Ferencváros, 2001 (11. évfolyam, 1-12. szám)
2001. április / 4. szám
16 CIVIL VILÁG Jubileum zongoraavatással Hangversennyel ünnepelte 90 éves fennállását a Köztelek utcai Adám Jenő Zeneiskola február 22-én. A, közönséget a rendezvény fővédnöke, dr. Gegesy Ferenc polgármester és Szentmáry Kálmán, az iskola igazgatója köszöntötte. A hangversenyen az iskola egykori és mai diákjai mutatták be tudásukat a közönségnek. A koncert végén került sor az iskola új Förster zongorájának avatására, amelyet önerőből, valamint az Önkormányzat és az iskolát támogató alapítvány adományából és pályázat útján kapott pénzből vásárolt a Zeneiskola. Az előadás végén dr. Gegesy Ferenc polgármester bejelentette, hogy az Önkormányzat a zongora vásárlásához nyújtott támogatáson felül további 1 millió forintot ad az iskolának hangszervásárlásra. Óvodások kiállítása az FMK-ban A Ferencvárosi Önkormányzat Környezetvédelmi Alapítványa pályázatán eredményesen vettek részt azok a kisóvodások, akiknek a műveiből kiállítás nyílt az FMK-ban. Az eredmény- hirdetés alkalmával ötvenezer forint értékben, 96 gyermeknek osztottak ki ajándékot. Mint azt Dombai Gábortól, a Környezetvédelmi Alapítvány titkárától megtudtuk, fotópályázatot hirdetnek az általános iskolásoknak, melynek témája a környezetvédelem. A fotók leadásának pontos dátumáról később fogják értesíteni az iskolásokat. A rajzkiállítás március 12-től április 10-ig látható az FMK-ban. Juhász Zsuzsanna, Vágóhíd utcai óvoda A Fehér Holló gyermekszállóról Donáthné, Tringel Judit a kerületi Gyermekjóléti Szolgálat vezetője. Fél éve igazgatója a Fehér Hollónak, annak a 16 főt befogadni képes kis gyermekszállónak, ahol átmenetileg otthonra lelhetnek azok a kiskorúak, akik valamilyen okból nem lehetnek szüleikkel.- Milyen módon kerültök kapcsolatba gyerekekkel?- A mi működésünket és kapcsolatunkat a gyerekekkel a gyermekvédelmi törvény határozza meg. Ez kimondja, hogy a gyermekjóléti szolgálatoknak jelzőrendszer alapján kell működniük. A védőnő és a házi gyermekorvos a rendszer alapja, és a gyámhatóság a legvége. A védőnő, az orvos, az óvónő, a pedagógus juttatja el hozzánk azt az információt, aminek alapján mi megkereshetjük a szülőt. Néhány esetet a családsegítőtől is örököltünk. Azért ilyen keveset, mert úgy gondoljuk, hogy mindenki tudja mi a dolga, nem hárítunk egymásra semmit. A családsegítőnek az a dolga, hogy a családban történt eseményekre reagáljon, és tudjon segíteni. Nem kompetenciája a gyermek. Az a mi dolgunk, hogy ezeken a gondokon segítsünk.- Abban az esetben sem, ha a család légköre van káros hatással a gyermekre?- Amikor nekünk be kell már lépni, az nagyon rossz. A családsegítő már a második jelzőrendszer, az első sornak rég jeleznie kellett volna azt, hogy valami nincs rendben. Nekünk elsősorban a gyermekek védelme a feladatunk, a gyermekekkel történő bármilyen negatív cselekedet a mi hatáskörünkbe tartozik.- A gyermekvédelmi törvényt kevesen olvassák. Mitől válnak klienssé a gyermekek?- Főleg ha a gyermek a családban nem kap megfelelő ellátást. Ez a kritérium nem csak az anyagiakra vonatkozik. Számunkra ugyanannyira gyermekellenes a mosdatlanság is, hiszen a szegénységhez nem tartozik hozzá a kosz, a piszok. Abban a családban, ahol a gyermek tisztaságával baj van, az jelzi a családon belüli egyéb zavarokat is. Erre a funkcionális problémára pedig oda kell figyelni. Ha ebben a kérdésben a gyermekvédelemtől a családsegítővel karöltve támogatást kap a szülő, akkor ez a helyzet úgy rendezhető, hogy senki sem sérül, hátrányt sem szenved, sem az iskola, sem az intézmény részéről. A rendelkezésünkre álló hat hónap alatt ezek az ügyek eredményesen lezárhatók. Ha ez idő alatt nem rendezhetők, akkor lehetőségünk van a továbblépésre. Ha az intenzív családgondozás ideje alatt, amíg többször, szúrópróbaszerűen ellenőrzik a családot, sem történik változás, akkor jelezni kell a gyámhatóság felé az esetet. Legtöbbször sikerül segíteni, megítélik számukra a rendszeres nevelési segélyt, vagy más támogatást kapnak. Általában dűlőre lehet jutni a szülőkkel. A gyámhatóságra csak akkor van szükség, ha olyan szülőkkel találkozunk, akik nem akarnak velünk együttműködni.-A brutalitás nem szegénység-függő. Mi a helyzet a kegyetlenkedésekkel?- Ez itt, a IX. kerületben nem jellemző. Szinte elenyésző a statisztikánkban azoknak az eseteknek a száma, amelyek erről szólnának. Ha van is, inkább alkoholos befolyásoltság következtében jött létre. Nem is annyira a gyermeki bántalmazás, hanem a kiszolgáltatottság az, amelyről ezekben az esetekben szólni kell. Sokkal fontosabb a két szülő közti konfliktus, ez sokkal inkább kimeríti a bántalmazás esetét. Erre a megelőzés a leghatékonyabb eszköz.- Ezek szerint jól működik a védőnői szolgálat?- Sajnos a védőnői szolgálat nem adja a nevét ehhez. Azt mondják sokan, hogy történt eset, amelyre reagálni kellene, de mikor írásban kérem, nem merik vállalni a jelzést, mert nekik rendszeresen kell a családdal kapcsolatot tartaniuk. Félnek. Amíg az iskolában ez a gyermekvédelmi jelzőrendszerjói működik, addig a bölcsődékben nem. De függetlenül ettől, elindulunk akkor is, ha csak szóban jeleznek. Hivatalosan persze nem tudjuk ily módon a jelzést dokumentálni.- Ti nem féltek? Mi van akkor, amikor a gyermeket el kell hozni otthonról?- Óriási tévedés azt hinni, hogy a gyermeket mi elhozzuk a szülőtől. Amíg a családsegítőt megkeresi önként a szülő, addig a gyermekvédőket nem szívesen, mert ez a régi beidegződés kelt félelmet bennük, hogy elve- hetik tőlük a gyermeket. Ma már csak akkor lehet a szülőtől gyermekét elvenni, ha egy gondozási folyamat eredménytelenül zárul és a gyermek érdekei súlyos csorbát szenvednek a családban, ha alulgondozott, vagy veszélyben van a személyi szabadsága, vagy ha súlyosan bántalmazzák.- Említetted, hogy kevés bántalmazás fordul elő a kerületben. Jónak tartod a gyermekvédelem stratégiáját?- Azt gondolom, hogy jó. A családsegítő és a gyámhatóság mindenben partner. Régebben voltak a hivatal és a gyermekjóléti szolgálat között nézeteltérések, de ezek mára rendeződtek. Mindenki tudja a dolgát és ekképpen cselekszik. Nem egyéni érdekeket kell érvényesíteni, hanem végre kell hajtani azokat a feladatokat, amelyeket világosan és egyértelműen meghatároz a gyermekvédelmi törvény. Ha ezt mindenki magára nézve kötelezőnek tekinti, és betartja a jelzőrendszertől az alapellátáson át a védelembe vételig, akkor nem lehet probléma. Azt kell mindig szem előtt tartani, hogy a gyermek és az ő érzései a legfontosabbak. Solténszky Kornélia
