétkékje és a neoncsövek világoskékje valahogy babonázóan hat. A képeken kicsit elvont tengeri élőlények meredeznek félig szálkásan, hihetetlen színekben, de ez sem baj, mert kiérzik belőle, hogy aki az imázst kitalálta, tényleg rajong a tengerért. Mellesleg, mi is. Jön a főétel. A lepényhal lapos és ropog, belül fehér és jóízű. Ä saláta saláta, talán egy kicsit túl édes, olyan, mintha mézes lenne. A krumpli ress, egyszerűen finom. A kardhal langyos és száraz, a mártott zöldség annyit tesz, mint sörtésztába forgatott padlizsán, cukkini és hagyma kirántva, de majdnem hideg. A mandulás paprikakrém a lepényhalon kicsit gusztustalanul van szétkenve, pedig a tálalás amúgy szép. A baj az lehet, hogy kardhalat legutóbb a Gargano-fél- szigeten ettem, Olaszországban, és a néhány órával azelőtt még lubickoló, majd faszénen megpirított, szűz olívaolajjal hátrányaim még jobban kijönnek. Egyébként sem bírom az éhezést, de az evést azért nem viszem túlzásba. A Mester utcai rétesboltnak azért nem tudok ellenállni. Jung Béla, nyugdíjas: - El fogom kezdeni a fogyókúrát az biztos, lehet, hogy már holnap, de sajnos én mindent imádok. A pacalpörköltet körömmel, meg a világon mindent, ami jó. Bizony fogyni kellene, sok levest kéne enni zöldséggel... De a nénikémnél a meglocsolt hal nekem jutó szelete kitörölhetetlen nyomokat hagyott az emlékezetemben. Persze ettem én már gulyáslevest Szlovákiában, félpanziós síúton, abban aztán nem volt köszönet! Kicsit tehát elkedvetlenedve sandítok a még mindig szép étlapra: hogyan tehetném jóvá egy desszerttel a kardhalon esett sérelmet? Ami tetszik, arra húsz percet kell várni, de becsülettel melléíiják, ezért megrendelem a forró mandulás sütit ribizliöntettel. Miközben kávézunk, én azon töprengek, hogy jó étterem-e a Calvin, vagy sem. Van szubjektív és objektív, önkényes és átgondolt érv a tarsolyomban pro és kontra is. Nem mérem stopperral az időt, de úgy tűnik, húsz percen belül vagyunk, amikor megjelenik a mosolygós pincér, és laza mozdulattal átnyújtja a galéria korlátja felett a hatalmas tányéron illatozó kicsinyke desszertet. Gesztusa inkább barátságos, mint udvariatlan. A kis halom körül négybe vágott szőlőszem, kakaópor, cukros-szirupos narancshéj és dizájnosan hajszálvékony mandu- laszeletkék. A kés puhán hatol a vöröslő lekvár alatt megbújó süteménybe, és még számba sem ér a falat, tudom, hogy ízleni fog. Nem csalódom. Úgy érzem, ezzel mindent jóvátettek. Mesteri. Az utolsó morzsát is eltakarítom, és hátradőlök a bordó bőrülésben. Barátnőm csak néz, nem is tudta, hogy ennyire szeretem az édességet. Én sem. Kicsit még bámuljuk az étlapon a tengert, a pálmafákat, majd távozunk. Odakinn semmi sem változott. Az aluljáró labirintusában, e hajléktalanoktól ölelt kis ország negatív imázsának csataterén kóbor kutyába botlom, kiömlött kukák, foszlott vattapaplan és kartonpapírkuny- hók romjai közt szlalomozok. Lélegzetemet visszatartva loholok át, és futok fel a lépcsőn. Szóval, kell az a tenger.- mezsu múltkor rakott krumpli volt, megettem, vagy másfél adaggal... Akaratgyengék az emberek, sajnos, mármint a többségük biztos az. Johnny László, vállalkozó: - Le kell szoknom a koleszterindús ételekről, ezért most már csak vegetáriánus kosz- tot eszem. Az utóbbi időben bizony eléngedtem magam, pedig karatézom. Tizenhat kilót kell összesen leadnom, ebből már tizenkettő lement, úgy másfél hónap alatt. A nyári meleg is segít majd, és hát a lányok is persze... I Tervez-e fogyókúrát, így nyár eleién? Spisák Szilvia, szakács: - Télen is ugyanúgy étkezem, mint nyáron. Azért nem fogok lefogyni, hogy tetsszek valakinek. Ilyen vagyok és kész, így érzem jól magam a bőrömben Szírt Józsefné, kutyakozmetikus: - Nem tervezek, mert a nagy melegben úgyis lefogyok, és sajnos olyanok az adottságaim, hogy fogyáskor a
