Ferencváros, 2001 (11. évfolyam, 1-12. szám)
2001. szeptember / 9. szám
2001. szeptember F erencváros Pesti srácok 1956 A Tűzoltó utca valahogy mindig romantikus helyszín. Mintha folytonosan itt élnének azok az alakok, figurák, arcok, akiket Szabó István operatőrének csak le kell filmezni. Sziklai István ; Persze, hogy 1956 őszén itt is alakult helyi fegyveres csoport. Az események hasonlóak voltak ahhoz, ahogy a főváros más frekventált helyszínein lejátszódtak, így színterünk mintegy rezüméjét adja Budapest azon ismertebb részeinek, ahol fegyveres összetűzések voltak. Talán ennek is következménye, hogy a szereplők egy része időnként inkább Moldova-hős- nek látszik, mint hús-vér embernek. A Tűzoltó utcai csoport tényleges parancsnoka Angyal István (Nomen est omen), abszolút nem az öldöklő angyal tí- . pusa. O a kezdetektől igyekszik szavakkal és tettekkel egyaránt bizonyítani, hogy a forradalom a becsületes dolgozók ügye. A felkelők nem fasiszta csőcselék, amint azt a korabeli írott sajtó és a rádió propagálta. Angyal összefogta a környék öntevékeny fegyvereseit az időközben központtá váló Garázsipari Vállalat telephelyén (Tűzoltó utca 36.) és oly módon biztosította tevékenységük szervezett, legális kereteit, hogy a csoport tagjait beléptette az újonnan alakult Nemzetőrségbe. Amikor ideje engedte, csoportjánál tartózkodott, a Tűzoltó utcaiak jól ismerték és őt ismerték el parancsnokuknak. Pedig létezett egy másik irányító, vezető személyiség. Neve érdekes: Csongovai Per Olaf. Fiatal kora ellenére (26 éves ekkor) filmrendező. Származása rejtélyes, hiszen a Per Olafból valamiféle viking eredetre következtethetnénk, ő ugyanakkor a Belügyminisztérium nyilvántartása szerint Törökországban, Ankarában született. |gj Ferencváros Míg Angyal romantikus hős típus, addig Csolaf (ez volt a beceneve) inkább művész, teoretikus és szervező. Tevékenységének középpontjában a IX. kerületi Nemzetőrség megszervezése állt. Nem mindenki tudja ma sem, hogy a nemzetőrök elsődleges feladata az élet normális kereteinek biztosítása, a törvényes rend fenntartása volt. Sok helyen, így a IX. kerületben is még az egykori AVH-sok és pártfunkcionáriusok épségére is ügyeltek a nemzetőrök. Visszaemlékezések szerint Csongovai egyik elméleti kezdeményezője volt a munkás önszerveződéseknek. Napjait többnyire tárgyalásokkal töltötte. Hol a Honvédelmi Minisztériumban, hol a Kilián laktanyában, hol a Parlamentben tár- ' gyalt, ugyanakkor a Corvin-köziekkel is tartotta a kapcsolatot. Bár a Tűzoltó utcában sokkal kevesebbet tartózkodott, mint Angyal, intézkedéseit a fegyveres csoport tagjai mégis elfogadták. Olyannyira, hogy mikor Csolaf már emigrációban volt, a bírósági tárgyalásokon Angyal István (aki különben semmit sem tagadott, minden cselekedetét vállalta), a Tűzoltó utca parancsnokaként Csongovai Per Olafot említette és így vallottak a többiek is. Hajlamosak vagyunk időnként arra, hogy a történésekben és az emberi sorsokban keressünk valami törvényszerűt. Ahogy regények olvasása közben megpróbáljuk kitalálni a szereplők későbbi sorsát, úgy - ha másból nem, alkati jegyekből - azt mondjuk: igy kellett történnie... (persze utólag). Csongovai Per Olaf emigrált, míg azt az Angyal Istvánt, aki 1956 november 2-án még várta Kádár Jánost a Tűzoltó utcai csoportba, halálra ítélték és kivégezték. Ebből a csoportból ugyancsak a legsúlyosabb büntetés várt Szirmai Ottó rádiós dramaturgra. Angyal perében a vérbíró súlyosbító körülménynek nyilvánította, hogy Kádárt meg akarta idéztetni tanúként. (Azóta tudjuk, hova ment Kádár november 3-án) Angyal István nem kért kegyelmet, nem szeretett volna a későbbiekben kicsinyes kompromisszumokat kötni... A Tűzoltó utcai csoport tagjai többnyire szakmunkások voltak, akadt közöttük egy-két katonatiszt. Csak igen laza kapcsolatot tartottak fenn a környék többi fegyveres alakulatával. Szorosabb együttműködést csupán csak a Berzenczey utcai csoporttal alakítottak ki, egy személyes kapcsolatnak köszönhetően. Orbán Zoltán, aki a Tűzoltó utcaiak egyik vezetője volt, ugyanis a Berzencey utcában lakott. Eörsi László, a Századvég Kiadó és az '56-os Intézet gondozásában 1993-ban megjelent munkájában hitelesen cáfolja azokat a tárgyi tévedéseket, melyek alkalmasak voltak arra, hogy az 1958-as perekben hozott ítéleteket a közvélemény számára valamilyen mértékben elfogadhatóvá tegyék. A tanulmány megjelenése óta biztosan tudjuk, hogy „a Tűzoltó utcai felkelők nem fegyverezték le a tüzértiszti iskola századát sem október 25-én, sem máskor, a IX. kerületi felkelő csoportok pedig sohasem (így október 26-án sem) hoztak létre egységes parancsnokságot a Tűzoltó utcaiak vezetésével”. 1 r T
