Ferencváros, 2001 (11. évfolyam, 1-12. szám)
2001. április / 4. szám
8 Kultúra ARANY JÁNOS Három pipa utca Arany János első pesti lakása a mai Erkel utca 20-ban, az akkori Három pipa utcában volt, miután Nagykőrösről 1860-ban a fővárosba költözött. Az utca vonala az 1838-as árvíz utáni rendezéskor alakult ki. Ekkor számolták fel az itt elterülő illír temetőt. Arany 1860 és 1864 között élt a Három pipa utcában. A mai fogalmaink szerint belterületi, tömegközlekedéssel jól megközelíthető, nagyméretű „polgárlakásról” az 1861. augusztus 25-én, Tompának írt levelében ezt említi: „Négy jó szobás szállás, de baj az, hogy a központtól kissé távol, hogy második emelet. ” Arany 1860 novemberétől 1862 októberéig a Szépirodalmi Figyelőt szerkesztette. Ebben a Három pipa utca Kisfaludy utcára keresztelésének hírére a következőképpen reagál: „Emlegetik a lapok, hogy a Hárompipa utcát, melyben szerkesztőségünk ideig való sátorát felütöttük, Kisfaludy-utcának keresztelték. Mi ugyan a változásnak legkisebb nyomát sem vettük észre; mindazonáltal úgy megörülnénk a tragicomicus pipák reménybeli változásán, hogy tüstént az itt alább olvasható verset rögtönzők, mely keveset ér ugyan, de elég jó a három pipa mellé. ” A HÁROM-PIPA UTCA Kisfaludy egy pipáról Monda elmés pipadalt: Illő, hogy e „három pipa” Nyújtson érte diadalt. Éljen hát az ő utcája! S a magyarnak „nagy pipája” (Mint a régi példa jár), Legyen egyszer tömve már! A jól értesült lapok tévedtek. A vers fanyar hangvételét figyelembe véve, valószínűleg Arany János legnagyobb megelégedésére, ez soha sem lett Kisfaludy utca. 1874-től az egyszerűség kedvéért Pipa utca, majd 1897-től viseli a mai, Erkel utca nevet, Erkel Ferenc zeneszerzőről. Egyébként ezeket megelőzően a XIX. század közepén még Károly, illetve Károlyi utca is volt. Versek helyett közélet Az országgyűlés 1861-es feloszlatása után félő volt, hogy visszatér a nyílt erőszak, így Arany lírikus énje háttérbe szorult a Ferencvárosban eltöltött évek alatt. Erről a Szerkesztői levél című versében tesz említést (1861): „ Vége az országgyűlésnek, Már nem kell több dikció: Tudjuk már, hogy amiért küzdénk, Nem egyéb, csak fikció... ” Ekkoriban főleg szerkesztőként dolgozott és elhivatottan részt vett az irodalmi élet szervezésében, igazgatta a Kisfaludy Társaságot. Ennek ellenére egyik legjelentősebb versét a Három pipa utcában írja, ez a Vojtina ars poétikája (1861). A fent említett Szépirodalmi Figyelő után 1863 januárjától 1865 júniusáig a Koszorút szerkesztette. Az ezekben - sokszor névtelenül - megjelent levelei, tanulmányai jelentős elemei pályafutásának. Jóval többet vállal magára a lap összeállitásánál. Ekkor foglalkozik a naiv eposzunk kérdésével, illetve a korabeli irodalom helyzetelemzésével. Érkel utcai lakos még, amikor 1863-ban hosszas tervezés után elkészül a hun trilógia (végül is az egyedüli befejezett) része, a Buda halála és a Csaba-trilógia egyik terve. Arany 1864-ben az Erkel utcából átköltözött az Üllői út 7-be. Költözésének okaként említette, hogy zavarják a zajos, korán kelő piaci és egyéb árusok és rakodóik, akik részint árusítottak, részint itt laktak. Mára a boltok áttelepültek a nyüzsgő Ráday utcába, de Arany ott- tartózkodásának idején és még a XX. század fordulóján is több hal- és vadkereskedő tartott itt fenn üzletet. Az Üllői úti házat Kasselik Ferenc építette 1839-ben Steinbach Alajos megrendelésére. A tulajdonos család csak 1896-tól lakta, addig bérbe adta. Ma az épület hányattatott sorsa ellenére műemlék. Klasszicista stílusú, emeletes. Ablaksora 2- 3-2 tagolású, kapualja kazettás mennyezetű, lépcsőháza félkör alaprajzú. Az akadémia Ebben a házban lakott Arany, amikor 1865-ben, közel hat évnyi akadémiai tagsága után a Magyar Tudományos Akadémia titkára lett. A hivatallal szolgálati lakás is járt volna, de azt eleinte nem kapta meg. Az ártatlan dac című versében utal az akadémia és az Üllői út közötti távolságra: „ A Tudománynak háza vagyon: Ennek örüljek hát ma nagyon? Kell gyalogolni a lelkem agyon Nyári melegben, téli fagyon... ” Saját maga írt jegyzetet később e verséhez : „Fekete hálátlanság volna el nem ismernem s nyíltan ki nem hirdetnem a M. T. Akadémiától érdemen felül nyert Jótéteményeket, a többféle kitüntetést... A föntebbi humorkás elmejáték csupán amaz egyéni fájdalmas benyomás szüleménye, hogy a határozottan titkári lakásnak épült lakrészt az én megválasztásom után idegennek adták bérbe, nekem pusztán lakbér és bérlak közt engedtetvén szégyenítő választást. Azonban ez az állapot nem tartott sokáig : 1867-ben B. Eötvös, akkori elnök, maga szólított fel a tiszti lakás elfoglalására, melynek nagyobb részét, csekély elvi bérért, használtam 1870-ig, midőn az igazgatótanács kegyessége a bért is megszüntette; lemondásom után pedig (1879) az Akadémia a lakást holtig ingyen átengedte. A. J.” dobrovits Vajda János Vajda János a Tompa utca 13-ban lakott az 1860-as évek második felében. Az emléktábla tanúsága szerint itt írta az Üstökös című versét. Egyes források szerint öreg korában a sétapálcájával ütötte Thaly Kálmánt. Minden esetre Vajda a magyar irodalom nagy magányosa, mondhatni szilaj egyéniség. Míg se Arany, se Móricz nem tudta igazán megszokni a fővárosi életformát, addig Vajda - bár sok időt töltött másutt - tősgyökeres pestinek mondható. Nehéz elképzelni, hogy Petőfinél mindössze négy évvel volt fiatalabb, miközben magunk előtt látjuk, sétabotjával koptatja az épülő világváros macskakövét. Összesen hetven évet élt, jelenléte, munkássága végigvonul a XIX. századon. Irodalomtörténeti közhellyé vált, hogy ő a híd Petőfi Sándor és Ady Endre között. Ez igaz időben is és sok benne az igazság akkor is, ha Vajda Jánosnak a költői stílusára tekintünk. Lehet, hogy volt abban némi epigon- ság, hogy fiatalon vándorszínésznek állt, de a XIX. század közepén az országjárásnak, a változatos életnek, a kalandozásnak, az élménygyűjtések ez volt a legkézenfekvőbb módja. Még Arany János is beállt komédiásnak, aki kevésbé volt temperamentumos, mint Petőfi vagy Vajda. A szabadságharcban részt vett, miként a legtöbben, ezért bosszúból besorozták az osztrák hadseregbe. 1850 és 1863 között többnyire hivatalnok, vagy lapszerkesztő. A Vajda-életrajzokban és az irodalomtörténeti munkákban gyakran kevésbé hangsúlyos azoknak a kiadványoknak a bemutatása, melyeknek Vajda szerkesztője volt. Ebben a tizenhárom évben szerkeszti a Magyar Sajtó, a Nővilág és a Csatár című lapot. Inkább azt hangoztatják róla, hogy ezidőben Vajda János Budán egy
