Ferencváros, 2002 (12. évfolyam, 1-12. szám)

2002. május / 5. szám

2002. május F erencváros Beszélgetés ÁBRAHÁM RAFAEL festőművésszel saját munkájáról, a Ferencváros művészeti centrumainak kialakulásáról, az Art9 Egyesületről Hosszú évek óta él és dolgozik közöttünk, itt a Ferencvárosban, Ábrahám Rafael festő'- és grafikusművész. Azon kevesek közé tartozik, akik sikeres alkotómunká­juk mellett szívügyüknek érzik kerületünk művészeti közéletében való részvételt, a Ferencvárosért való aktív tevékenységet. Az Art9 Stúdióban, a ferencvárosi képzőművészek által létrehozott Kol­lektív Festő Műteremben kerestük fel a művészt, hogy saját munkájáról, a kerü­let képzőművészeiről, saját egyesüle­tükről: az Art9 Egyesületről és más, so­kunkat érdeklő művészeti problémákról kérdezzük.- Művész úr, mióta él a Ferencvá­rosban?- 1968-ban sikerült kialakítanom egy saját grafikai műhelyt a Mester utcában, rézkarc és litográf /kőnyomó/ gépekkel, felszereléssel. Azóta - kisebb-nagyobb megszakításokkal, kecskeméti művész­telepi tartózkodásokkal - a Ferencvá­rosban dolgozom, ehhez a kerülethez kötődöm. Apám a MÁV ferencvárosi központi raktárának volt a vezetője. A Mester utcában készült grafikáimat hamarosan ki is állítottam ugyanabban az utcában: a Ferencvárosi Pincetárlat­ban. Ez volt életem első önálló kiállítá­sa, s mindjárt meglepő sikerrel. Ebben az időben a hatvanas évek végén, a „pu­ha diktatúra“ idején, különös jelentősé­ge volt a Mester utcai kiállítássorozat­nak. A Ferencváros lett ugyanis az egyik jelentős központja az ellenzéki, más­képpen gondolkodó művészeknek. Itt szerveződött meg az az avantgárd kiállí­tássorozat, melyet a megboldogult Xantus János szervezett az akkori IX. kér. Tanács kitűnő népművelőjeként és bátor harcosaként, megkerülve a hivata­los cenzúrát, a lektorátusi zsűrizést, ki­állva a mellőzött jó művészekért (sok­szor a saját állását is kockáztatva). Sze­rencsére ma is vannak a Ferencvárosi Önkormányzatnál művészetért elhiva­tottak... (Reméljük, ma már nem kell ezért félteniük állásukat.)- A rendszerváltozás hozott-e válto­zást a Ferencvárosi Pincetárlat és ál­talában a ferencvárosi művészek éle­tében?- A diktatúra megszűntével a Pince­tárlat is elvesztette addigi avantgárd szerepét, hiszen most már mindenki szabadon kiállíthat mindenféle enge­dély nélkül. Sajnos ezek után a Pince­tárlat - avatatlan kezekbe jutván - ha­marosan hírnevéhez méltatlan, amatőr festőcskék kedvenc kiállítóhelye lett, el­riasztván a hivatásos művészeket (tisztelet a kivételnek). Szerencsére ma már Baky Péter hivatásos festőművész barátom vezetésével és jó kiállítások szervezésével ismét kezdjük visszasze­rezni a régi Pincetárlat jó hírnevét (ha a régi funkcióját el is vesztette szeren­csére), ezt jelzi az új elnevezése is: Fe­rencvárosi Pincegaléria. A képzőművészek is új feladat elé ke­rültek, nemcsak a Ferencvárosban, nemcsak Magyarországon, hanem min­den rendszerváltó országban. Most már nem a diktatúra ellen kell küzdenünk, hanem az új lehetőségeket kell megte­remtenünk, az új szervezeti, kereskedel­mi, társadalmi formákat kialakítani, erősíteni, az új feladatokat megoldani. Újjá kell szervezni önmagunkat, kör­nyezetünket. Meg kell tanulnunk szaba­don kifejezni magunkat. Meg kell tanul­nunk szabadon dolgozni, szabadon élni. Részt kell venni a közéletben, a közös feladatok közös megoldásában. Az utóbbi években a ferencvárosi képzőművészek körében is megmozdult valami: elkezdtek egyesületbe szerve­ződni.-Alkotói munkássága mellett - úgy gondolom - Ön művészeti közéleti te­vékenységet is folytat. Ön alapította meg az Art9 Egyesületet?- 1997 tavaszán három kerületi kép­zőművésszel és egy kerületi önkor­mányzati képviselővel együtt kezdtük el a szerveződést, abból a célból, hogy összefogjuk és szervezetbe tömörítsük a Ferencvárosban élő és dolgozó, ill. a ke­rülethez kötődő hivatásos képzőművé­szeket. Elhatároztuk és alapszabályba foglaltuk, hogy az egyéni érdekeinken túl, elsősorban a közösség érdekeit szol­gáljuk, mindent megteszünk a Ferenc­város művészeti életének fejlesztéséért. Arra törekszünk, hogy a Ferencváros visszanyerje azt a művészetszervező szerepét, melyet a hatvanas-hetvenes években oly sikeresen betöltött! így alakultunk meg 1997 őszén 35 művész taggal, akik ismert és elismert művészek a szakmában, közülük öten Munkácsy-díjasok. Elnevezésünk: Art9 Ferencvárosi Képzőművészek Egyesü­lete. Természetesen szeretnénk, ha a Fe­rencváros lakossága és vezetősége is megismerné az Art9 Egyesület művé­szeit és alkotásait. Ezért rendezünk kö­zös kiállításokat.- Hány közös kiállítása volt eddig az Art9 Egyesületnek?- Fennállásunk öt éve alatt már 16 ki­állítást rendeztünk. Minden ősszel be­számolunk a ferencvárosi közönségnek éves munkánkról törzshelyünkön, a Fe­rencvárosi Pincegalériában. Rendszeresen részt veszünk az önkor­mányzat által szervezett Plain-Art kiál­lítás-rendezvény sorozaton a Gerschwin-teremben, ill. a Ferencvárosi Önkormányzat tanácstermében, Pál Ti­bor alpolgármester megnyitóival. Fe­rencvárosi meghívásnak tettünk eleget, amikor az Ádám Jenő Zeneiskolában is bemutattuk anyagunkat. A Ferencváros jó hírét igyekeztünk kerületen kívül a fővárosban, vidéken, sőt esetenként határainkon túl is terjesz­teni a ferencvárosi művészek alkotásai­nak bemutatásával. így szerveztük meg a Budapest Bank-Centerben, az 22 | Ferencváros

Next

/
Thumbnails
Contents